Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)
1968-06-01 / 25-26. szám
Olyan élénken, minden elfogultság nélkül, lelkesen beszélt, hogy eszembe se jutott kételkedni benne. Elmondta, hogy mikor 14-ben bevonult katonának német hangzású neve helyett felvette az édesanyjáét, így most már nem B ..., hanem Cs ... János. Öröm tudni, hogy itt élek, legközelebb felkeres. Meg-megállva útiránya felé kísértem karonfogva, s már jól elhagytuk a gyakorlóterünket is, amikor eszembe jutott, hogy van nekem egy „mellékfoglalkozásom” is, mint jogtalan határátlépőket kisérgetni csendőr létemre. így aztán üdvözletem küldve ennek-annak, neki pedig szerencsés átkelést kívánva, elváltunk. Elmélázva az ifjúkori emlékeken, igyekeztem haza. Délután az egyik szünetben az öreg Barának elmondtam az élményeimet. A sok évet ugyancsak országhatáron szolgált, tapasztalt székely megjegyzi a hatalmas ősz bajusza alatt, hogy bátor fickó az illető, amiért fényes nappal ilyenre vállalkozni mer. Az igaz — mondom — de a körülményei ezt indokolttá teszik, no meg mi is jól tudjuk, hogy milyen kezdetleges ezen a nehéz terepen az ellenőrzés, a szerencsétlenül meghúzott határ lezárása. Lehet, hogy itt-ott füllentett is, különösen mikor a losonci 25-ös k. u. k. regimentben véghezvitt haditetteit mesélte . . . . s itt, de csak ekkor ébredt fel bennem valami gyanú ... . az útlevél hiánya ... s a névváltoztatás ... ! Nocsak Bara — sürgetem — kerítsen nekem gyorsan egy k-émgyanusak névjegyzékét! Mikor azután azt kézbevettem, már bizonyos izgalommal lapoztam a B. betűhöz, keresve az eredeti nevét. A ióbarátét, akitől csak nemrég olyan melegen búcsúztam. S mit tesz Isten! Ott van előttem teljes valóságában, hamisítatlanúl a valódi neve, B . . . János! Születési év, hely egyezik. Olyan ritka név, hogy tévedés nem lehet. De mi ez itt utána? Három kereszt, ami azt jelenti, hogy a kémek legveszedelmesebb csoportjába van sorolva. Kétségtelen, hogy ő az. Kiesett a könyv a kezemből, amelyikből csak nemrég egy keresett kém csúszott ki. Bár kevés kilátás volt azonnali eredményre, de azért a 4 kincstári kerékpáron 2 járőrt utána küldtem a határ felé 2 párhuzamos útvonalon. Hátha mégis akadályba ütközött, s még ezen az oldalon várakoznia kell? Ugyancsak azonnal felhívtam 3 határszéli őrsöt, majd a szomszédban lévő határőr parancsnokhoz hívatva az ugyancsak közelben lakó „T” kémelháríító tisztet, ott megfogalmaztuk a pontos személyleírást és a történteket tartalmazó parancsot, amit Miskolcig minden csendőr és határőr Örsnek azonnal kiküldtünk. Feltevésünk szerint ugyanis —- ha nem is itt, mint ahogy ígérte — de idővel valahol ismét át fog jönni, hiszen nem kaphatott „szagot”, ami ettől visszatartaná, ha valótlan is a jogászkodása, amit talán csak ürügyül használ. Talán nem is tudja, hogy nálunk már elő van jegyezve, mert akkor nem lett volna ennyire merész, hogy nappal, itt kísérelje meg az átjutást, ahol — bizonyára tudja, hogy — határőr zlj. pság és csendőrség is van. Valószínű, hogy nevét is csak akkor változtatta meg és 19
