Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)
1968-06-01 / 25-26. szám
Ez így is van! De mi nem vesztettük el a reménűyünket, s az töretlenül ma is megvan és éltet bennünket, hogy elérjük céljainkat! Az Önök felénk nyújtott véres keze nekünk pedig nem kell! Hitünk adja az erőt, a kéz pedig amelyik felemel és vezet, az a magyar szent szabadság tiszta eszménye, hazánk felszabadítása! Ez a mi hitünk! Az 56-os deklarációban foglalt szabad Magyarország. Hinnünk kell a népek önrendelkezési jogában, mely a magyar négst is megilleti. Hiszünk az emberi jog adta szabad szólás- és véleménynyilvánításban, az erkölcsi rendben és az Ember méltóságában! Mert ember és ember között nincs különbség és ennek alapján el kell Ítélnünk minden vallási, faji, politikai, vagy más üldözést, így a koncentrációs táborokat, legyen az vörös, vagy barna, Auschwitz, Recsk, vagy Kazincbarcika, de ugyanúgy az osztályharcct, az elkopott kommunista doktrínákat is. A cikkét azzal zárja, hogy: „... sokan vannak olyanok is, akik már soha nem jönnek, soha nem jöhetnek haza ...” Ez sajnos így van, s igaz ... sok magyar veszett el és fekszik idegen földben ... de az is igaz és szomorú, hogy sok ártatlan magyar jeltelen sírja van odahaza is ... ki tudja merre? Ki tudja, hol?... melyre a családja sosem kap választ, mert még az emléküket is tiTős ápolni! Bizony, sokan vagyunk, akik ebbe a rendszerbe nem kívánunk hazamenni ... ! Majd ... ha törekvésünk, munkánk, jószándékunk a magyarok Istenénél is meghallgatásra talál... Végezetül még egy kérdést intézek Önhöz, Zsuzsa. Láttam sok-sok száz és ezer magyar asszonyt és lányt, akiket 45-ben és 56-ban a Szovjetunióba hurcoltak. Ezek ott bányákban, egyéb munkatáborokban, vagy terhes brigádokban vasúti sínek mentén krampácsolva dolgoztak. Mondja Zsuzsa; ha Ön ezek között a nehéz testi munkát végző, lerongyolódott, éhező és meggyalázott magyar nők között lett volna, — vagy csak ha bele tudná képzelni magát ezeknek a nyomorultaknak a sorsába — irt volna-e ilyen, vagy ehhez hasonló cikket az „Ország-Világ”ba, vagy más lapba — annak a rendszernek a támogtására, amelyik ezeket a szerencsétleneket parancsra kiszolgáltatta ezeknek a minden emberi érzésből kivetkezett fenevadaknak? Zsuzsa! Ha magából nem veszett volna ki minden magyar és emberi jóérzés, biztos vagyok benne, hogy ezt a cikket nem tudta volna megírni] sy-ky 11
