Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-06-01 / 21-22. szám
100 évvel ezelőtt, 1867-ben történt Hazánk történelmének egyik legjelentősebb eseménye, az uralkodó Habsburg házzal létrejött és ápr. 11-én életbelépett kiegyezés, ami — bár a külügy, hadügy és pénzügy közössége mellett — teljesen visszaadta az 1849-iki világosi fegyverletétel óta az önálló állami élettől megfosztott és legyőzött tartományként kezelt ország politikai és emberi szabadságjogait. A kiegyezésre — mint lapunk előbbi számában említettük — a Habsburg ház vereségével végződő 1866. jul. 3-iki königgrátzi csata vezetett, melyben rejlő katonai és belpolitikai okokon kívül még szerepet játszott a győztes Bismarck vaskancellárnak az a nézete is, mely szerint ha Ausztria számottevő szerepet akar betölten-' az európai nagyhatalmak között, akkor Magyarországgal nemcsak ki kell békülnie, hanem arra kell helyeznie a súlyt. A hosszabb ideig tartó kiegyezési tárgyalásokat magyar részről Deák Ferenc zalaegerszegi ügyvéd, Pest belvárosának képviselője személyesen folytatta az uralkodóval, melynek kiinduló pontja Deáknak a Pesti Napló 1865. húsvéti számában irt un. húsvéti cikke volt. A tárgyalások során hangzott el Deáknak az a hires és nemcsak a politikában, hanem az élet más vonatkozásaiban is oly helytálló mondása: “Felség! Ha egy mellény rosszul van begombolva, akkor azon csak úgy lehet segíteni, ha azt végig kigomboljuk, s aztán újra begomboljuk!” A kiegyezést mindkét fél végig a legpontosabban betartotta, igy ez minden idők minden politikai szerződése mintapéldájának tekinthető. Viszont igy attól eltérő további lényeges engedmények sem történtek, mert ha ilyenek felmerültek, az uralkodó első mosolygós kérdése az volt: Áláirtam-e én ezt 67-ben?... (így pl. a honvéd tüzérségnek e század elején történt létesítését — mert a megegyezésben csak gyalogságról és huszárságról volt szó — már nehéz volt elérni nála .. .) De betartotta a szerződést a nemzet is akkor, mikor sorsával és területével teljesen megelégedve, 1914-ben belement egy olyan háborúba, melyben — mint arra akkor miniszterelnöke, gr. Tisza István is rámutatott — semmit sem nyerhetett, de annál többet veszíthetett. A kiegyezés utáni félévszázados korszak Hozánknak egy olyan kora, amely a fejlődés szempontból még a Nagy Lajos és Mátyás királyaink alatti ilyen korszakokat is felülmúlta. Hazánk említett 2 nagy királya alatti nagysága és európai tekintélye csak állandó hadjáratok árán volt elérherő és fenntartható, mig a kiegyezés utáni korszak a teljes béke és az épitőalkotó munka jegyében telt el, hiszen az ezalatt folyó 1870/71 -iki németfrancia és az 1878/79-iki orosz-török háborúk a Monarchiát egyáltalán nem, az 1912/13 évi Balkán háborúk pedig csak jelentéktelenül érintették. Nagymérvű gazdasági, ipari és kereskedelmi fellendülés jellemezte ezt a korszakot. Az ország — a nehéz terepviszonyu Erdély kivételével — sürü vasúti hálózata éppen úgy ebben a korszakban létesült, mint építészeti remekművű középületeivel és hidjaival, valamint 4 emeletes bérpalotáival az addig kisvárosi jellegű Pest is akkor épült ki az ország igazi fővárosává s csak Buda őrizte meg régi ősi romantikáját. — A szellemi kultúrát úgy az irodalom és költészet, mint a zene és festészet terén ily értelmű múltúnk 24
