Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-06-01 / 21-22. szám
Elmondta, — s a továbbiak szerint beigazolást nyert, hogy őszintén beszélt ha valamit el is hallgatott, — hogy 10 évet kapott egy betöréses lopásért, amit elsötétítés idején követett el, mert ráadásul már akkor is rovott előéletű volt. Azt töltötte a váci fegyházban. Pár napja a rétsági járásbírósághoz kisérte egy fegyőr valami pótkihallgatás végett. Vonaton csak Acsa-Erdőkürtig tudtak utazni, onnan gyalog folytatták az utat Rátság felé. Természetesen meg volt bilincselve. Egy erdős részen haladva át fogamzott meg benne a gondolat, hogy megkísérli a szökést. Nem mintha a rabságot unta volna már meg, hanem mert leszámolni valója volt egyik közeli nógrádi faluban egy asszonnyal, akivel ő vadházasságban élt. Ez a nő ugyanis, akinek ő mindég a kedvében járt s minden jóval elhalmozta s akiért bűnre vetemedett, feljelentette, mikor megtudta, hogy a tőle kapott pénzt, ajándékokat nem tiszta utón szerezte. így jutott a 10 évhez. Ha szándéka, az őrtől való megszökés sikerül, kegyetlenül megbosszulja azt. Beszélgetéssel megnyerte az őr bizalmát, aki indokolt kérésére levette a csuklóiról a bilincset. Ő pedig kinézett egy bozótos helyet ahol mikor odaértek, megugrott. Ő már takarásban volt, amikor az őr lekapta puskáját és 3 lövést küldött utána, de szerencsére mindegyik célt tévesztett. — Éjszaka ért a kis faluba, ahová bosszúja vezette. Ezt azonban nem sikerült végrehajtani, mert mikor bekopogott és bebocsájtást kért, az asszony rémes lármát csapott, segítségért kiabált, a szomszédoknál mozgolódás támadt, mire ő elmenekült. Azóta 2 terv foglalkoztatta. Ha sikerül civilruhát szerezni, mégegyszer megpróbál bejutni az asszonyhoz. Ha nem, akkor önként visszamegy Vácra jelentkezni, hogy igy elkerülje a súlyosabb büntetést. Most, hogy álmodozásából ilyen valóságra ébredt, tudja, hogy az előbbi terve kivihetetlen. Foglyunk ezután elhallgatott, de láttam, hogy valamin töri a fejét. Nem is váratott soká magára és hozzám fordulva könyörögni kezdett, égre-földre esküdözött a betyárbecsületet emlegetve, hogy ha szabadon engedjük, ő visszamegy Vácra a fegyházba. — Természetesen ezt nem engedhettem meg, mert bár asszony-história könnyen részvétet kelthet, de én az emberbarátságom mellett elsősorban a törvény felesküdött őre voltam. így bekísértük az őrsre, ahol az örsparancsnokom örömmel fogadott, mert már előző nap megérkezett a parancs a szökevény körözésére, úgy hogy ő már egy másik járőrt is kiküldött a kézrekeritésére. így telefonon azonnal jelenthette az eredményt, ami egyben a körözés beszüntetését is maga után vonta. Járártársammal nagypihenőt tartottam, mert a fogoly bekisérésével, mint folytatólagos szolgálattal is minket bízott meg az öpk. Vonattal csak nagy kerülővel és átszállással lehetett volna Vácra eljutni, ezért gyalog vágtunk neki az útnak, Püspökhatvan — Vác. A megbilincselt fogollyal d.u. 6 órakor indultunk és kényelmes menetben éjfélkor értünk a váci fegyházba. Szegény fegyenc szerencsétlenségére éppen őrváltás volt és bizony kapkodni kellett a fejét, mert a társukat ért szégyen miatt, ami fegyelmi eljárást is vont maga után, mindegyik elégtételt akart venni rajta. Csak erélyes fellépésemmel tudtam a súlyosabb bántalmazást megakadályozni, 20
