Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-12-01 / 13-14. szám
EMLÉKEZZÜNK 1965. február 14-én 20 esztendeje annak, hogy mi magyar csendőrök a sokszoros túlerőben levő szovjet vörös hordákkal vívott élet-halál harcban a nyugati végekre szorulva, de még szent hazai földön tartottuk meg — ahogy harcolva, vagy állandó riadókészültségben lehetett — az utolsó otthoni csendőrnapot. Uram Isten! Mily nagy különbség a gondtalan békebeli ünnepségek és az utolsó otthoni csendőrnap között, melyről sok baj társunk csak harc közben, csak gondolatban emlékezhetett meg. Emlékezzünk! . . . Elindult felém a csendőr, aki voltam . . . A szivemet is megnyitom, s úgy eresztem be magamhoz a vendéget... a csendőrt, aki voltam. Meghallgatom, mit mesél a múltból, a régi feledhetetlenül szép otthoni csendőrnapokról, mikor még sem én, sem Ti csendőr baj társaim nem is álmodtuk, hogy mindannyiunk sorsa oly egyformán tragikus lesz: Kinek a földönfutás, kinek a börtön, kinek a bitófa! Az a csendőr ott a régi, otthoni csendőrnapi ünnepségeken még nem tudott felszaba-dulásról, emigrációról és embervadászokról. Emlékezzünk a nemzethü, bátor, önfeláldozó hőseinkre és mártírjainkra, akik a magyar haza védelmében oly bőségesen ontották vérüket. Nincs példa a történelemben a Ti hőssiességtekre,, a Ti vitézségtekre! A mi egész világon páratlan Testületünknek több mint kétharmada halt hősi, vagy mártírhalált a sátán uralma elleni harcban: Nagymagyarországért, a keresztény Európáért. A Ti teljesítményetek nemcsak kötelességérzetből eredt. Sokkal magasabb érzések, törhetetlen eszmények kellenek ahhoz. Szent elhivatottság! Ezt az elhivatottságot hirdették az otthoni csendőrnapok, azok szelleme pedig legyőzhetetlen. A szabadság isteni törvény és az előbb-utóbb győz a törvénytelenség, a szabadság a rabság felett. Bajtársaim! A csendőr, akik voltunk, eljött hozzánk és elhozta a Hazát, a régi csendőrnapokat és azoknak elhivatottságtól áthatott szellemét. Fogjuk meg ennek a régi csendőrnek a kezét és induljunk el kéz a kézben együtt uj csendőrnapok felé, egy szabad, független és keresztény Nagymagyarország, a csorbítatlan Szent-Istváni magyar birodalom felé. Tegyünk meg érte mindent, hiszen ez a haza, a drága, egyetlen, örök magyar Haza most a pánszlávok szörnyű rabságában nemzethalállal vívódva, végveszélyben van. Az otthoni csendőrnapok szellemétől áthatva fogjunk össze fiatalok és öregek, s itt kint messze idegenben is kéz a kézben küzdjünk az európai Európát tönkretevő pánszláv imperializmus ellan, küzdjünk a bolsevizmus ellen és küzdjünk Európa keleti homlokzatát szétromboló és az előbbieknek kaput nyitó trianoni és párizsi békediktátumok ellen. v. H. I. 2
