Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-06-01 / 11. szám
VITÉZ TEMESVÁRT ENDRE 1891 — f — 1964 Mélyen megrendülve vettük lapzártakor a szomorú hirt, hogy Vezérőrnagy baj társunk, Testületünk eddigi utolsó felügyelője, elitéltetése alatt szerzett súlyos betegségében julius 20-án Strasbourgban elhunyt. 1891 január 19-én született. A nagyváradi honvéd hdpr. iskola 1910-ben történt elvégzése után mint zls. a szülővárosában levő marosvásárhelyi 22. honv. gy. ezr.-hez került, mellyel az 1914-es mozgósitáskor virágokkal bontottan a harctérre ment, s mint fhdgy. és szds. annak kötelékében küzdötte végig az orosz és olasz harctereken az 1. v. háborút. Sebesülése és betegsége ellenére is 30 hónapot töltött az első vonalban, ahol bátor és vitéz magatartásával az utólag elismert Vaskoronarend 3. o.-t, a Kát. é. kér. 3. o.-t, az ezüst és bronz Kát. é. é.-t, a II. o. német Vaskeresztet, stb. érdemelte ki. A háború befejezése után a Székely I hadosztályban küzdött szükebb hazájáért Erdélyért, majd a ho. kényszer fegyverletétele folytán román fogságba került, honnan 1920-ban jött ki a megcsonkított hazába. Testületünkhöz 1921-ben lépett át, hol véglegesitése után Dunántúlon teljesített szolgálatot különböző beosztásokban. 1934-ben mint kiképzési előadó a felügyelőséghez került, hol 1943 máj. 1-én vezérőrnaggyá történt előléptetésével egyidőben kiképzési szemlélő lett, majd 1944 okt. 16-án a Testület felügyelője. Törzsével 1945 tavaszán települt ki Pfarrkirchenbe. Béke kitüntetései: a Magyar Érdemrend Tiszti és Lovagkeresztje, Kormányzói dics. elismerés, Nemzetvédelmi Kereszt, stb. Mint felügyelőt az otthoni kormányzat háborús bűnössé nyilvánította és 1945 tavaszán kiadatását kérte az USA megszállóktól. Erről idejében értesülve, fia Ausztria francia zónájába való átjutását készítette elő, ahonnan kiadatás nem volt. Ezt ő azzal utasította el, hogy a Testület felelősségre vonása esetén neki otthon van a helye. Szept. 26-án megbilincselve szállították haza, hol a hírhedt Andrássy ut 60-ban többször súlyosan bántalmazták, majd a népbiróság pusztán felügyelő voltáért 10 évi börtönre Ítélte. Ezt Vácon ki is töltötte, bár ha kéri — amit nem tett meg — 7 és fél év után kiengedték volna. 1955-ben szabadult, a nélkülözésektől és bánásmódtól betegen. De a megélhetésért igy is dolgozni kellett, előbb útépítésnél, majd mint éjjeli őr. 1958-ban francia segítséggel, mint rokkantat kiengedték a Strasbourgban élő családjához. Itt, mikor a 13 esztendő után vele összeölelkező fia megkérdezte: „Apám, hát érdemes volt?”, azt felelte: „Nem tudtam ugyan mindent elérni, mégis sok becsületes embert és csendőrt sikerült megmentenem a haláltól. így, ha újra kéne kezdenem, ugyanezt tenném!” Betegsége azonban egyre súlyosbodott, igy 6 évvel a boldog viszontlátás után, szintén beteges felesége odaadó ápolása dacára is bekövetkezett a szomorú vég. Közszeretetnek örvendett, kiválóan képzett Baj társunkat, Testületünkért történt szenvedései, valamint az ebből eredő betegsége és halála folytán méltán 9
