Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)

1964-02-01 / 10. szám

CSENDÖRNAP Irta: vitéz Haraszthy István alez. 1964. február 14. Csendőrnap. Köszönjük Neked Mindenható Atyánk, hogy keserű hontalanságunk 19-ik évében is megengedted érnünk Testü­letünk alapításának 83-ik évfordulóját. Ezen a napon a világban szétszórt hazátlan csendőrök összejövünk ismét hitet tenni, az emlékezés mécsesét meggyujtani, tisztelegni, s ha a napi robottól fáradtan is, de töretlen, hivő, acélos lélekkel megfogadni, hogy mi nem felejtünk el Titeket soha: hősi halott és mártír csendőr Bajtársaink. Mi azok vagyunk itt a hontalanságban is, akik voltunk és azok vol­tunk, akik vagyunk: magyar Hazánkhoz és magyar fajunkhoz sírig hü csendőrök, kakastollasok. Ma is álljuk idekint is a vörös vihart — ahogy lehet! Keményen, rendületlenül, híven, becsülettel és vitézül! Mert mi magyar csendőrök végvárakat építünk idekint is, s nem úri kaszinót a végveszélyben levő magyarság megmentésére! Ha az idők vasfoga és a létért való küzdelem robotja meg is tépázta testünket, a lélek, az örök magyar lélek töretlen bennünk! Megrágalmazva a vörös világösszeesküvők aljas, hazug propagandá­jától, Testületünk mégis úgy áll minden becsületes, nemzethü magyar szeme előtt, mint a magyar katonai és polgári erények megtestesítője, s mint olyan gárdatestület, mely az emigrációban sem adott fel semmit morális erejéből. A bolsevista nyomorba taszított magyar falvak népe visszavár ben­neteket, a régi járőröket, akik együtt éltetek a néppel, hiszen az ő vérük­ből való vér, s az ő lelkűkből sarjadzott büszke gyermekei vagytok a mi felejthetetlen muskátlis magyar falvainknak. Hősi halott és mártír csendőr Bajtársaink! Mi, a még élők, minden esztendőben fájó érzéssel és fátyolos szemmel emlékezünk Rátok, s ott vagyunk imádságos magyar lélekkel és igaz bajtársi szeretettel sírjaitok mellett, s megfogadjuk, hogy nem felejtünk, s csak arra kérjük az egy igaz Istent, hogy a szent magyar birodalom elpusztításáért és drága magyar fajunk szine-virágának meggyilkolásáért egyszer megfizethessünk. Mert mi nem alkuszunk, mert mi nem felejtünk. Minket visszavárnak a selyemzöld havasi legelők, a szepesi városok, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom