Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-12-01 / 9. szám
nehéz munkája után a jó puha aljadzón. A soros kocsis az istálló ajtófélfájának vetett háttal ősi nyugalommal eregeti a füstöt rövidszáru piros cseréppipájából és hosszasan csak abba az irányba néz, ahol a Nap lebukott ... Egyszer csak egy pillanatra kiveszi szájából a pipát, s élénken mondja, mint akinek hirtelen támadt valami mondanivalója: “Jönnek a csendőrök!" ... A jelzett irányba nézünk, de még csak két magasra nyúlt árnyékféle az, amit az alkonyaiban látunk, amint azonban közelednek, egyre határozottabban bontakozik ki kát lovascsendőr daliás alakja. Majd hamarosan ott áll előttünk a közbiztonság, a rend és a béke két katonája. Két fegyelmezett katonaarc, csak a szemek mosolyognak barátságosan. Nyugodtan hajthatja álomra fejét a Föld népe: Vigyáznak a csendőrök! ... Bölcs megoldás. Elbeszélésem főszereplője V. Gábor somogyi parasztlegény, aki nekem régi jó barátom volt. Egyik iskolatársamnak volt a sógora, igy ismerkedtem meg vele és hamarosan meleg barátságba kerültem ezzel a nyiltszivü, becsületes. dolgos és anyaszerető volt szakaszvezetővel, az 1. világháború egyik nagyezüstös vitéz katonájával. Egy kocsmai verekedés alkalmával, melyben Gábor barátom játszotta a vezetőszerepet, csendőri közbelépés történt, amit érdemesnek tartok leírni, mert ez a magyar csendőr éleslátását, emberismeretét és bölcsességét tükrözi vissza ... A kocsmáros ugyanis mikor látta, hogy a bizonnyára semmiségből eredő nézeteltérés a legények között elfajul, üzenetet küldött a csendőrörsre, honnan az örsparancsnok és egy fiatalabb csendőr rövidesen meg is érkeztek, hogy rendet teremtsenek. Én magam a nyitott utcai ajtón át néztem a verekedést, a poharak és üvegek dobálását, s mint természetest azt vártam, hogy a 2 csendőr szuronyt szegezve behatol a helyiségbe, hol harsány hangon és a törvény nevében felszólítja a legényeket a verekedés abbahagyására, szóval tekintélyének teljes súlyával lép fel. De várakozásom ellenére nem ez történt... Ma már nem csodálkozom ezen, de akkor csak 21 éves voltam, ki az iskolából kerültem egyenest a frontra. A halált már megismertem ott, de az életet még nem. Hiányzott nálam még valami, amit minden ember, szegény, gazdag, tudatlan és tudós egyaránt drágán vásárol meg és éveinek számával fizet érte. Ez a valami a tapasztalat. Az öpk. bekukkant az ajtón és egy pillanat alatt felméri a helyzetet, mely szerint ha Gábort kikapcsolja a játékból, a vihar magától lecsendesedik. Odabent a “harcot” pillanatnyilag szócsata váltotta fel, de a hangulat izzó, igy az öpk. azonnal határoz. Elkapta a közelben kíváncsiskodó Pista gyereket és Gábor édesanyjáért szalasztotta, ki a közelben lakott. Néhány perc múlva meg is érkezett egyezüsthaju, munkában megtörődött kis öreg-16
