Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)

1963-12-01 / 9. szám

volt, aki végül csak a csodával határos módon szabadulva a vörös pokolból, érkezett a sorozatos megpróbáltatások után szabad földre.

A körülzárt Fővárosban előbb a “vörös brigád”-ot számolja fel csendőreivel, majd a szükebb ellenséges gyűrűben a budai harcokban vesz részt, közben rendszeresen küldi rádió-hiradásait az ország nyugati szélére tele* pült cső. fel-ségnek, jelentve, hogy ők a végsőkig kitartanak, s arra kér és buzdit minden magyart is.

Kiválóan vitéz magatartásáért v. Mindy vezds.-Budapest hős védőjea M.É. tisztikeresztjére terjeszti fel. Majd mikor az 52 napos védőharc folytatása hiábavalónak látszik, a Várba szorult cső-k, egyetemi zlj., rő-k. németek, febr. 12-én parancsot kapnak a másnapi kitörésre néhány “Tigris' páncélos kíséretében Budakeszi felé. A vállalkozás — mint ismeretes — nem volt eredményes, s a résztvevők közül csak alig félszáznak sikerült saját dunántúli csapategységekig eljutni. Elesett Nagy Zsombor cső. szds., ott jutott fogságba kemény harcok után mostani vendégünk Cs. szds. és Balassa fhdgy. is, akit később Budapesten rövid tárgyalás után a vörös hóhér akasztott fel. Cs. bajtársunk előbb Bajára került mint hadifogoly, ahonnan szökést kísérelt meg, de comblövést kapott. így előbb rabkórházba, onnan Oroszországba szállítják. Itt mint háborús bűnöst kezeli a NKWD, amit csak edzett testtel és hallatlan lelki erővel képes túlélni. Onnan kikéri a magyar “kormány” és Tito is. Helyzete igy kilátástalan, de mert előbb érkezik a szerb komitácsi kérése, 1947-ben megkötözve, rep. gépen Belgrádba szállítják. Ott halálra Ítélik, majd azt hónapok múlva 15 évi börtönic változtatják át, amit az utolsó napig ki is tölt. Közben — amit méltán nevezhetünk sorsfordulónak — rabságának utolsó éveiben véletlenül a kezéhez jut a "Hadak Utján” egy száma, amiben Abay cső. ezds. bajtársunk nevét és tartózkodási helyét fedezi fel. Ez utón megindul a levelezés, rabkosztját javító csomag és pénzküldés. De a 15 év után sincs itt a szabadulás, mert haza akarják toloncolni, ahol távollétében szintén halálra ítélték. A sorsa tehát a hosszú szenvedések után is megpecsételtnek látszik. De a jó magyarok Istene nem igy rendelkezett. Az átmeneti táborban, ahol az átadás iratait várták, az itt, szabad földön élő bajtársaitól kapott pénzen megvesztegeti az őrt, kocsit fogad, Trieszt közelébe jut, onnan gyalog, sértetlenül eléri a szabad várost, ahol menedékjogot kap. Majd Olaszországban várja be a németek beutazási engedélyét, akik mint egy sokat szenvedett hős bajtársat fogadják, álláshoz juttatják. Takarékosan él, ami lehetővé teszi neki, hogy alig 2 esztendő múlva, első szabadságát arra használhassa fel, hogy ide utazzon és kezet szoríthasson itteni barátaival, bajtársaival.

Kanadába érkezése után régi bajtársával meglátogatja az ottani nagyobb csendőrcsoportokat, mint Torontó, Hamilton, Welland, majd átjön az USA-ba, ahol az első látogatása Buffalónak szól. Itt a tiszteletére K. S. bajtársunk lakásán rendezett meghitt, igen szép ünnepélyen vesz részt szepí.

3