Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-08-01 / 8. szám
Miskolc és Ózd környékének 1:7í>,000-es arányú katonai térképe előtt állva, rendelkezéseit az alábbiak szerint adta ki: “Önök ma este repülőgépen Magyarország területére, ott Miskolc és Ózd környékére fognak menni, hol a bükkszenterzsébeti határban levő Vályús puszta közelében (mutatta a térképen) fognak kiugrani ejtőernyővel. A repülőgép háromszor fogja megkerülni az 542-es magassági pont körüli erdőrészt, mikoris az első két fordulónál egy bizonyos ponton 5-5 fő, a harmadik körözésnél pedig az ejtőernyővel kidobott 2 csomaggal 3 fő fog kiugrani a gépből. — Amikor földet érnek, az ejtőernyőt mindenki elrejti, az utolsó 3 pedig biztosítja az ejtőernyővel ledobott csomagokat. Utána — mint gyülekező helyre — a hegy legmagasabb pontjára megy mindenki, aminek a legnagyobb csendben és a terep kihasználásával kell történnie. Ózd környékén levő titkos ügynökünknek rádió üzenetet adtam, hogy várja önöket a gyülekező helyen, aki ott mindenben segítségükre lesz, főleg a terepen való mozgásban és rejtőzésben. Egyébként, ha földet érnek, rádión tegyenek nekem jelentést. Feladatuk: az ózdi és diósgyőri vasgyárak működésének megbénítása és az anyagszállítás megakadályozása. Ez úgy érhető el legjobban, hogy Ózd és Bánréve között — amit 12 Km-es országút és vasút köt össze — felrobbantják a hidakat, főleg a Sajón levő vashidakat. Ugyanez a feladatuk az Ózd és Borsodnádasd közötti iparvasuton is, hogy a bosodnádasdi lemezgyárban gyártott nehéz páncéllemezek szállítását is megbénítsák. A lakosság körében — de főleg a gyári és bányamunkások között — végezzenek felvilágosító munkát, kommunista szempontok szerint. Feladatuk vérehajtásához ragaszkodjanak keményen, mert csak Így érhető el eredmény. Bátorság!” 1944. szept. 8-án este 10 órakor ezekkel az utasításokkal indult tehát útnak 13 partizán a kievi repülőtérről egy német felségjelzéssel ellátott repülőgépen. A repülőgép az éjféli órákban Ózd fölé érve, ott egészen alacsonyan szállt el, amit a légvédelmi figyelők jól észleltek is, de mivel azon német jelzés volt és ki is volt világítva, nem tüzeltek rá. Másnap, 9-én reggel a tarnaleleszi csendőrörsön egy Kozsokiné nevű asszony — ki a falu hirhordozójának volt ismeretes — jelentette D. törzsőrmesternek, hogy a cigánytelepen eldobált ejtőernyőket látott. D. törm. erre gyorsan megállapította, hogy a gombázó cigányok aznap reggel 7 óra körül Vályús puszta közelében, az erdőben fákra felakadva 3 ejtőernyőt találtak, melyeken cirilbetüs felírások voltak. D. törm. az ejtőernyőket a csendőrlaktanyába szállíttatta és telefonon azonnan jelentést tett a miskolci honvéd hadtest-, valamint csendőr kerületiparancsnokságnak, melyek a partizánok körülzárására és leküzdésére megfelelő honvéd és csendőr erők összpontosítását rendelték el. A kérdéses nagy kiterjedésű erdőrész Borsodnádasd, Váraszó, Bükk-4
