Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-05-01 / 7. szám
GONDOLATOK AZ EMIGRÁCIÓBAN (Egyik Bajtársunk felvetette a gondolatot, hogy a fenti cim alatt nyissunk egy állandó rovatot, mely a hazájától elszakadt ember lelki problémáival foglalkozik. Az elgondolást magunkévá téve, ily irányú beküldött Írásaiból az elsőt az alábbiakban közöljük.) Az emigrációs hétköznapok nyomasztó szürkeségében mindig az ünnepnapok örömét és kikapcsolódást jelent, mikor az Egyesület kis lapja — megérkezik. Oly szép és jó, amit irtok, s bizony nagyon ráfér a mi testileg-lelkileg szétszóródott Bajtársainkra, hogy az idegen világ és a mindennapi robot közepette — ha csak 3 havonta és csak 1 röpke órára is — egy kis magyar énjükhöz tartozó lelki üdülést és felemelkedettséget szerezzetek nekik, melytől izesebb lesz életük, mint a sótól az étel . .. Mily jó, hogy Ti értitek ennek a módját és tudjátok, hogy az idegenbe szakadt embernek kell az otthoni emlék. Ezzel tartjátok bennünk a lelket, az örök magyar életet. Olyan ez, mint mikor vért ad az ember .. . Csak írjatok tehát továbbra is arról, hogy mint köti az otthonról elsodort embert a hazai föld, a hazai emlék, a nemzet sorsáért való aggodalom és a hazai sir. Tartsátok ébren ezeket az emlékeket . .. írjatok a mi gyönyörű hazánkról, melytől elszakított minket a kegyetlen sors . . . írjatok a Kárpátok erdőboritotta koszorúiról. Erdély havasairól, a Felvidék ősi várairól, az égbenyuló Tátráról, a Tisza nádasairól, a Dunántúl lankáiról, a Vaskapu szépségeiről... Hiszen ezeknél szebbet sehol a világon nem tudunk találni, mert ha külsőleg talán vannak is ilyenek, lélekben mind idegenek azok nekünk.. . . írjatok a mi elmúlt szükebb életünkről, feledhetetlen emlékeinkről, felemelő élményeinkről. írjatok mindenről, ami magyar, mert ez hiányzik itt messze idegenben mindannyiunknak . .. Csak idézzétek ezeket az emlékeket, hogy fájjon, hogy azok nyomán könny szökjön a szemünkbe, mert ilyenkor és ezekből tudjuk meg, hogy még élünk, hogy még magyarok, szenvedő magyarok, de sírig hü magyarok vagyunk, s ez olyan felemelő érzés . .. írjatok az emigrációs hivatásunkról és felelősségünkről, mely a láncszemek szerepéhez hasonló az előttünk álló és az utánunk jövő nemzedékkel szemben ... Mert évszázadok minden küzdelme, értéke és törekvése semmivé válik, ha a nemzetnek bárcsak egyetlenegy generációjából is kihal a folytonosság tudata és elfelejti, hogy mi a szabadság, mi az erkölcs és mi a hit . . . Otthon csak jogaiktól megfosztott, rab magyarok vannak, ránk háramlik tehát a nemzeti eszme, a nemzeti öntudat és a nemzeti hagyományok megszakítás nélküli töretlen fenntartása ... 1
