Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-02-01 / 6. szám
mácsolásával közölte anyámmal, hogy az orosz hadnagyot keresi, kit első halottként hoztak be Őrmester ur Maraffa emberei. Anyám megmutatta a hóban fekvő, de tiszta asztali abrosszal letakart halott hadnagyot, mire az orosz tiszt térdre hullott, imádkozott és úgy zokogott, mint egy gyerek ... Lecótól tudtuk meg, hogy a hadnagy az orosz generális fia volt. Két orosz hozta Őrmester ur Maraífát. Olyan kemény volt, mint a kő. Feje szét volt nyilva a lövéstől, s a nagy hidegben csak egy rubintpiros jégkolonc mutatta annak helyét . . . Az orosz generális ellenségben is megbecsülte a hőst, úgy intézkedett tehát, hogy Őrmester ur Maraffa holttestét és fiáét az udvaron ravatalozzák fel. Deszkákat hoztak a fürészmalomból és koporsókat ácsoltak, majd egy egész muszka század lőtte a disztüzet, mikor a nagy kinnal-bajjal kiásott sirgödrökbe helyezték őket. A többi halottat majd akkor temetik el, ha az idő enged — intézkedett az orosz tiszt, majd anyámat megnyugtatta, hogy semmi bántódásunk sem lesz, s ha valami kívánságunk volna, szóljunk annak a tisztnek, kivel búcsúzni jött el hozzánk, mert ő neki menni kell tovább Budapestig. Anyámnak pénzt adott, hogy ha az idő megvidul, tegyen néha virágot a fia sírjára. Aztán elköszönt szépen illedelmesen, mint ahogyan igazi úriemberek szoktak elköszönni. Sohasem láttuk többet, mert mikor márciusban a somosoldalakon előbujtak a hóvirág bimbói és a kucsmagomba fekete szárai, felviharoztak a Kárpátokra Szurmay generális magyar honvédéi és Kaiser Wilhelm hegyes csákós bajorjai, hogy későbben Gorliczénél derékba törjék az orosz óriás erejét. Kitavaszodott . . . Felengedett a föld fagya és mikor az utolsó honvéd és német katona holttestét visszaadták az anyaföldnek, parancs érkezett Kassáról — hol Boroevics generális tartotta rezidenciáját — hogy a hősi halált halt Maraffa Károly m. kir. csendőr őrmestert Homonnán katonai dísszel kell eltemetni. Feldmant is bevitték hitsorsosai és ott temették el a zsinagóga mögötti temetőben. Két disztüzet kapott Őrmester ur Maraffa, oroszt és magyart. Feje fölé fekete márványkövet, Őfelsége Ferencz József császár és királytól pedig nagy ezüst vitézségi érmet. Uzsoki báró Szurmay Sándor generális a magyar katona Kárpát-i harcait megörökítő emlékiratában igy emlékezett meg a hős magyar csendőrről, Maraffa Károly őrmesterről: “. .. Kemény kiállásával és önfeláldozó hősiességével megakadályozta, hogy az ellenség a Krakko-Lembergi vasútvonalon erősítést dobjon be a Homonna körüli harcokba, igy a védelemnek időt adott az erők megfelelő átcsoportositására!” . . . Újra dörögnek az ágyuk Nagyszénás körül. Újra rohamoz a muszka. Jobbom sisakomhoz lendült és felsóhajtottam... Én Istenem adjál ne-15
