Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-02-01 /2. szám
nagyobb segélyt európai országokba 21 bajtársunknak, vagy azok hátramaradottaknak és az ottani magyar iskoláknak, 907 dollár összegben. Ez a múlt évivel szemben ismét emelkedést mutat, de több a rászoruló jelentkező is. A köszönőlevelek igazolják, hogy munkánk sok örömet eredményezett, mert mindég a szükséget szenvedőknek juttattuk el azt. A decemberben megtartott Igazgatósági gyűlésen a folyó ügyek letárgyalása után az elnök köszönetét mondott a Szerkesztő Bizottságnak az E.É. helyes összeállításáért. Majd a szilveszteri teendők megbeszélése és a szerepek kiosztása után a közeledő Csendőrnap megrendezésének ügye is tárgyalás alá került. Az 1961-62-es Szilveszterünket a múlt évben is bérelt termekben, de a fokozódott érdeklődésre tekintettel, még több asztallal, illetve ülőhellyel bővítve rendeztük meg. Számításunk helyességét igazolta, hogy a megjelentek száma jóval 600-on felül volt, kik között sok uj barátot üdvözölhettünk. Annak ellenére, hogy az amerikai törvények szerint — lévén vasárnap -— éjfélig csak gyenge sört lehetett fogyasztani, — ami pedig nem magyar ital, főként nem Szilveszterkor —, a hangulat a hirdetett reggeli 4 óra helyett 5-ig kitolt záróráig egyformán emelkedett volt. Az Ó évet a jelenlévő legidősebb bajtársunk búcsúztatta, azt az évet, amelyik világeseményekben gazdag volt ugyan, s amelyhez a múlt év kezdetén mi magyarok ugyanitt annyi remény fűztünk, de amelyek eddig sajnos nem teljesedtek be. Üdvözölte a vendégeket és köszönetét mondott nekik a pártfogásukért, — amire különösen büszkék vagyunk —■, s amelyik lehetővé teszi a segélyakciónk sikeres keresztülvitelét. Búcsúztatóját “Ég veled kiöregedett 1961!” szavakkal fejezte be. A szokásos ■— pont éjféli — elsötétítés alatt felhangzott az amerikai, majd a magyar Himnusz, utána pedig bajtársunk szavai, melyekkel az újévet köszöntötte el nem múló reménnyel, ami éltet bennünket, s ami elviselhetővé tette az eddigi csalódásainkat is. Megértést és összetartást kért, hogy Istenben bizva, minden nemes és üdvös célkitűzésűnknek híven, becsülettel tehessünk eleget. Utána mint egy megbolygatott méhkas kavarodott össze a több-száz vendég, ismerős és eddig ismeretlen, hogy családi megértésben egymásnak boldogabb ujesztendőt kívánjanak. Kellemes meglepetésként hatott a megjelentekre, hogy a mellékteremben egy külön — hamisítatlan — cigányzenekar szórakoztatta az erre vágyókat, s az a 20 fontos, piros ropogósra kisütött újévi malac, amelyiket a belépőjegy szelvénye alapján sorsoltunk ki. A szerencsés nyerő, — egyik bájos Hölgy-vendégünk — hatalmas tácán vette át és a lemaradtak sóvárgó tekintetéből kisérve vitte az asztalához. Ugyancsak kisorsolásra került 6