Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-02-01 /2. szám
ŐRSÉGVÁLTÁS A VÁRBAN Egyszer volt, hol nem volt... Száguldva rohannak az időmozdony kerekei... Valahol messze, valahonnan a múlt ködéből elém villan a Duna gyöngyének, Budapestnek elmosódott, jellegzetes képe ... Február közepe van és én a Gellért-hegyről nézem az alant fekvő merészivü hidakat, amelyeken apró emberhangyák igyekeznek és játékskatulyáknak tűnő csilingelő villamosok húznak át a szemben fekvő pesti-, vagy onnan az innenső budai oldalra ... A Dunán már megtört a jég és a hidak lábainál feltorlódott zajló jégtáblák fölött kecses mozdulatokkal végzik akrobata mutatványaikat a fehérmellü sirályok ... Odébb lent a Várban, Buda ódon falai között trombitaszó harsan. A Várkapunál a Mátyás király emlékére emelt — vadászjelenetet megörökitő — szoborcsoport főalakjáról egy pihenő galamb nézi csodálkozó szemmel a belső őrépület előtti sürgést-forgást. A kaput őrző testőr megmerevedik. Öltözete és mozdulatlansága Pompéji hamujában talált római légionárius kővévált alakjára emlékeztet. A biedermeier korszak romantikus emlékeit őrző ablakok kitárulnak és a csendes budai szobácskákból kiáradó levendula illat belevegyül a Dunáról feltörő februári ködbe. Az ablakkeretekben megjelenő kipirult arcú szépséges budai lányok úgy festenek az utcáról nézve, mint egy gigantikus képtárlat ragyogó színekkel megfestett Tizián képei. Harsog a kürt! Az őrséget adó Ludovikások az őrépület előtt már fegyverben állnak! Lent fantasztikus hangokat hallatva éli lüktető életét a Duna gyöngye: a magyar Főváros. Itt fent lenge szellő suhan be a történelmi patináju utcácskákba. Minha az Alföld, a Hegyalja és a Dunántúl népe szellők szárnyán küldené ide simogató szeretetét ezen a napon, február 14-én az ősi Buda falai közé. Mert ünnep, a m. kir. ösendőrség ünnepnapja, Csendőrnap van ma! A Disztér felől harsog a közeledő kürt szava! Üzletek, vendéglők, éttermek és az ódon budai kiskocsmák ajtajaiban örömtől és büszkeségtől ragyogó arccal állnak a vendégek és a gazda. A sok-sok történelmi emléket őrző macskaköveken ütemesen dobban a felvonuló csendőr-szakasz lépte. Markáns arcú idős tábornok fordul ki a Disztér sarkán lévő Honvédelmiből. Vezényszó csattan bele a kürt harsogásába! Megvillan a csendőrszakaszt vezető tiszt kardja. Fejek vetődnek az elrendelt irányba, s a fehérkeztyüs kezek villanásszerűen csúsznak le a fegyverszijon, a léptek dobbanása pedig még ütemesebbé válik ... 2
