Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)

1962-03-01 /3. szám

hány bűncselekményt és balesetet akadályozott, s ezzel hány emberéletet és mennyi vagyont mentett meg a csendőr . .. Az azonban bizonyos, hogy ha valahol az előfordult bűncselekményekről és balesetekről a lakosság arányszámát is figyelembe vevő világ-statisztikát készítettek volna, akkor — ha egyes hűvös véralkatu és túl józan életmódú népek miatt a bűnesetek tekintetében esetleg talán nem is, de — a balesetek tekintetében feltétlenül a legjobb helyen szerepeltünk volna, hiszen emigrációs életünkben a befogadó országok közbiztonsági szerveinél a megelőző szolgálatnak csak — ennek megfelelő részleteredményeket hozó — szórványos megnyilvánulásait látjuk.

(Lapunk következő számában testületünk szervezetét, az egyes szervek feladatait, fegyverzetét, felszerelését és ruházatát, nov-i számunkban pedig sajátosságait, a trianoni időszakot, s hőseinkről szóló megemlékezést fogjuk tárgyalni.)

*

EGYESÜLETI-BESZÁMOLÓ

T evékenységünk.

Ez évben febr. 14-e a hét közepére esett, így a hagyományos ünneplést a megelőző szombaton, 10-én tartottuk meg.

Az asztalokat virággal díszítették a rendezők, a színpadot egyik oldalon az elnökünk felesége által precizen kidolgozott, méter magas nagy magyar címer, a másik oldalt pedig a sokoldalú B. Tamáska bajtársunknak egy tollas-kalapos csendőrt ábrázoló remek mellkép akvarellje ékesítette.

A családtagok és barátaink körében elfogyasztott ízletes vacsorát változatos műsor — zene, ének, szavalat, stb. — előzte meg. Ennek első számaként az elnökünk köszöntötte a megjelenteket, köztük a MHBK. csoportvezetőt, majd felolvasta a főcsoportvezető ez alkalomra küldött üdvözlő sorait.

Az ünnepi beszédet a Pittsburghból meghívott, a szibériai fogolytáborokat és az ÁVH. kínzásait átszenvedett B. Tamáska bajtársunk mondotta, amelyik ezért a szokott méltatásoktól eltérő, szomorúan érdekes és szivhezszóló volt. Idézünk belőle:

. . Összejöttünk emlékezni arra, hogy csendőrök voltunk, azok vagyunk és maradunk is szivünk utolsó dobbanásáig ... Ezen a napon, mint valami vetítővásznon, a Csendőrnapok egész különleges sora jelenik meg előttem. Jó emlékezni, mert az ad hitet és erősiti meg a reményt! .. . Melyik Csendőrnapot idézzem? . . . Azokat-e, amikor pompás díszben, a büszkeségtől csillogó szemmel meneteltünk templomainkba a lobogó, címeres zászlókkal díszített laktanyákból, utána földet rengető tiszteletadás a legidősebb elöljárónak, majd a diszebéd meleg, bajtársi hangulatban? .. . Vagy álljak meg egy havas, sáros lövészároknál, amelyikben már 3 napja tartja a vonalat a többszörös túlerővel szemben egy félszakasznyi bátor csendőr .. . éhségtől és fáradtságtól beesett arccal . . . szemük az ellenségen . . .

5