Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)

1962-02-01 /2. szám

hogy tegyék le a fegyvert, adják meg magukat. Az altisztek erre nem voltak hajlandók, mire a szovjet őrnagy Kovács hadapród-őrmester pisztolyával ott azonnal agyonlőtte. A másik két altisztnek 24 órai gondolkozási időt adott azzal a megjegyzéssel, hogy ha nem fogadják el a feltételét és másnap nem hajlandók beszélni a budapesti védőkhöz, akkor úgy őket, mint a többi foglyot kivégezteti. Ezután visszakisértette a két altisztet a többi fogolyhoz.

Kétségbeejtő, szörnyűséges helyzetben voltak. Ha beszélnek, árulókká lesznek, ha nem, mind a 37-üket kivégzik, mint ahogy intő példának ezt Kovács hadapródon a szovjet őrnagy végre is hajtotta. Egész éjszaka azon tanácskoztak, hogy lehetne megszökni? Ez azonban lehetetlennek látszott, mert a tanya körül 20-25 harckocsi és mintegy 200 orosz gyalogos ólálkodott, amit az itt-ott akadt nyíláson leskelődők állapítottak meg. A fogoly honvédek dicséretére legyen mondva, egyik sem kérte E. őrmestert és B. szakaszvezetőt, hogy teljesítsék az árulásnak minősíthető parancsot. Hajnal felé mind a 37-en megfogadták egymásnak, hogy történjen bármi, árulók nem lesznek.

így várták a már elkerülhetetlennek látszó beígért sorsukat a foglyok, mikor távoli, sürü fegyverropogásra figyeltek fel. A remény sugara megcsillant előttük. Megsegít a magyarok Istene! Nagy volt az izgalom és a tehetetlenség miatti keserűségük, hogy fegyver nélkül nem tudnak beavatkozni a már nyilvánvalóan megindult támadásba. Majd később a tanyán is izgatott futkosás, kiabálás támadt és nemsokára a harckocsik begyújtását és elindulását hallották, de ez még nem jelentett szabadulást, felmentést. A fegyverropogás azonban közeledett, amit a bezárt foglyok feszült izgalommal figyeltek. Később már a tanyán is lövöldöztek, s a pajta őrsége ordítozott. A honvédek az eltorlaszolt kapukhoz rohantak, s azon dörömbölve, mindenki egyszerre kiabált: “honvéd, honvéd!” — arra gondolva, hogy németek támadták meg a tanyát és ezt a szót ők is csak megértik. De ahhoz még korán volt!

Kint a harc egyre hevesebb lett. A pajta körül védekező oroszok egyike a magasan lévő eresz nyitott része alatt egy kézigránátot dobott be, de az szerencsére a préselt szénabálák közé esett, de igy is istencsudája, hogy senki sem sebesült meg. A széna füstölni kezdett, de a bennéghetés veszélye nem sokáig tartott, mert mindenki odarohant és taposta szét a füstölgő részeket. Ugyanekkor egy erős hang, még a fegyverropogást is tulharsogta: “Merre vagytok fiuk?” “Itt, itt a pajtában” kiabálták a légvédelmiek. "De be vagyunk zárva!” Majd csakhamar jött a megváltást jelentő válasz: “Ne zajongjatok! Csigavér! Itt vagyunk bajtársak!” Mikor ezután az ajtó kitárult, 5 csendőr állott ott mosolyogva, sárosán. A többiek pedig a tanyán szedték össze és terelték egybe az elbújt oroszokat.

12