Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-02-01 /2. szám
tréfákkal zaklatják, de senki sem bántja. Ki volt Bolond Istók? Mi a neve? Honnan származik? Senki sem tudja, talán ő maga sem. Ahányszor kérdezik más és más nevet mond, hol Árva Jánosnak, hol Magyar Miskának, máskor Bujdosó Bálintnak nevezi magát. Azt sem tudják igaz-e a mendemonda, hogy csendőrként a székely hadsereggel harcolt a Királyhágón, hogy a brassói fellegvárban raboskodott és ott verték ki az eszét belőle. Csak tudjuk, hogy van, hogy pontosan tavaszi rügyfakadáskor, őszi lombhulláskor megjelenik és maga köré gyűjti a gyerekeket és mesél nekik. Igyekszem hát most ki a temetőkertbe, ahol magafaragta sípján furcsa, bánatos nótákat furulyáz és mesél... de milyen meséket mesél! Femérló fiáról, az újra és újra születő Harcosról, aki egyszer visszatér fehér lován ... az is lehet, hogy nem is keletről, de nyugatról jön, csak várni kell, csak bízni kell és hinni, mert a hit hegyeket mozdít el helyéről! És napszámos fiútól grófkisasszonyig, szájtátva hallgattuk Bolond Istók csodálatos meséit, hittünk és bíztunk rendületlenül. Honnan jött? Hova tűnt el Bolond Istók? Senki se kérdezte és ő a nagy mesemondó sohase beszélt magáról. Az azonban biztos, hogy meséi folytán többet tanultunk a magyar történelemből, mint kisebbségi iskolánkban szegény tanítónk taníthatott nekünk. Apáink néha csóválták fejüket... amikor megtudták, hogy soha senkitől se fogad el pénzt: mert nem ember az már, aki meg nem szolgált pénzt fogad el — mondogatta — és aki nem becsüli meg magát, az nem érdemli meg, hogy mások megbecsüljék. így, ha pénzre volt szüksége, vagy éhes volt, betelepedett válogatás nélkül magyar, oláh vagy zsidó családhoz, meghozta a tartályba a vizet, kitisztította az istállót, kimiskárolta a kappannak szánt kakaskákat és beszélt hun magyarul, hun székelyül, hun oláhul. Még szászul is tudott, nem is beszélve arról, hogy a jidisch németet is értette. A fejcsóválás azonban mindig abbamaradt, mert időnként valami nagyon bolondot tett Bolond Istók! Vagy megdézsmálta a primprétorné féltveőrzött kakasának íarktollait, vagy felmászott a Bethlen vár romtornyába, mert “ellenséges király hadserege tör életemre!” Ott ült két nap, két éjjel, mig végül a tűzoltók szedték le a hosszú létrájukkal. Bizony, bolond volt Bolond Istók, menthetetlenül bolond! Aztán egyszer, nagy vásár volt éppen, s se szó, se beszéd, piaci kosaramból elemeit egy-két koránérő körtét és boldogan bóklázva majszolni kezdte. Nevettem volna, ha acélszürke szeme nem néz rám olyan parancsokban, igy csak bámulva hallgattam parancsát: — Mondjad meg az őrnagy urnák, hogy Kolozsvárról figyelik. Most oda megyek, hogy tudjátok kitől féljetek! így csak bámultam, de engedelmesen elmondtam apámnak mindent. 9
