Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1961 (1. szám)
1961-11-01 / 1. szám
Láttam, hogy az nincs túl messze, így azt saját térképemre átrajzolva, s a katona-kíváncsiságtól hajtva, a futárposta leadása, s a gk. és sofför visszahagyása mellett gyalog kimentem oda. Kimentem a falu É-i kijáratához, s onnan tovább a szintén £. felé vezető utón, az azt keresztező Uz völgye felé... Kb. 1 Km. megtevése után az úttól jobbra — tehát K. felé — egy vízmosást találtam, mely meredeken jött le egy alacsonyabb hegyről, ami azonban az ut és a hegy közötti kb. 100 m-es szakaszon már eihnkásodott. Az ellankásodás elején — tehát közvetlenül a hegy tövében — egy kis erdei székely ház állott, a sgt-től kapott tájékoztatás szerint tehát ez kellett legyen vitéz Pisky ezds. háp-ja. Az alacsonyabb hegy mögött egy magasabb hegyvonulat húzódott, melynek felső peremén szabályos 3-4 perces időközönként aknák robbantak, fa-és kőgörgetegeket zúdítva lefelé ... Elindultam a ház felé, melyen a székely házakat oly annyira jellemző tornác is volt... A tornácon egy rendfokozat nélküli katonaruhába öltözött. 30-32 év körüli, karcsú, csinos, barna asszony állott, ki a tornác karfájára támaszkodva figyelte közeledtemet... — ‘‘Mit keres erre ... ur?” — kérdezte barátságosan, mikor felértem oda a lépcsőn. — “Vitéz Pisky ezds. urat keresem!’’ — “Az Ezds. ur most éppen telefonál oda ki a vonalba, de ha befejezte, azonnal bevezetem.” — "Én ugyanis” — tette hozzá mosolyogva — “a felesége vagyok, de most egyben a sgt-je is, mert a valódi sgt-et összekötőnek lent hagytuk a faluban.” A szokottnál kissé mélyebb fejhajtással mutatkoztam be erre, s elmondottam, hogy mi járatban vagyok. — “Oh, a helyzetet, azt én is elmondhatnám, de ugye sokkal jobb, ha azt az uramtól hallja?” ... Néhány perc múlva aztán elhallgatott a tel, beszélgetés ott bent, s mi bemehettünk ... Vitéz Pisky Zoltán ezds. az 1. és 2. világháború egyik legvitézebb és legkiválóbb katonája volt, kinek kitüntetései — ha valamennyit fel kellett tegye — a legszorosabb összerakással is alig fértek el mellén. Bármilyen helyzetben feltétlen nyugodt, kedves, közvetlen modorú, sőt kifejezetten kedélyes ember volt, ki most is eme jellemtulajdonságainak jegyében fogadott engem, majd kérésemre a szoba hátsó falára felrajzszegzett térképhez vezetett, s azon kezdte ismertetni a pillanatnyilag fenálló elg-es és saját helyzetet. Alig kezdett azonban neki ennek, mikor búgni kezdett az ablak alatti asztalon elhelyezett táb. telefon, mire felesége vette fel a kagylót. A csoportnak közvetlenül alárendelt egyik erődszd-tól izgatott hang jelentkezett: 13
