Eger - hetente négyszer, 1944

1944-10-09 / 159. szám

1944. október 9 E G E R 3 Hégy ember uakmerő uállalkozása megfutamít két ellenséges századot EGER EGYIK LÉGFORGALMI AS ABB HÖLGYFODRÁSZÜZLETE ÁTADÓ. CÍM: fl KIADÓHIVATALBAN Az egercsehi lángok A magyar katona mindig arról volt elsősorban nevezetes, hogy sze­rette a harcban az önálló vállalko­zásokat. A mostani háború krónikásai a haditudósítók már eddig is szám­talan olyaa esstet jegyeztek fel és hoztak nyilvánosságra,[amelyben egy kis csoport titokban, minden parancs nélkül olyan vállalkozásba kezdett, amelynek kimenetelétől sok esetben egész zászlóaljak sorsa függött. Az egyik Botond belsejében di­deregtünk a csípősen hideg kárpáti éjszakában. A sötétben csak a ci­garetták parazsa világított. Néhány méterrel odébb a mélyhangú ágyúk vártak a tüzelóállásban, hogy meg­szólalhassanak. Ds most csönd volt, kis szünet a nagy harcok között. Cigarettáztunk és beszélgettünk erről-arról. Kiki felelevenítette va­lami élményét, kalandot, igaz tör­ténetet, amelyek itt estek meg velük. Azt mondja az egyik Öllé Elek tüzérszakaszvezetőnek: — Azt mondja el a szakaszvezeió úr, amikor L.-nál négy emberrel megszalasztották a muszkákat. — Négy emberrel? csodálkozom hitetlenkedve. Á nem érdemes, máa is csinált már olyat, mondja húzó­dozva Öllé szakasz vezető. Mind ezzel kezdi, mikor valami­lyen hőstettéről kellene beszámolnia: „nem érdemes arról beszélni.“ De végül aztán elkezdi: — L.-nál voltunk tüzelőállásban. Előttünk a Pruth kanyargott, mö­göttünk erdős-dombos vidék. Talán hajnali fél négy lehetett, amikor észrevettük, hogy körülbelül két századnyi muszka kiszivárgott az erdőből és el akarja vágni az ezre­des úr harcálláspontját, meg a tüzér- figyelőt a tüzelőállástól. Ekkor né­gyen és másik három ember minden parancs nélkül elhatároztuk, hogy megzavarjuk az oroszokat tervük kivitelezésében. — Arra nem is gondoltunk — folytatja mélyet szippantva ciga­rettájából, — hogy mi négyen meg­futamítsuk őket. Mi mindössze za­vart akartúnk kelteni. Négy golyó­szórót vettünk magunkhoz és annyi kézigránátot, amennyit csak elbír­tunk, aztán óvatosan elindultunk. Árokban, lakatlan, felig összedőlt vályogviskók mellett fedezve ma­gunkat kúsztunk előre és csaknem húsz méterre megközelítettük az orosz állásokat. Csodálkozva tapasz­taltuk, hogy ezek az állások előre elkészített munkára vallottak. Mint később kiderült, a falu elvonuló la- kosságáiak partizán érzelmű elemei összejátszva az oroszokkal, még az éjjel folyamán előre elkészítették a támadók számára az állásokat, igy azok már a készbe „költöztek“ bele. — Közben a mi tüzérségünk is észrevette a közeledő veszedelmet és megfordította a lövegek csövét, majd megnyitotta a tüzérségi tüzet az ellenségre. A lövedékek ott vá­gódtak be előttünk, tőlünk nem messze. Persze ók nem tudhattak a mi vállalkozásunkról. Alapos pác­ban voltunk.Yiszont a tüzérségi tűz éppen az előre elkészített fedezékek és árkok, meg buikerek miatt egyelőre nem okozott lagyobb zavart az ellenség között, csak nagyobb óvatosságra késztette őket. Elhatá­roztuk, hogy most vagy soha. Úgy ahogy vagyunk, négyen meglepjük a muszkákat és kiugrasztjuk őket a lővészgödreikből. így a mi tüzér­ségünk tüze is hatásosabb lesz. Leszámoltunk persze azzal is, még­hozzá minden pillanatban, hogy vagy a saját tüzérségünk lövedékeinek repeszdarabjai találnak el, vagy az ellenség golyói. — Széthúzódtunk, amennyire csak a terep megengedte, aztán hirtelen egyszerre belevágtunk egypár kézi­gránátot az első állásokba, majd egy hajrával beugrottunk a meglepett oroszok közé és szinte pillanatok alatt lefegyvereztük őket. A nagy tűzben a lövedékek szüntelen robba­násaitól a többi lövészárokbaa nem is nagyon vették észre, hogy mi történt. Előnyös helyzetünket ki­használva, most már a saját állá­saikból kezdtük meg a tüzelést, visz- szafelé. El lehet képzelni azt a meg­lepetést, mikor észrevették, hogy a saját állásaikból is tüzet kapnak. Újabb öt perc múlva már egy má­sik árok személyzetét tettük ha­sonlóképpen harcképtelenné és az ellenség fegyvereit is igénybevéve, lőttük a muszkát és közvetlen kö­zelből hajigáltuk rájuk a kézigrá­nátjainkat. A muszkák vonala egy­szerre olyanná vált, mint a hangya­boly. Innen is, onnan is tűz érte őket, ettől teljesen elvesztették fe­jőket. Rövid időn belül úrrá lett köztük az általános fejetlenség. — Időközben erősítést is kap­tunk, ezekkel együtt aztán óriási hajrázással kergettük vissza őket az erdőben, ahonnan jöttek. Ám az üldözéB további részét már gyalo­gosok vették át, mi négyen, tüzé­rek visszatértünk a figyelőbe. Ez volt az egész, Gyurka adj egy kis tüzet, — fordul az egyik szomszéd­jához. — Ez volt az egész .. . így egy­szerűen, minden póz nélkül. Öllé szakaszvezetó már el is felejtette az egészet, pedig a mellén ott csil­log a|bronz vitézségi érem, amit a merész vállalkozásáért kapott. — Mi a polgári foglalkozása ? — kérdem még tóle, mivel az elbeszé­léséhez úgy sincs hozzáfűzni valóm. — Futbalista vagyok, mondja. Bizony jó volna már egy kicsit ismét rúgni a „bőrt“. Kállay Gábor haditudósító. * * Házasság. Zalatnay Eugénia és Komáromy János m. kir. tart. zászlós október 5<én, Budapesten házasságot kötöttek. megvendégelték a se­besült egri honvédeket Az egercsehi Kalász leányszervezet tagjai ma reggel Kiss Júlia tanítónő vezetésével Egerbe érkeztek a hadi­kórház hős sebesült honvédéinek megvendégelésére. A községben most fejeződött be a zöldkeresztes főző­tanfolyam 8 a lelkes magyar lányok első gondolata az volt, hogy mind' azt, amit tanultak, először a sebe­sült katonáknak ajánlják fel. Napo­kon át sütöttek-fóztek a magyar konyhaművészet szabályai szerint és teli kosarakkal, kendőkkel ke­resték fel ma reggel a siketnéma intézetben, valamint a jegyzőinter- nátusban ápolt sebesülteket. HÍREK — Áthelyezés. P. Lukács Pel- bárt egri ferences atyát rendi elől- • járósága Gyöngyösre helyezte át a Magyar Barát című ferences új­ság szerkesztőségéhez. — Vigyázzunk a tintaceruza használatára. Nem lehet éléggé sokszor figyelmeztetni arra, hogy a trifenilmetán és difeuilaminsorozat származékaiból készült ceruzák, a- melyek nedvesség hatására ibolyás színűre váló írást adnak, milyen erős sejtmérgek. A sejtnek fontos anyagát, a protoplazmát gyorsan megölik, folyadékot vonzanak a seb köré és aránylag hamar elterjesztik a mérges színezetű vegyületet az egész, szervezetben. — Aki tehát tintacernzát használ, különösen a meghegyezett végére ügyeljen. — Védóknpak nélkül sohasem szabad tintacernzát tenni a zsebünkbe. — Ha véletlenül bórbe vagy izomba beletörik a tintaceruza, ne piszgál- gassuk házilag és nyomkodással ne kíséreljük meg az eltávolítását, mert ezzel csak ; rontunk a dolgon. Az ibolyásra szinezódó szövetrészt a sebésznek kell minél gyorsabban kivágnia, ha a testmérgezést meg akarjuk gátolni. Iskolásgyermekek­nek lehetőleg ne adjunk a kezébe tintacernzát. A színházi iroda hírei Szerdán és csütörtökön este 7a(5 órakor matatja be a Kaszinó nagy­termében a társulat Dario Nícodemi Tacskó című darabját. A Nemzeti Színház műsorán nagy sikerrel futó darab fóbb szerepeiben Makiári Már­ta, Badóczi István, Deák Sándor, Sőtér Ferenc, Kállai Ferenc, Hor­tobágyi Artúr fogja szórakoztatni a közönséget. Az új prózai társulat most mutatkozik bs Eger közön­ségének. SZÍNHÁZ János vitéz Ha valaki egyszer megírja a deb- recen—egri színtársulat történetét és taglalja a mostani háborúban végzett munkásságukat, az idei ősz teljesítményét piros betűkkel fogja megírni. Most a £ egyszer hozzá­tartozik a színi kritikához megirni a János vitéz előadásának előzmé­nyeit. Napok alatt kellett az üres teremből színházat csinálni. Erre mi történt: színészek és színésznők a legkisebb szögtől az acetilén­lámpáig mindennek utánajártak. Szinlapokat hordtak, székeket szá­moztak, díszletet terveztek és csi­náltak, székeket hordtak és talál még színdarabot is próbáltak. — A darab főpróbáját szombaton dél­utánra tervezték és ugyanakkorra a színpad összeállítását is. Erre jött a légi riadó egytól-négyig. Az elő­adás pedig a hivatalos rend szeriit 7a6-kor kezdődik. Félhatkor még bizony a közönség szives türelmét kellett kérnie a főrendezőnek né­hány perc erejéig, hogy a színpadot felállíthassák. S mindezt a munkát U. Kováts Terus vezetésével végez­ték a társulat női és férfi tagjai — határtalan klkesedéssel.U. Kováts Teru3 és a társulat nem szereplő tagjai egyébként az egész bemutató előadást állva élvezték végig. S a siker nem maradt el. A szombati riadó utáni közönség helyett vasár­nap már telt házat vonzott a gyö­nyörű magyar meseoperett, amely ezen a tenyérnyi színpadon is meg­fogta a közönség lelkét. Iluska törékeny és mindnyájunk­tól dédelgetett alakját Oltai Baba hozta színre. Egyéniségének fmom bája maradéktalanul érvényesült. Dalmady Géza Kukorica Jancsi ingjében-gatyájában végigmókázta az egész színdarabot. Még nem iát- tuk|ennyire testére szabott szerep­ben. A francia király-kisasszony szerepét Németh Ilonka énekelte végig. A kitűnő akusztikájú terem­ben nagyszerűen érvényesült kolo- ratur szopránja. Mókás figurát min­tázott a pipogya francia királyból Szabó Samu. Deésy Jenó Bagó trom­bitása szívhez szólóan énekelt. A nagyöblfi bariton-hang így, mér­sékelt kiadásban gyönyörködtetett. Strázsamester uramat Csengery Ala­dár mintázta, katonásan. A gonosz mostohát Fáskerti Mária játszotta. Szavaiból és arcáról a gonoszság áradt és nem egy „nevetése“ után ijedtükben sírni kezdtek a nézőté­ren lévó gyermekek. A falu csőszét Hortobágyi Artur alakította. A borszag kedélyesen áradt belőle. Oláh' György és Ragályi Elemér nyújtottak még jó játékot. A zenét zongorával Hukvári Jenő szolgál­tatta. A rendezés és a színpad Deésy Jenőt dicséri. kas. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom