Eger - hetente négyszer, 1944
1944-10-02 / 155. szám
ELŐFIZETÉSI Dt)I egg hónapra 3 P 40 fillér, 7, évre 10 P, — Egge» szám árai hétkSznap 20 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGYSZEH SZERKESZTŐSÉG: Líceum, fsz. 3. Teli 11. KIADÓHIVATAL: Egghm. Szent Jáaon- Ngomda. Telefon 17fl. Csekkszámla: 54.008 Öt hold földet kap az a magyar honvéd, aki kö- zelharci eszközökkel kilő egy ellenséges tankot és tíz holdat kap a honvéd csdádja, ha a honvéd ellenséges harckocsi leküzdésében elesik. A »agyar kormánynak ez a határozata óriási jelentőségű. A magyar katona hazája védelmében soha nem jutalomért küzdött, önfeláldozó hazaszeretete,* lelkesedese a nemzeti öntudat tökéletes kifejezője volt. A migyar mindenkor tudta, hogy a népek országútjáu ősei földjét fegyverrel a kezében tadja csak megvédeni. Vérét sohasem sajnálta ezért a főidért, amelyen egyaránt habozás és késlekedés nélkül védelmezte szükebbkörü övéinek életét, vagyonát épen úgy, mint a nemzet egészének fennmaradását. Ezeréves történelmünknek minden lapja az önfeláldozás példáival van teli. A mi nemzedékünknek leikéből az első világháború »egprobáltavuíjai sctu- iiiutík még elmosni a 48 as szabadságharc hósi emlékeit és lelki szemeinkkel még mindig magnak előtt látjuk a jobbágyságból épen hogy alig felszabadított földtelen és nincstelen pórnép tízezreinek önfeláldozó menetelését, hogy öntestükkel állítsák meg az ellenséges túlerők rohamát a drága magyar föld ellen. Ezeknek a névtelen bősöknek, névtelen kis magyaroknak csak a haza gondolata lebegett szeme előtt, csak az a gondolat hevítette őket, hogy a magyar főidet kell védeni. A történelmi feladat megsemmisít- hetetlen örökségként szállt a 48-as hősök unokáira és a mai magyarok épúgy, mint őseik, soha nem kérdezték, hogy fegyveres küzdelmüknek, életük áldozásának mi lesz a jutalma. Egy pillanatig nem jutott eszükbe, hogy a ha-.a védelméért fizetséget kérjen««. Lelkűkben a tiszta kötelességérzet' sokkal nagyobb, semhogy ez eszükbe jutott volna. És ha most az állam, a nemzet hatalmi kifejezője mégis úgy gondolta, hogy nem mehet el szemet húnyva a modern háború példátlan lelkierőt megkövetelő teljesítményei mellett, az öt es tíz holdas föld- juttatásokban a hálás hazának magasrendű erkölcsi értékű köszönetét kell látnunk. Tíz holddal nem lehet megfizetni a küzdő katona életét és éppen úgy kiszámíthatatlan, hogy egy ellenséges harci kocsi leküzdésé hogyan viszonylik az öt hold földhöz, ha a veszély örökkévalónak tőnő pillanatait a mérleg másik serpenyőjébe tesszük. És mégis óriási jelentősége van az öt és tíz holdban megnyilvánuló köszönetnek és elismerésnek. Nem iparjogot, nem családi házat, nem pénzösszeget fizet A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti: A magyar és német csapatok Nagyvárad vidékén megtörték a román és szovjet csapatok A Német Távirati Iroda jelenti: A szovjet korábban néhány hídfőt létesített a Maros északi partján. Ezeket a hídfőket eddig is nagy veszteségbe került fenntartani, most Az Interinf jelenti: Az Albánia különböző vidékein ejtőernyővel földre tett angol csapatokat a németek Mint a Deutsche Allgemeine Zeitung írja: A szovjet lassan leszereli a román hadsereget, mivel a kormánynak nem sikerült számára eléggé megnyugtatóan átfésülni a tisztikart s igy a haderőt megbízhatatlannak tartják. Csak egy hadA legutóbb kiadott magyar hadijelentést kiegészítő magyarázat egész sor legendás hósi tettet sorol fel, mint a magyar vitézi helytállás ragyogó példáit. Új legendák születnek a délerdélyi határon s ezeket mostantól kezdve szájról szájra adja, törvénybe örökíti a történelem. A kiegészítő jelentés szerint nagy harcok folynak Makónál és Nagya ház*, hanem ad a testéből egy darabot. Egy darab földet, amelyet talán őseink vére öntözött,mondván: ez az én testem, ezt védelmezzétek mindhalálig. ellenállását és dél felé üldözik az ellenséges csapatokat. A Maros mellett és Tordánál tovább tartanak a kemény elhárító harcok. pedig erős tüzérségi tűz alá vették azokat a magyar és német csapatok. Ez a tüzérségi tűz megelőzi az ellentámadást. körülzárták és egyesülésüket megakadályozták. A ledobott kötelékek megsemmisítése folyamatban van. osztályt sikerült önkéntes jelentkezés útján megalakítani az új román hadsereg alapjaként. Ennek a hadosztály első kitüntetésnek minősíti, hogy a román haderő a dicsőséges szovjet hadsereg oldalán harcolhat. váradnál. Ezekben a harcokban önfeláldozó vitézségével különösen kitűnt egyik rohamtüzér-ütegünk,mely napokon keresztül vívott súlyos harcok ntán hat rohamlövegre leapadva, húsz T—34 es harckocsival és számos nehéz páncéltörő ágyúval került szembe. Az üteg a harcot a sokszoros túlerővel szemben is felvette és hősies küzdelemben IS Vasárnapra virradóra ellenséges gépek egyik vidéki várost bombázták A szombat éjszakai berepülésről hivatalosan a következőket közölték : Vasárnapra virradóra egyes ellenséges éjszakai felderítő gépek az ország északkeleti felében tevékenykedtek. Ugyanebben az időpontban délről berepülő ellenséges gépek egy vidéki várost bombázták. Nagyvárad vidékén megtörték csapataink az ellenség ellenállását Erős tüzérségi tűzzel támadjuk a szovjet kldfélt a Marosnál Megsemmisítik az Albánia egyes pontjain ledobott ejtőernyős angol alakulatokat A szovjet lassan leszereli a' román hadsereget Új hősi legendák születnek az erdélyi harcokban ellenséges hareskocsit kilőve, a saját rohamlövegek is harcképtelenné váltak. Az utolsókig küzdő rohamüteg egész személyzete, élén az üteg- parancsnokkal, Köszeghy Barnabás főhadnaggyal, hősi halált halt. — A hadijelentésben említett 47 kilőtt ellenséges harckocsi nagy részét ez a rohamüteg semmisítette meg. A Gyula körüli harcokban különösen kitűnt egyik miskolci zászlóaljunk, amely Gyulát túlerejű ellenséggel szemben hősiesen védte, miközben még hatizben a betört ellenségre ellentámadást is végrehajtott. A már Gyuláig előretört elleaseget egy:k páncélos hadosztályunk csapatai vetettéit azntán vissza és az ellenségnek oly súlyos veszteségeket okoztak, hogy ezen a területen n helyzet már hosszabb idő óta megszilárdult és az ellenség újabb nagyobb támadásokkal már nem is kísérletezett. A legsúlyosabb harcok Nagyvárad területén fejlődtek ki. Itt a délda- üéntúli 12. hadosztályunk Némstk Béla vezérőrnagy parancsnoksága alatt, a túlsúlyban levő ellenséggel szemben napokon keresztül tartó heves és rendkívül súlyos harcokban, kemény helytállással és önfel- áldozóan, körömszakadtáig védte a túlsúlyban lévő ellenséggel szemben a várost. A hadosztály az ellenségnek igen súlyos veszteséget okozva mindaddig kitartott, mig a beérkező magyar és német erősítések a támadó ellenséget szétverték. A beérkező újabb erők közül a harcok súlyát az egyik német páncélos hadosztály vette át, mely már az ellenséges támadás első napján is az ellenségnek súlyos veszteséget okozott, sok foglyot ejtett és nagyobb zsákmányra tett szert. Ezzel a Nagyvárad1 ól délre lévő területen a helyzet súlyossága lényegesen enyhült. A Nagyváradtól nyugatra folyó harcokban kitűnt Tömöry Jenő vezérkari ezredes, az előbb említett 12. hadosztály egyik harccsoport- parancsnoka is. Példsadó magatartásával kiemelésre méltó vitéz Zsol- nay ezredes, egyik járás katonai közigazgatási vezetője, aki az ellenséges előrenyomnlás hírére öntevékenyen átvette a parancsnokságot a szomszédos községek csendőrei és az ott elhelyezett műszaki alakulat felett, ezekkel házcsoportot alakítva, a támadó ellenséget visszavetette éa egy nagyobb község védelmét a lakosság bevonásá-
