Eger - hetente négyszer, 1944
1944-09-23 / 150. szám
M E 0 JB R 1944. szeptember 23. lyekre való vonulás annyi időt vesz igénybe, hogy ezalatt a lakosságot váratlan légitámadás érheti, ez pedig a szabadban tartózkodók biztos pusztulását jelentené. A légoltalmi előírásokat általában mindenki a legszigorúbban tartsa be! Dr. Pál Endre s. k. légoltalmi vezető. „A parancsot végrehajtottuk . . .!“ . Rövid, kemény hanglejtéssel milyen sokszor hangzott már el ez a jelentés utolsó évtizedeink folyamán. Az órák, a napok, az emberi élet parancsai között azonban milyen óriási, lényeges és megrázó különbségek vannak. Mert-, vannak építő és romboló parancsok, tiszta, jó és sötét, romlott parancsok. Hiszen parancs a neve annak is, melyet teljesít a chikágói gengszter és magyar cserkészíiú, a varrólány és a harcterek hőse, a kivégző különítmények és a kalauznók sötétkék nadrágban. Az ember évei lejtős ívén lassan és egyre lejj ebb-lejjebb szállva mind jobban kezd figyelni a külső és belső parancsokra, az egyszerű és közömbösekre épen úgy, mint a híres, nagy parancsokra, melyek legendáknak válnak alapjaivá s melyek sorsformálóan és harsogva hangzanak el az időben életünk felett, súlyosan és intőn lebegve teg- napelőttjeink és holnaputánjaink között, A parancsok értelmére figyelve, s a hátterekre, sok szomorú és vidám, lényeges és jellemző dologra jön rá az ember, melyeken el lehet tűnődni és érdemes is. Az elmúlt hónapok egyik fénylő délelőttjén kivégzésre szólt a pa- pancs egyik vidéki városunk rögtönzött vesztőhelyén. Egy hatalmas állami építkezés vállalkozója, súlyos milliók föltétien ura, munkások ezreinek irányítója volt at vádlott szürke selyem-inggel és világoskék nyakkendővel. Fiatal volt, 37 éves, elkényeztetettje az életnek. Utolsó éveiben kérlelhetetlenül villogott felette a beérkezettség, a siker, a féktelenül ívelő karrier lázas napja. Nők és 'férfiak rajongták körül, s már messziről lehetett érezni rajta a pénz semmi mással össze nem téveszthető illatát. Az élet ormain járt, égető és metsző fényben, szavak, vágyak, irígykedések görög- tüzének lángcsokrai között. Csakhogy. az ormok útja keskeny, magas, ott könnyű megszédülni annak, aki nem a választottak közül való. Ismerjük ezt a nótát, néhányszor eldalolták már nekünk, csak talán nem ilyen végzetes következménynyel és befejezéssel: vizsgálat jött, hiányok, szabálytalanságok mutatkoztak. Az ítélet halálos lett. Nem volt túlságosan nyugtalan, biztosra vette, hogy majd kegyelmet kap. S azután néhány nap múlva megtudta: nincs kegyelem. Papot kért, s bent a siralomházban egy verej- tékes, nehéz órán egy fiatal, ígéretes élet minden adósságát lefizette. Azután a végrehajtó század négyszögében sápadtan, de már nyugodtan elindult utolsó útján a vesztőhely felé, ahol már hatalmas néptömeg, kivezényelt munkások hada és munkaszolgálatos nagydiákok várták. Mély lett a csend, tompán hallottak az ítélet szavai, melyek pontot tettek egy annyiak által irigyelt élet után. Szemeit bekötötték, s akkor már állt a kivégző különítmény négy katonája. Rekedten csattogtak a szíjjak, a závárzatok, azután súlyba lendültek a fegyverek. Ketten a szívét, ketten a fejét célozták, s azután a sortüz eldördült ... a torkolattüzek elvillantak kis szürke füstcsik kíséretében. Két kis véres lyuk az ingmellen, s a szemet borító kendő is véres ... A különítmény rangidőse jelenti: A parancsot végrehajtottuk. Majd az orvos: A halál beállt. Kemény, nehéz parancs volt, de érezte mindenki: ezt követelte az igazság. Rendkívüli időkben rendkívüli a felelősség, mely a közélet kicsi és nagy szerepvállalóira nehezedik. Régi világban az ilyen esetben divat volt áthajózni Amerikába, vagy elvonulni valamelyik hidegvízgyógyintézetbe, s idegösszeomlásra, s pillanatnyi elmezavarra kenni mindent. Ma már nincs ilyen megoldás. A közélet felelőseire, ha letérnek az útról és az út mellett megállnak — mint útonállók! — íme: lecsap a törvények kérlelhetetlen és megkörnyékezhetetlen szigora. Keménykezű, sportsapkás munkások, s a magyar alsó és középsík ott lévő emberei ámultán néztek: hát ez is lehetséges? Nem hitték volna el, ha nem a szemükkel látják. A lelkűkben ez volt:1 dehát ki lehet olyan valakit* végezni, s az olyan is meghal, mint más, aki naponta más színű selyemingben jön közéjük, citromsárga sportkocsija van 8 különleges cilinderrel és vörös bőrhuzattal s akivacsora után pezsgőt iszik, negyedkilós pecsétgyűrűt visel az újján, arany cigarettatárcája Stambullal van tele, s félelmes hatalmasságokba balé- karol és ezt mondja nekik: . . nézd, édes öregem ..." s aki olyan nőkkel jár, amilyeneket ők álmaikban sem láttak. Lehetséges, hogy az ilyenen is fognak a golyók? S mind látták: tehetséges. A halál beállt, mondta az orvos. Ez a könyörtelen és részrehaj- latlan igazságszolgáltatás ezerszer jobban éreztette ott, mi a haza, mint mai vezércikkek értelemellenes ostobaságai, mostani költők — erdélyijózsefszerű — rímes és igen gyönge dolgozatai, mint pát- hosztól hörgő és fuldokolva suttogó díszbeszédek szólamai. íme : a haza, mely nem ismer különbséget fiai között, megbünteti a kis parancsok megszegőit és puskacsövek elé állítja a nagy törvények áthágóit. És nem számít előtte semmi: csak az igazság. Se születési helyzeti előny, se tehetség! Az elkövetett kis- és nagystílű gazemberségért időben benyújtja a számlát, ki keli azt fizetni, s néha épen az élettel! Valaki megjegyezte ott, hogy közéletünk sok neves és névtelen szereplőjét, a kis és nagy vállalkozások megbízottjait ki kellene vinni egy-egy ilyen kivégzésre, hogy lássa meg, mi vár rá, ha a keze nem marad tiszta, s hogy a hívás és csábítás meg ne ejtse, bármiféle oldalról jöjjön is, bármit ígérjen is. De: itt nem tartunk. Nem is tartottunk, nem is fogunk. Jogot és igazságot tisztelő fajta vagyunk, kényesek a becsületre. Az írott és íratlan törvények megszegőit kivetettük köreinkből mindig. De még nagyobb joggal vártuk el mindig azoktól a tiszta kezet, kiket magunk fölé emeltünk közéleti kis és nagy vezetőkül. A magyar szemek élesek, igen jók és mindent meglátnak, semmi ki nem kerüli figyelmüket és az emlékezetek se rosszak, semmi kisiklást el nem felejtenek; olyan pontosan tudják: ki és mihez nyúlt hozzá, ami nem az övé! Az ősember dorongelméletéért ma nehéz büntetés jár. Lecsapott a dorong valamikor jobb barlangért, teltebb málnabokrok birtoklásáért, jobb halászstégért a folyó partján. A mi korunkban a raffináltabb dorongok villáért, ékszerért, pezsgőért, autóért, patkánybundáért suhannak. De a suhanásra — néha néhány napra már — a kivégző különítmények fegyverdörgése a felelet. És nincs kivétel. És ez jó! Csak ez és csak így! Csak igazság van! Ilyen korban és ilyen hazában, — mondotta valaki — ahol a tüzes vasatfvalódi és nem képzelt sebekre teszik, ahol ilyen hsláfos komolyan veszik a közéleti tisztességet, nehéz és nem jó élni. De!. Csak ilyen korban és ilyen hazában érdemes élni, hol a nemzeti értékek lakatjának kulcsait nem mohó és ragadozó tolvajok, de tiszta kezek őrzik. Arnóti Mihály flz érsekfőptísztor igazgatói címmel tüntettte ki a nyugalomba vonult Lestől (Tliklós tanítót Eger, szeptember 23. Az egri rőmii katolikus tantestület érdemes és kiváló tagja, Lestál Miklós, a Szent Imre iskola tanítója szolgálati idejének kitöltése után nyugalomba vonult. Lestál Miklós azoknak a magyar népművelőknek egyike, akiknek munkája nem fejeződik be hivatalként az iskolaterem emelvényén, hanem akikben időtől és helytől függetlenül eleven, belső hevületként ég a hivatás, a javítás, nemesítés tiszta szándéka s akik minden alkalmat megragadnak, hogy munkájukat mindig, mindenütt végezzék a magyar nép, a magyar társadalom emelése, eszményeinek kidolgozása és megvalósítása érdekében. Lestál Miklós egész munkaéletét ennek a gondolatnak áldozta, mindig égve, mindig gazdagou megújulva. Iskolai munkáján kívül előadások tömegét tartotta az egri földműves olvasókörökben és jelentékeny időt áldozott a Mária utcai földműves dalárda fenntartására és fejlesztésére. Hosszú ideig működött igen szép sikerrel ez az egyetlen egri földműves dalos egyesület az ö karnagyi működése alatt s nagy kár, hogy az egri földműves nép lelki művelődését célzó dalárda, jórészt a súlyos idők következtében abbahagyta működését. Aki ismeri az egri nép művelődési viszonyait, tudja csak megmondani, milyen apostoli munka volt ez s mennyire érdemes a támogatásra és elismerésre. Da évtizedeken át működött- Lestál Miklós a király- és kormányzódíjas Egri Dalkörben, mint a dalárda titkára, s nem volt feladat, amit a magyar dal szent ügyéért és az Egri Dalkörért meg ne tett volna, az éjszakai kottamásolásokon kezdve az országos dalosversenyek nehéz és fáradságos előkészítéséig. Ugyanakkor lelkes csel-' listája az Egri Zeneegyesületnek, ahol ugyancsak fáradságot nem ismerve dolgozott a magyar muzsikáért. Istenáldotta tehetsége a színpadon is kivételes sikerű helyet biztosított számára. A Thália Egri Színjátszó Társaságban, Eger e magas színvonalú kultúregyüttesében remek, ízes magyar szerepek játszója, nagyszerű komikas, akinek fellépése mindig eseményt jelentett s a komoly színészi munka mértékével volt mérhető. Tanítói tevékenységének négy évtizedével dúsan és bőkezűen hirdette, hogy milyen- tek kell lennie az értelmiség tagjainak ezen & földön, ahol ezer év harcaiban oly kényszerűen és oly szerencsétlenül maradtak el a művelődésben a magyarság nagy tömegei. Munkáját és életének sokrétű tevékenységét .ismerte el és állította a fiatalabb magyar tanító nemzedék, de az egész magyar társadalom elé dr. Czapik Gyula érsek, amikor mint egyházi főhatósága, nyugalomba vonulása alkalmából igazgatói címmel tüntette ki. A kinevező főpasztorj iratot * iskolai ünnepség keretében, a Szent Imre- iskola tanulói előtt adta át a kitüntetett Lestál Miklósnak dr. Vizy Miklós prépost, kanonok, az egri belvárosi egyházközség egyházi elnöke. A tanítói kar nevében Árvay Lajos igazgató-tanító mondott baráti búcsúszavakat, a tanulók részéről pedig szavalat hangzott el. Lestál Miklós keresetlen szavakkal mondott köszönetét a kitüntetésért. » — ““ .....................» -.....................*......................................................—- i-r r rrmmr _r»r_ni f i legerélyesebben megtorolják a uészhíríerjesztést Ismeretes jelenség, hogy egyes személyek a háborúval kapcsolatos eseményeket erősen nagyítva terjesztik, sót olyan híreket is koholnak, amelyek megállapíthatólag minden alapot nélkülöznek. Hogy a rémhírterjesztés kihatásai a hadviselés szempontjából mennyire károsak, az magyarázatra nem szorul. Ezt a beteges jelenséget tehát minden erővel le kell törni. Szigorú törvényi rendelkezésben hiány nincs, mart a törvény a vész- hirterje8ztést 1 évig terjedhető fogházzal büntetendő vétségnek minősíti és emellett az azt elkövető személlyel szemben a rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek, internálásnak is helye van. Csupán arról kell tehát gondoskodni, hogy a
