Eger - hetente négyszer, 1944

1944-09-18 / 147. szám

3 EGEM >»44. szeptember 16. Mindazok, akik az ókét megilleti igazolvánnyal nem rendelkeznek, ezt a körülményt saját érdekükben azonnal jelentsék be az állandó la­kóhelyük szerint illetékes népmoz­galmi nyilvántartónál, akitói út­mutatást kapnak arra nézve, hegy igazolvánnyal való ellátásuk végett hova forduljanak. Este bat Arakor tartották meg a szervita-búcsú ünnepélyes nagymiséiét a légi riadó miatt Péntektói kezdve tartottak az egri fájdalmas búcsú ünnepségei a szervita rend kegytemplomában. A vasárnapi fóünnepségekre a kör­nyék hivőserege bezarándokolt, hogy gondjait és fájdalmát a Szent Szűz lábai elé tegye s a legna­gyobb fájdalomból merítsen türel­met és vigasztalást. A távoli vidék zarándok-csoportjai természetesen elmaradtak az állandó légi veszé­lyeztetettség miatt. Az imádság napjait ezúttal is megzavarta az ellenséges légi tevé­kenység. A vasárnapi ünneppségek közűi két szentmisét el kellett hagyni, mert a Budapest ellen in­tézett támadás miatt Egerben is közel három órás riadó volt. Az ünnepélyes nagymisét a fáj­dalmas búcsú befejezéséül este 6 órakor mondották el a hívósereg nagy áhitataa mellett. Több legyeimet, nagyobb rendet az óvóhelyeken! A legszigorúbb büntetékt érdemlik, akik nem engedelmeskednek az óvóhely parancsnokának Megsokasodtak és egyre gyak- rabbak lesznek a légi riadók. A há­ború közeledik a végsó kifejlet felé, az ellenfelek egymásra mért ütései erősebbek. A légitámadások mind több és több magyar várost sújta­nak s hozzá kell szoknunk az óvó­helyeken való gyakori és hosszas tartózkodáshoz. Ez a körülmény két irányban hívja fel a ügyeimet. Egyik az öltözködés, amelyet komolyan . kell venni, különösen meghűléses meg­betegedések tömegével kell számol­nunk. Régebben harminc, negyven percig tartott egy-egy légi riadó, most nem ritka eset, hogy a lakos­ságnak három óra hosszáig, sót to­vább kell az óvóhelyeken tartóz­kodnia. Ajánlatos tehát jól felöltözni és különösen melegen tartani a cipót. A másik, amit nem lehet szó nél­kül hagyni, az óvóhelyek némelyi­kében tapasztalható fegyelmezetlen­ség s a rend iránt minden érzéket nélkülöző magatartás. Sokan a né­hány órát íóltétlen táplálkozásra használják. Az eredmény: eldobott gyümölcshéjak, csutkák, csontok, papírok. Nem ritka a cigarettázó férfi, vagy nő, aki nyers tapintat­lansággal füstöli bs ez óvóhelyen tartózkodók számára korlátozottan mért levegőt. Mindezeken felül és elsősorban fegyelmezetlen a közönség nagy­része a parancsnokkal szemben. Utasításait nem tartják be, figyel­meztetéseit elengedi a füle mellett, súlyos gorombasággal csak azért nem válaszol, mert sok a tanú s a járásbíróság, esetleg törvényszék ítélete kellemetlen lehet. Bár ilyes­mire is volt példa. A parancsnok azonban legtöbbnyire jó ember, nem tesz feljelentést. Talán éppen ez & hiba. Mert az óvóhelyeken uralkodó rendellenességeket meg kell szűntet­ni. A fegyelem nem magánügy, ha­nem & biztonság alapja az óvó­helyen. Gondolja meg mindenki, hogy a parancsnok hivatása gya­korlásában hatósági személy, aki­nek engedelmeskedni kell. Az óvóhely rendjének fenntartása ugyancsak mindenkinek érdeke. A levegőt nem fertőzhetik ételmara­dékok, sem cigarettafüst, legyen ember a talpán a még oly szenve­délyes dohányos is, és hozza meg azt az áldozatot a közösségért, hogy nem gyújt rá az óvóhelyen. A parancsnokok pedig nyugodtan járjanak el a fegyelmezetlen közön­séggel szemben, s ha nem teremtett rendet a jó szó és figyelmeztetés, majd rendet teremt néhány példát mutató szigorú büntetés. Szerdán este búcsúzik a debreceni színtársulat A tíz hetes színi idény véget ért s a debreceni színtársulat kedden és szerdán tartja búcsúelőadásait. Tíz héten át sok nemes szórako­zást, és mindenek fölött sok feled­tető kellemes percet szerzett a tár­sulat Eger szinházkedveló közönsé­gének, úgy hogy a közönség őszinte sajnálattal válik meg kedvenc szí­nészeitől. Beleznai Uoger István és Eger város között, a régi barátság újabb meleg érzésekkel gazdagodott s ezek az érzések nyilatkoznak meg a társulat búcsúelóadásain. A két kabaré estén a társulat legkiválóbb művész tagjai lépnek fel. Hernádi Handmann Adolf festőműuész-tanár emlékkiállítása az egri Kaszinó nagytermében Húsz évvel ezelőtt igen szép szá­mú festógárda dolgozott Egerben. E kolónia gerincét részbsn a front­ról hazakerült, részben az elrabolt Felvidékről idemenekült festőművész tanárok alkották, akik örömmel jöt­tek Egerbe, Csonkamagyarország legfestóibb városába. Alig múlt el a háború, megindnlt a lendületes mnnka, melynek eredményeiben Eger műértó közönsége a Ciszterciták tornatermében, a Városház nagy­termében és a Kaszinóban rende­zett kiállításokon gyönyörködhetett. Ennek a’ lelkes gárdának egyik vezéregyénisége volt hernádi Hand- mann Adolf, az egri állami gimná­zium Kassáról idemenekült rajzta­nára. Bár csak az iskola egyik tan­termében kapott szükséglakást, ilyen mostoha körülmények dacára is lel­kesen dolgozott és nélküle el sem lehetett képzelni kiállítást Eger­ben, Budapesten, sót időnként Mün­chenben sem. 1920 után Eger gyönyörűen ha­lad az esztétika lépcsőjén. Szinte újjászületik a gróf Eszterházy*, Ko­vács János , Pyrker-világ. A kiállí­tási sorozatok alapján csiszolódott szépérzék lassan a város képén is érezteti hatását. Szmrecsányi Mik­lós nyug. miniszteri tanácsos és dr. Erlach Sándor ügyvéd Eger művé­szeti vezetői és Trak Géza, Eger műbarát polgármestere nagyot [len­dítettek az évszázados tespsdésen. Tízesztendős gyönyörű mnnka alatt sokan kihullanak az élharcosok kö­zül: Szmrecsányi Miklós, Trak Gé za, Tróján Alfonz, Tóth Gyula és sok lelkes tag halála «résen lecsök­kenti, majd véget vet a nemes len­dületnek. Handmann Adolf nyugalomba vo- ínl, házat épít Gárdonyi árnyéká­ban és továbbra is szívvel-lélekkel dolgozik, de most már csak magá­nak. Magányában is megérzi a mű­vészi forradalmat és az izmusok ko­rában nem lép képeivel a nyilvá­nosság elé. Hittel és becsülettel ki­tart művészi elvei mellett, mert érzi, hogy képei vihart-állók. Az izmusok zsákutcái és útvesztői után, amikor ismét egyenes útra talált a művészet, ismét tele volt kiállí­tási vágyai. Szülővárosában, a fel­szabadult Kassán készült egész éle­tét kitöltő műveinek bemutatására. Megőrzött hűségét, Rákóczi kompo­zícióit akarta visszavinni városá­nak. A halál kegyetlen volt hozzá s korábban kopogott. Nem élhette meg a győzelmet. Ez az emlékki­állítás helyettesítse szép tervét. Képei aláhúzzák azt az ősi tör­vényt, hogy a törtető fiatalság mel­lett mindig ott kell állnia az idősebb generáció féltő szeretetének. Minden rohanó keréknek biztos fékre van szüksége, hogy meg ne semmisüljön, ha lejtőre .kerül. Ezt a szerepet töl­tötte be Handmann Adolf vissza- voúúltságában is Eger új festőgár­dájának fejlődésénél. Eger társadalmának az a rétege, akik 20 évvel ezelőtt gyönyörköd­hettek művészetében, képein ke­resztül is megismerhették ót. Mi, szerencsés fiatalság, akik közelébe kerülhettünk, mindig örömmel hall­gattak az ősz mestert. Abszolnt művészetéről és bámulatos technikai felkészültségéről csak tisztelettel beszélhettünk legelrugaszkodottabb testéi korszakunkban is. Hmdm&nn Adolf a természetet vallotta mes­terének és bűnnek tartott minden eltévelyedést. Bár a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a müncheni akadémián Ludwig Fehr és Ludwig Hertelich professzorok mellett csak száraz tárgyi realizmust tanulhatott, mégis telve van minden képe friss egyéni élménnyel. Neoklasszicistából vérbeli impresszionistává fejlődött. Bibliai és mitológiai témáit nem kulisszaszerű háttérrel övezi, mint a klasszikusok, hanem közvetlen természetszemléletből alakított él- ménysorozattal. Legtökéletesebbek azok a képei, ahol az Akadémia hatása alól fölszabadulva rábízza magát a természetre. Tele vannak ezek a képei hajszál finom hangulat- megérzésekkel. Gazdag lélek az, aki így át tudja érezni a természetnek azt a kis négyzetét, amit vásznára lehel. Nem kell művészi grafológusnak lenni, hogy az emberi lélek hangulat- hullámzásait végig tudjak vezetni Handmann Adolf festményein. A tobzódó színekkel, friss ecsetvoná­sokkal festett nevető képeitől a gordonka hangalatokon át a meg­fontolt komoly drámai előadású képekig minden lélekrezgést meg­találunk. Vérbeli művészete mellett tech­nikai fölkészültségét csodáljak má­sodsorban. A lelkiismeretesség, gon­dosság, az anyag őszinte tisztelete és az anyaghoz való hűség jellemző tulajdonsága vásznainak. Művészetét nemcsak Eger műértő közönsége, hanem az ország és a külföld szak­értői is mindenkor elismerték. Há­rom aranyérem tanúskodik róla. — A Nemzeti Szalonnak alapító, a kecskeméti Művésztelepnek rendes tagja volt. Képeivel több ízben részt vett Egeren kivül Budapesten és Münchenben a Képzőművészeti Támlát és a Münchner Künstler Grossenschaft tárlatain. Képzőművészeti munkássága mel­lett mint rajzpedagógus is kiváló volt. Az egri, kassai, kecskeméti és nagyszebeni m. kir. áll. fóreálisko- Iáknál tanárkodta végig szolgálati éveit. A középiskolai művészeti ok­tatás volt főcélja, melynek nemcsak az iskolában, hanem az iskolán ki­vül is mindenkor lelkes • apostola

Next

/
Oldalképek
Tartalom