Eger - hetente négyszer, 1944

1944-09-06 / 141. szám

1 tette. A boldog Tevőket természe­tesen nem nevezhetjük meg. Az októberben kezdődő újabb ciklusra már megérkeztek a sors­jegyek, már most is kaphatók özv. Ágoston Ödönnénél (Érsek utca 1. Orosz harctér, augusztus hő. Már hancnrozó kölyök koromban megragadta képzeletemet a gép­puska fogalma. Nem tudtam még, hogy milyen, hogy hogyan használ­ják, de már hallottam róla, hallot­tam félelmetes kelepeléséről és nagy- nagy tisztelője voltam a bátyámnak, aki a leventesapkát akkor már katonaruhával cserélte fel és sza­badságra hazajövet eldicsekedett azzal, hogy ő géppttskás ... Persze fagattam volna, ezer ha­szontalan kérdést tettem fel néki, de ő nem igen válaszolt. Talán unta a kérdezósködésemet, talán nem is tudott volna mindegyikre kimerítő választ adni, de mindenesetre a leg­többször azzal tért ki okvetetlen- kedéseim elől: — Ezt nem szabad elárulni, ez katonai titok 1 b n II. em.), Eger és környéke egyetlen fóelárusitójánál. A sorsjegyek sze­mélyesen is átvehetők, de postán is megrendelhetők. Postai megren­delés esetén befizető lapot (csekket) mellékel a fóelárusitó. Katonai titok! Sejtelmes zengése volt fülemben ennek a két szónak és ha még lehet, csak fokozta ér­deklődésemet a géppuska iránt. — Amikor azután én is katonaruhában pattogtam már a gyakorlótéren az „oktató urak“ előtt, akkor minden vágyam az volt, hogy az alapkikép­zés után a géppuskához osszanak be ... Nem sikerült. Más képzettségem volt, más feladatot kaptam ... A géppuskáról gyerekkoromban kialakult véleményem azonban nem változott meg akkor sem, smikor egy hosszú-hosszú szerelvény útnak indult velem a Keletiről és máról- holnapra belecseppentünk egy más világba, egy eddig ismeretlen, kü­lönös életbe, s cselekvő részesei lettünk mi is a világot átformáló küzdelemnek... B fi géppuska már ismét túzkész volt. Az oroszok azonban kihasználták a pillanatnyi tűzszünetet és egészen felfejlődtek. A honvédek készleté­ből ekkor előkerültek a kézigráná­tok, majd amikor már azt sem le­hetett használni, közelharcra került a sor, és a támadó vörösök meg­hátráltak ... * És így folyt ez órákon keresztül és így folyt ez nap-nap után és így folyik most is valahol a Kárpátok előterében, ahol egy szebb jövőért, Nagy-Magyarországért harcol a ma­gyar ... Nrp nap után tanúja, ré­szese vagyok a küzdelemnek, s nap nap után őrömmel állapíthatom meg: nem csalódtam a géppuská­sokban . .. Koncz Antal.' Eger panaszkönyve A színházi beszélgetőkről . . * Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem, ne vegye rossz néven, hogy soraimmal zavarom, azonban egy olyan körülményre szeretném szíves figyelmét felhívni, amely jó­formán lehetetlenné teszi városunk­ban a jóízlésű és szórakozni vágyó egyének számára a színház látoga­tását. Mivel meg vagyok arról győ­ződve, hogy nagyon sokan, akik velem együtt kénytelenek elszen­vedni ezeket a körülményeket, he­lyeselni fogják felszólalásomat, azért nagyon kérem, ennek b. lapjában helyet adni szíveskedjék. Eddig az volt a helyzet, hogy az előadásokat a karzat majdnem rend­szeresen, egyesek — a nézőtérre bevitt csecsemők pedig időnként — zavarták az előadást. Főszerkesztő úr lapjában erre vonatkozólag meg is jelent egy nehány igen he­lyes intelem. Most már hála Isten­nek lehet mondani, ezen a téren megjavult a helyzet. No, de úgy látszik, nálunk hagyomány, hogy valakinek mégis kell zavart csinálni, így most már a karzat és a kitil­tott csecsemők helyett a földszint soraiban — még hozzá a jó közön­ség köreiből akadnak ugyancsak erősen hangoskodó és kitartó csend­zavarók, hölgyek, urak vegyesen, akiknek a színpad által nyújtott él­vezet mellett még külön nagyon kellemes siórakozást jelent, ha szom­szédjaikat bosszantják, mert ezek­nek rosszabb pillantásaira még na­gyobb kedvvel és főleg még több hanggal űzik ezt a felebaráti sze­retettől átitatott sportot. Pedig ezek­nek az egyéneknek a viselkedése még jobban zavarja a többi nézőt, hiszen a karzati kiabálót elhallgat­tatják, a síró csecsemőt kiviszik, de ezek a különös mentalitású sze­mélyiségek viszont — mint jó kö­zönség — bent maradnak. Lehet, hogy — mint minden — úgy a jó­nevelés szabályai is megváltoztak az idők folyamán —azonban azelőtt A tüzérségünk napok már a várost. Jól dolgoztak a fiúk, de szívósan védekeztek az oroszok is. A kis ukrán városka már rom­halmaz volt, de az ellenség még mindig kitartott, nem volt más~le- hetöség: rohammal kellett kifüstöl­ni őket. . . Mint apáink valamikor, talán ugyanezen a helyen, mint őseink sok száz esztendővel ezelőtt, olyan szi­laj rohammal törtek előre a magyar fiúk és elsöprő lendülettel gázolták le, vagy szorították vissza vörösöket. De azok ellentámadásba mentek át. Viszont a magyar nemcsak roha­mozni tud, hanem szilárdan helyt­állni is, ha kell. Egy tapodtat sem mozdult, nem hagyta el előbb el­foglalt helyét és még hátrább ve­tette vissza az ellenséget... A hajrás rohamokban kik jártak elől? A géppuskások. A védekezés­ben kik tartottak ki az utolsó pil­lanatig ? A géppuskások . . . Sohasem fogom elfelejteni ezeket a perceket, órákat... Dalmady György tizedes a leg­A géppuska Nincs sok beszéd, nincs sok ta­nakodás, máris indul rohamra a kis csoport, a kézigránát összdobás re­mekül sikerül... A géppuika újból a miénk és már szórja is halált- hozó tüzét az oroszokra . .. Az arcvonal másik szárnyán Vincefi Ferenc órvezetó vitézkedik géppuskájával. Az oroszok közvet­lenül a tüzelóállás előtt bukkannak fel, de ó nem jön zavarba akkor sem. Bajával együtt kézigránátot ragad és mire elszáll a füst és por, csak hörgő sebesültek és néma ha­lottak vannak ott, ahol előbb még félelmetes hurrih hurrih hangzott... vadabb elhárító tűz ellenére is bát­ran rohan előre géppuska rajával és mint a mágnes húzza maga után a íövészrajokat. Kelepeló géppuskája elől vadul menekül az orosz, fede­zéket keres magának és onnan vi­szonozza a tüzet. A vörösök minden igyekezete arra irányul most, hogy a géppuskát elhallgattassák ... A kezelők egyrésze megsebesül, várat­lanul, oldalról bukkannak fel a vö­rösök. A géppuskás irányzó is meg­sebesül, az orosz roham valósággal legázolja a géppuskás rajt... a gép­puska az ellenség kezére kerül. .. Sebesültekkel, halottakkal mit sem törődve már fordítják is meg a gép­puskát az oroszok, a félig kilőtt he­vedert már-már a magyarok ellen használják fel.. . Da nem így történt. Dalmady tizedes nem sebesült meg a roham­nál, sikerült neki fedezékei; találnia s amikor látta, hogy mi történik, máris embereket gyűjt maga köré: — Fiúk, a géppuskát minden kö­rülmények között vissza kell sze­reznünk! újra a miénk Új tüzelőállást kell elfoglalni. Gyorsan, biztosan dolgozik. Pilla­natok alatt a helyén van és szórja tüzét az ellenségre. De azok csak jönnek tovább. Kúszva, mászva, fal­hoz, bokorhoz lapulva törnek előre. Kattog a géppuska, hull az orosz és már úgy látszott, sikerül meg­állítani őket, amikor váratlanul baj történik: akadály támadt a gép­puskánál ... Vincefi órvezetó ekkor sem vesz­tette el a hidegvérét. Mintha csak otthon, a gyakorlótéren dolgozna. A szakadt hüvelyt úgyszólván pil­lanatok alatt eltávolította és a Dalmady tizedes raja rohamra indul óta lőtte Ilyenek a honuéó géppuskások 1944. szeptember 6 ilyesmi soha — vagy legalább is igen ritkán fordult elő az egri szín­házban — mint állandó színházlá­togató, tapasztalom ezt — mondom, lehet, hogy már ez nem divat, de mégis úriembernek, ilyen szórakozó helyen az a legelemibb kötelessége, hogy csendben maradjon. Gondolják meg ezek a javítha­tatlan csendzavarók, hogy színházba mindenki a színészet kedvéért megy, tehát semmi esetre sem azért, hogy szomszédjai hangjában gyönyörköd­jék, hanem a darabot, a színésze­ket óhajtja hallgatni, nem pedig egyes személyeknek kevéssé szel­lemes, de annál hangosabb közbe­szólásait, sem pedig a hölgyek egy­másközti barátnői pletykáit, még kevésbbé az előadásra kerülő darab­ra vonatkozó frissen kialakított bí­ráló megjegyzéseit. Mi lenne azon a nézőtéren, ha ott rögtön, alig, hogy a színész ki­mondott egy szót, mindenki elmon­daná véleményét róla? Olyan zaj keletkeznék, mire abba kellene hagyni az előadást. Ha jól gondo­lom, az önfegyelem azt kívánja, az ember tartsa meg a véleményét, addig, míg annak ideje eljön, ami­kor nyilváníthatja. Vagy már ez sem így divat? Tehát akár jó a darab, akár nem, tűrjük nyugalommal, vagy — ha már végleg eluntuk — hagy­juk el a nézőteret. De megzavarni más emberek szórakozását, tapin­tatlanság és igen nagy önzésre vall. Valószínű, az ilyen egyénnek szin­tén nem esne jól — ha véletlenség- ből nem a saját, hanem a más be­szélgetésében kellene gyönyörköd - nie. A mai idők annyira igénybe ve­szik amúgyis idegeinket, hogy a megkettózött felelősség és munka mellett kifáradt embereknek inkább, mint bármikor, szükségük van arra a kis szórakozásra. Legalább az legyen zavartalan. Szives türelméért és panaszom közléséért köszönetét mond: Egy színházlátogató _________________olvasója._______ j fí könyv a legjobb barátunk 3{a tőle el nem pártolunk; Xi gyermekét szereti, Szép könyveket ad neki. Kaphatók az Egri Keresztény Sajtúszövetkezet könyvkereskedésében. — Zentán békát, ggíkot és piócát dobtak le az ellenséges repülőgépek? A hétfő délelőtti ellenséges berepülés alkalmából Zenta fölött az ellenséges gépek rengeteg békát, gyíkot és piócát dobtak le a városra. A hatóság in­tézkedésére az állatokat összeszed­ték és Budapestre küldték, hogy megvizsgálják, vájjon namoltották-e be valamely fertőző bacillusokkal. Még dohánylevélhez hasonló nö­vényt és celofánba burkolt kézi­gránáthoz hasonló tárgyakat is dob­tak le a város határában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom