Eger - hetente négyszer, 1944

1944-08-21 / 132. szám

i BOCI 1944. augusztus 21. fizettek: 1,087.004 P-t, az előző évi július hónapban viszont befolyt: 960.515 P, vagyis 126.489 P vei több folyt be, mint az 1943. év július havában. Beruházási hozzájárulás címén a helyesbített előírás összege: 9,022,157 P,> ebből esedékes 1944. évi július hó végével 7,667.401 P, erre befolyt folyó évi július hó vé­géig: 7,859.656 P, vagyis 192.255 P-vel több, mint amennyi 1944. évi július hó végével esedékessé vált. A dohánygyártmányok eladásából a folyó év július havában a bevé­tel 616.163 P 67 f. volt, amely az 1944. évi június havi bevételhez viszonyítva 67.936 P 98 f. csökke­nést jelent. A szovjet Jassytól északra is megindította várt nagy támadását A Német Távirati Iroda jelenti: A bolsevisiák tegnap Jassytól északra is megindították várt nagy támadásukat. A támadás dél felé irányult és több napos tüzérségi Ma délelőtt is volt Ellenséges kötelékek ma délelőtt délről és keletről beléptek az or­szág légi terébe. A berepüléssel kapcsolatban Egerben is légi riadó volt. A légi veszélyt jelző sziréna­jelzés már fél tíz után néhány perc­előkészítés előzte meg. A szovjet először gyalogos kötelékeket vetett harcba, ezeket követték a páncé­losok. légi riadó Egerben cél elhangzott, a riadó pedig ne­gyed tizenegy után. A riadó fél óra hosszat tartott. A közönség ezúttal is fegyelmezetten vonult az óvóhe­lyekre. Hol gyűjtsük Egerben a csonthéjas magvakat Megírtuk annak idején, hogy a csonthéjas magvakat országos gyűj­tés keretében összeszedik a leven­ték, mert a csonthéjas mag­vakból aktív szén készül, amit zseblámpaelemek gyártásánál hasz­nálnak fel. Egerben ezt a hulladékanyagot az egri levente gazdasági titkárnál (Bajtársi Szolgálat irodája, Kisvá- rosház) lehet leadni szombatot ki­véve délelőtt 8—12 ig és délután 4—6 ig. Augusztus 31-ig kell bejelenteni a peronoszpóra károkat Szőlősgazdák Az egri Hegyközség vezetősége ezúton hívja fel a szőlősgazdák fi­gyelmét, hogy mivel az egész egri határra általános kárt bejelenteni nem lehet, nagyobb kárt szenvedett szőlősgazdák egyénileg jelentsék be figyelmébe a városi adóhivatal birtoknyilván­tartási osztályán kárukat. A bejelentési határidő augusztus hő 31, az ezidó után történő be­jelentéseket nem veszik figyelembe. Szomorú és uióám üzenetek a keleti arcuonalról A keleti arcvonalról ismét meg­indultak a zöld színű tábori lapok. Könny és mosoly van bennük, em­lékezés az eltűnt és hősi halott baj­társakra, s jóleső érzés, hogy aki a lapot írja, elküldheti üzenetét az Írott betű megfogható és megnyug­tató eszközével az otthon felé. Molnár Gyula szakaszvezetö így ír: Tisztelt Szerkesztő úri A Keleti frontról üzenem szüle­imnek és menyasszonyomnak, hogy ne nyugtalankodjanak és ne türel­metlenkedjenek, mert hosszú hall­gatásom után még megvagyok hála Istennek, nincs semmi bajom, ké­rem a menyasszonyomat és szüléimét hogy csak legyenek nyugodtak. Csó­kolom a menyasszonyomat és szü­léimét a messze távolból. Molnár Gyula, szakaszvezetö. Saáry Sándor honvéd írja az L-*325 tábori postai számról: 19*44 VII/31 ebéd után kaptam kézhez a vasárnapi póstát, amely elhallgatott néhány napig. Öröm­mel vettem kezembe az első lapot, melyet édesanyám írt a szerető fiá­nak, az öreg honvédnek özv. Saáry Ráfaelné. Hamza János ny. pénz­ügyi főtanácsos nagybátyám lapját örömmel olvastam. Üdvözletemet és csókjaimat küldöm a mielőbbi viszontlátás reményében. Saáry Sándor honvéd. L/325. Az egri lányoknak üzen Főző Géza őrmester a N—853-ról szo- morunt és vidámat is. Mélyen Tisztelt Szerkesztőség! Kb. egy hónapja, amikor azzal a kéréssel fordultunk mi, soproni fiúk a Tak. Szerkesztőséghez, hogy az egri fiáknak és lányoknak szóló izenetünknek helyt adni szívesked­jék. Ennek az eredménye várako­záson felüli volt, ami megerősítette csak bennünk azt a hitet, hogy az egri lányok még a fiúknál is kedve­sebbek. Az elmúlt hetek harcaiban azonban ötüak közül egyik bajtár­sunk, Gyöngyösi hdp. őrmester éle­tét adta a Hazáért ott, ahol az egyénnek ugyan halált, de a Hazá­nak dicsőséget osztogatlak. Cmarits hdp. őrm. és Németh zls. pedig el­tűntek a nagy forgatagbal. Ezért azok az egri lányok, akik lapjakra, levelükre nem kaptak választ, ne haragudjanak ránk, nem rajtunk, illetve rajtuk mullott ez a figyel­metlenség. Én a magam részéről azoknak, akiknek levele vagy lapja már az én kezembe jutott, válaszol­tam. Igaz, fáj is az njjam bele, mert kosárszám érkeztek. Azoknak, akik írtak és nem kaptak választ, itt, ezúton mondok baj társaim ne­vében köszönetét. Tndom, hogy kedvességükért díszhelyet kapnak majd a menyországban. Szeretettel üdvözlöm a volt egri bajtársikat és a kedvességből 1-es osztályzatot nyert egri lányokat. Főző Géza őrm. Német tábori postai számról, Feld­post Nr 44848/C jelzéssel ír a szer­kesztőségnek Kiepura Tamás. Üd­vözletét küldi az Egri Kát. Legény­egylet tagjainak, a sportrepülőknek és összes ismerőseinek. Rövid volt az idő elutazásáig, nem tudott min­denkitől szive szerint elbúcsúzni, azt írj a, hogy lent van délen, gyönyörű helyeken jár és nagyon sokszor gon­dol az Egerben eltöltött kellemes napokra. Páncélos párbaj Orosz front, angusztus hó. A Tigris zászlóalj parancsnoka, V. L. őrnagy szokásos ellenőrző körútját végezte a vonalban. Az egyik zászlóaljnál nagy lelkesedés­sel fogadják. — Baj van cimbora, jó, hogy jöttél — mondja a kölcsönös üdvöz­lés után N. alezredes, zászlóaljpa­rancsnok. — Na, mi az? — Két T. 34-es bukkant fel az orosz állások előtt és már egy órája lövi a vonalunkat. Ki kell lőni! — Hát ki fogjuk lőni! —mondja V. őrnagy. — Hol a századparancs­nokom ? — Elől van, szemrevételezi a célt. — Gyerünk! — s már nincs is több szava V. őrnagyiak. Sietős léptekkel halad a jól ismert düló- úton az első vonal felé. — Hol az a páncélos? — kér­dezi kint a jelentkező T. főhadnagy századparancsnoktól. — Alázatosan jelentem, eddig még sem sikerült rábukkannunk. Nagyszerű fedezékbe lehet, mert hi­ába kutatunk utána. — Őrnagy úr, alázatosan jelen­tem — fat most oda lelkendezve az egyik honvéd— onnan a kerítéstől jól látni. — Hol & kerítés, édes fiam? — három ember is mutatja s léhány pillanat múlva már onnan vizsgálja V. őrnagy századparancsnokával a lehetőségeket. — Tessék vigyázni, őrnagy úr— aggodalmaskodik az egyik honvéd. — AT. 34-es állandóan ló. — Inkább vigyázzon magára a T. 34 es, édes fiam. Nem látod, hogy a lövegcső nem erre mutat. Itt semmi baj sem érhet bennünket — oktatja szelíden a parancsnok a megszeppent katonát. Rövid tanácskozás ntán elhatá­rozzák, hogy három tigrissel előre­törnek a saját vonalaink elé és on­nan kapják csővágre a kellemetlen­kedő „kollégákat“. Tervüket azon­ban a legnagyobb körültekintéssel kellett végrehajtaniok. Elsősorban is érintkezésbe kellett lépniök az árkász szakaszparancs­nokkal, hogy alkalmas helyen & vonalaink előtt lévő műszaki zárat „nyissák ki“. Az erre vonatkozó intézkedéseket azonnal kiadták, az­után úgy döntöttek, hogy a harc­kocsikkal a délutáni órákban futnak ki, mikor a lenyugvó nap a hátak mögött lesz és igy sugaraival szinte el vakítja az ellenséget. Az egyik Tigris, amelynek Márta őrmester a parancsnoka, azt a feladatot kapta, hogy oldalról biztosítson és üvegei­vel, valamint géppuskáival állandó tűz alatt tartsa az ellenséges vona­lakat, a másik két harckocsi kapta a főfeladatot: a T. 34-esek kilövését. Hajrá páncélosok A három harckocsi a zászlóalj parancsnokság közelében lévő ké­szenléti állásból indalt el a kitűzött időben. Mint ahogy előre megbeszél­ték, megállás nélkül robogtak ke­resztül saját vonalunkon. A gyalo­gosok büszkén bámulták a félelmetes dübörgéssel előretörő óriásokat. A még mindig a figyelőben tartózkodó V. őrnagy mozgás közben felkapasz­kodott az egyik harckocsira. Az orosz vonalaktól oldalról mind­össze 2—300 méterre lehettek harc­kocsijaink, de mivel ott egy emel­kedő terepszakasz volt előttük, a célt még mindig nem látták. Abban a pillanatban azonban, amikor a pe­remre felkapaszkodtak, körülbelül 1—200 méternyi távolságban nagy­szerűen láthatóvá vált a cél... — Állj! — vezényel a század­parancsnok T. főhadnagy és ez egy­ben tűzparancsot is jelentett. Hörögve, zakatolva zökkentek meg a harckocsik. Márta őrmester pán­célosa máris szórja, gyilkos tüzét a közeli erdőben meghúzódó oroszokra. A két másik páncélos szinte egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom