Eger - hetente négyszer, 1944
1944-08-12 / 127. szám
I E G E R 1944. augusztús 12, Nézz és láss! avagy válasz egy ismeretiem főhadnagynak Tán kevesen vagyunk, de vagyunk dacosan, kitartón, bízón és csodavárón. Mondom: kevesen vagyunk és nagyon egyedül. Egyedül, mint szirten a napsugár, de tele hittel, ragyogással, törhetetlen nagy életkedvvel. Létezésünket nem lehet letagadni. Egyedül vagyunk, mint sziget a tengerben, tán nem is sziget, csak apró korallzátony. Aprók, — de vagyunk, mert akarunk lenni és ez a fő, ez ad erőt, ez éltet. A többség az erő . . . tudjuk. Osszefogódzva f*rkasszemet nézünk a mérhetetlen Óceán csapkodó hullámaival, a zajló, rohanó élet ezerujjú haragvó szörnyeivel és örvényeivel. . . erősek vagyunk mi életmolekulák . . . életkék. El- viharzanak mellettünk robotoló embertömegek, mi hűek maradunk önmagunkhoz. Néha megcsap az élet lehellete, olykor tűnődőn megállunk. Ez is közügy, az aprók élete, legalább annyira közügy, mint ellentétünk, a férfi örök problémája, — a párkeresés. Ne higyje Barátom, hogy a strandok Kelet-tarka zűrzavarán túl, a női füstkarikák undorító, de hódító bűvköréből nem menekülhet. Nem mindenütt parázslanak kisértőn ragyogóra kent cinóberajkak, kínosra ápolt karomszerű kezek sem, amelyeknek angyali tulajdonosa vajmi keveset foroghat a konyhán, mert tudnivaló ám, hogy a konyhaszag beleeszi magát a pórusokba . . . Oh, gondolja csak el, mégis lehetetlen dolog az, hogy szivének kiválasztottja undok fokhagymaillatos kezet csókoljon... Teljességgel lehetetlen, sír fel benne az emberbarát. Ne higyje, hogy távol érzelmi viharoktól és a szenvedélyek észtveszejtő, megsem-. misítő tüzén túl .nincS élet. Tévedés ezt hinni. Igenis van! valami, ami az anyagon]túl-fölfelé szárnyal, amit a müértők ismernek csak fel, a lélek. Az anyag szépsége a föld szépsége, a lélek szépsége Isten szépségét tükrözi vissza. Óh! hát ki tartozik értük felelősséggel, értük, kik névtelenül, elfeledve élnek kint a világban, sokszor a társadalom korlátain kívül?! Az ostorcsapás, melyet igazságtalanul szenvednek el, minket is sújt, együtt tűrjük a tömeg közönyét, gonosz intrikájukat, sértéseit. Miért? Észrevétlen, szürkén, Istent idézgetve élnek, távoli hangokra figyelve: Tiszta tekintetükből bizalom, ragaszkodás, hűség sugárzik, mindmegannyi Isten gyújtotta mécsláng. Tiszteletet érzesz, kicsit valami szégyenérzés fog el, s titkon fogadást teszel, hogy jobb, igazabb és emberibb leszel. . . Édesanyádat idézik eléd, gyermekkorodat, oly finoman, átszellemülten tiszták és megköze- líthetetlenek. Ne mondd hát, hogy nincsenek! Otthonuknak élnek, legalábbis szeretnének élni, ez leghőbb vágyuk. Nem harsonáznak fennhangon a négy táj felé ultramodern eszméket, melyeket tán nem is meggyőződésből hirdetnek és vallanak, de melyeket a nagyközönség, az úgynevezett kulturált világ gondolkozás nélkül elfogad, tehát akkor nekik is el kell fogadni tekintet nélkül azok helyes, vagy helytelen voltára, mert félnek ujjat-húzni, mert félnek szembehelyezkedni a világgal, a világ ítéletével. Tudják, hogy az erkölcsöt nem korlátozza idő és tér,,, hatalom, de még a divat sem. Összefér mindenkivel, mert mindenkinek egyforma. Nem! Ők azok, kik minden nehézség nélkül, könnyedén és természetes egyszerűséggel tudják megtartani a női méltóságukat és távol tartják maguktól a modern korszellem szülte szabályokat. Egyszerűen csak nők, minden feltünnivá- gyás nélkül, kik Isten közelségében mindent megtalálnak és csendes rajongással indulnak el az úton, ha üt az óra, magasztos feladatuknak eleget tenni, résztvenni a teremtés munkájában, kiérdemelni az üdvöt, mely a jók jutalma. Értékek ők. Ott állnak az élet nehéz óráiban melletted, segítenek szenvedni, letörlik a verejtékcsöppeket, s a kiapadhatatlan könnyeket . . . igazak és nem törtfényűek . . . még akkor sem, ha a „színes csodából szürke semmi*lesz, fakul és hervad és'lehull ..." Ember! nézz hát és láss! Mégis, miért van hát, hogy komoly férfiak megtévednek. Hogyan lehet ? Átkos kényelemszeretet csupán? Van,* aki nem küzd bízva-bí- zón és nem melegíti és égeti a cél- hozérés vágya? Lehet e puhán vé- gignyűlni a kényelem vörösbársony bűnpamlagán és várni a jószerencsét? Választanod’ kell nő és „női vázlat“ közt, miért választod hát az utóbbit? Tanuljuk meg a hibát először önmagunkban keresni és tudjhk azt leküzdeni is. S amig legtöbbször ezek a félholtrakoplalt, karcsú divathóbort megszállottjai a társaság kedvencei, addig a nőről, kit erényeiért kinevetnek, rendszerint csak az öreg szuette bútorok vesznek tudomást, na és igen! tán a falról lenéző pomádéillatú és rizsporos parókájú ősök. A ma férfia .pedig tovább megy és megengedi magának a luxust, hogy ne feleséget válasszon magának, de női vázlatot balzsamul, igenis, a „látóidegeire“, akinek ráadásul nemes egykedvűséggel, vagy nem tudom minek nevezzem ezt a nagylelkűségnek csúfolt valamit, szóval kinek sokszor nem épen dí- cséretreméltóan bocsájt meg a férfibecsülettel ellentétes dolgokat. Nos ? Most már én mondom hajh . .. hajh... Ezek szerint nem tartozunk egymásnak semmivel. Magának pedig kedves Barátom szívemből kívánom, hogy mielőbb rátaláljon a hitre, értelemre és a szívre, mert megérdemli. Toronkag. * Egyetemi magántanári képesítés. Dr. Palik Frigyes egyet, tanársegéd, A női betegségek „kórismerése“ c. tárgyból egyetemi magántanári képesítést nyert, a buda pesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ahol Eger háborús konyháját irányítják Látogatás a Közellátási Hivatalban Á rádió tíz perccel előbb mondta be az „Eger“ légiveszély jelzést, amikor elindultunk dr. Acsay Dénes, min titkárral, a közellátási felügyelőség vezetőjével, hogy megtekintsük a háborús gazdálkodásnak egyik boszorkánykonyháját, a város közellátási hivatalát. A hatalmas közigazgatási szervezetet, amelynek keretén belül legalább félszáz munkaerő dolgozik, a legészerűbb módon decentralizálták és a kisebb szakcsoportok és területi egységek egjfmástól függetlenül működnek. Az első pillanatra a laikns szemlélő nem igen igazodna ki a felírások, szobák, emberek, tisztviselők és tömegek között, amik és akik igy együtt találhatók ebben a hivatalban, ha nem lenne kéznél egy tisztviselő, akinek nincs íróasztala Igen helyes ötlettel az ingerkedó ügyfél kitörni készülő haragját ügy szerelik le a közellátási hivatalban, hogy az íróasztal nélküli tisztviselő (egy idősebb úr) minden belépőt megkérdez, hogy mi járatban van. S mikor a hivatalos tortúrát amúgy is nehezen tűrő asszonyok eligazodnak a megfelelő körzetekben, a tömeg szétoszlik, rendeződik és kevesebb ok van a hajbakapásra. Hét körzetből áll a város A várost az új polgármester, dr. Pál Endre hét körzetre osztotta fel. A város középpontjába falnak össze a körzetek vonalai. A körzeten belül négy négy fiatal lány végzi a közellátás bonyolult munkáját. Cukor, hús, liszt, talpalás, petróleum és még sok minden van időközön- kint műsoron. Rangrejtve a hivatalba s mint jó ügyfélhez illik, leültüak a lócára. A légiveszély miatt csak kevesen tartózkodtak & hivatalban. A hivatalban dolgozó lányok ülnek a pultok mögött. Kabátkáikat és kézitáskáikat magák mellé rakják, hogy a sziréna vijjogására azonnal az óvóhelyre mehessenek. Az íróasztal nélküli, eligazító tisztviselő elénk jön és kezd eligazítani bennünket. megyünk be Tőle érdeklődünk egyet-mást s már nagyjában tisztában vagyunk a közellátási hivatal ötletes új átszervezésével, amikor a hivatal vezetője megérkezik. Tőle tudjuk meg, hogy a hivatal alkama- zottai között csak három férfi van, azok is túl vannak az ötvenes. A többi nő. így tehát általános mozgósítás esetén nem történik nagyobb kiesés a munkaerőben. Hogyan viselkedik a közönség? A kérdésre a lányok egyöntetűen felelnek. Az ügyfelek nem tudnak türelemmel várni, ingerlékenyek. Az sem tartozik a ritka alkalmak közé, amikor két menyecske egymás hajába kap. Persze azon, hogy ki jött előbb. Ilyenkor aztán külön választani őket csak rendőri segédlettel lehetséges. A háború kezdete óta sokat szelídültek az emberek. Rájöttek arra, hogy nem lehet mindent olyan könnyén végrehajtani, mintahogyan azt egy megolajozott polgári fantázia elképzeli. A hivatal is nagy változáson ment keresztül. Kiforrta magát s a rendszer zökkenőit elsimították. A közönség nagy része már pontos és az időkhöz mérten is komolyan viselkedik. A hadirokkantak, hadiözvegyek, frontkatonák, hozzátartozóik a Bajtársi Szolgálat igazolványa alapján előnyben részesülnek és ügyeiket soronkívül intézik el. A cigány népség kényes a gyomrára Mindenki a maga módján kér — mondják a hivatalban dolgozó leányok, de az, amit a cigányok csinálnak olykor-olykor, néha még a legjobb idegzetüeket is kihozza a béketűrésből. Ez a forró vérű és munkára nem termett népség a mély békében is híres volt „úri“ gyomráról. Rongyokban járt, de csirkehúst evett. S most is azt hiszik, hogy őket jogaikban rövidítik meg, ha minden kérésüket nem teljesítik. Sokszor nyomdafestéket nem tűrő hangon szállnak szembe a hatósággal és rendeznek olyan hvsány csetepatét, hogy mindenki őket nézi — hallgatja — amíg a rendőr közbe nem jön. Már többször szóvá tettük kérésünket a lap hasábjain, de az országos sajtó is állandóan követeli, hogy oldják meg ezt a kérdést. Minél hamarabb és minél gyökeresebben. Mihaszna fajta, hát dologra kell őket kényszeríteni. Úgy tudjuk, hogy ez irányban már megtették az első intézkedéseket. Derűs mozzanat is akad a komoly munka közepette, öreg napszámos jön be a nyitott ajtón és igen oldott nyelvvel tűzifát kér. Csak jövő hétfőn utalnak fát — hangzik a felvilágosítás, — akkor jöjjön bácsikám. Csóválja a fejét, A gabonaosztályon a jövő gazdasági évre szóló gazdakönyveket állítják ki. Kb. 3200 tétellel foglalkozik ez az osztály és az apró-cseprő gazdaságokkal igen sok munka van. A Jurcsek-rendszer nagyszerűen bevált — mondják a hivatalos tényezők — és jóformán ennek a rendszernek köszönhető, hogy a közellátás zökkenők nélkül méltatlankodik. Megint hiába jött. A szíve fölött nagy dűdorodást látunk. A kabát alatt egy literes üveg szorong. Még lötyög benne néhány deci. Büszkén rámutat az öreg, aztán tovább áll. a gazdák számára bírja a háborút.j A tejjel kapcsolatosan meg kell említeni az érseki és káptalani uradalmakat, amelyek a kötelességükön jóval felül szolgáltatnak tejet Eger közönségének. Persze annyit nem tudnak adni, amennyi kellene. A közellátási hivatal harmadik osztálya a kereskedőkkel foglalkozik.
