Eger - hetente négyszer, 1944
1944-07-22 / 115. szám
2 EGER 1944. jüliús 22. igénylések továbbra is a szokásos módon az óvóhelyépítés min. biztosához, Budapestre, közvetlenül küldendők. A kiutalt építő anyag egri kiskereskedőknél a megállapított maximális áron, készpénzfizetés, ellenében azonnal megkapható. Falak építésénél — az igényelhető kis téglám.enyiség miatt — használjunk lehetőleg egri tufakövet. A faanyag jelenleg zárolva nincsen, azt a szállítási helyzetnek megfelelően fakereskedésben kell beszerezni. Szöget Eger és vidéke Ipartestületnél — mérnöki hivatali igazolásra — a munkákat végző iparos igényelhet. Itt jegyezzük meg, hogy az óvóhelyépítés min. biztosa Eger város területére óvóhely tervezőként kijelölte v. Kánya Nándor építőmestert, v. Márkus Béla mérnököt, Nagy Péter építőmestert és Wágner József ép. mérnököt. Nevezettekhez évóhelytervezési ügyekben az építtetők közvetlenül forduljanak. Miután így az óvóhelyek létesítésével kapcsolatos eddigi akadályozó körülmények megszűntek, a városi légo. ügyosztály nyomatékosan felhívja a kötelezetteket, hogy az elrendelt óvóhelyépítéseket sürgősen foganatosítsák, egyrészt mert az kötelesség is embertársainkkal és saját magunkkal szemben, másrészt mert az építkezések el nem végzése esetén a kötelezett súlyos büntetésnek teszi ki magát . H. S. AKVÁRIUM Egy régi férfi szobájában, nehéz bűtorokkal, halvány metszetekkel, régi álmokkal, emlékezéssel és a múlttal élt csendes, meghitt barát-1» Ságban az az akvárium, mely olyan szép volt, hogy nehéz felednie annak, aki csak egyszer is látta. — Alacsony, széles p&lis&nder-oszlopon állt egy földig érő, óriási és mindig napverte ablak előtt, mellette kényelmes bórkarosszék, ez a jellegzetesen polgári bútordarab: tűnő Réseim helye, szokta volt mondani a házigazda szelíd mosollyal, ináén lehet legjobban, legmélyebben tanul a?áuyozni a kis medence életét és a vén fák esti lobogását ott kinn a szélben és innen tudok legmesz- szebbre menni a gondolat, a tűnődés, merengés és emlékezet őszi ösvényein visszafelé az időben; mert én már csak a múltban érzem jól magam, s inkább a tegnapelőtt embere vagyok, mint a tegnapé. Mint valami élő, zöld ékszer villogott hosszú éveken át ez akvárium fehor, fémkeretű üvegjével, friss, tiszta vizével, s az oxigénszóró villanó buborékjaival, homokjával és kavicsaival, ápolt növényzetével, csigáival, s apró szivárványszínű halaival s tűi ezeken: furcsa, lefojtott csendjével, lakóinak kimért, meggondolt, tűnődő mozdulataival. Zár»., hallgatag, külön világ élt itt elvesző utak vonalaival, úszva és lebegve, szakadatlan — és néha úgy tetszett — kemény, barátságtalan, elszánt, szomorú és magános keringéssel, valami nesztelen és állandó fátyoltáncot lejtve idegen és titokzatos dallamokra. Mindig új és meglepő volt ez az állandó, nyugtalan keringés ... pedig ez sem volt más, mint egyik csendes csodája az örökkön zúgó, hires, nagy parancsnak: élj, lebegj és keringj, ez a dolgod ... S most: egy gyászjelentés és egy rövid levél lilatintás sorai elmondták, hogy mindez nincs többé. Az akváriumnak darabja sincs már, a vén fák a parkban tövestól kicsavarva és messzire szórva, a sötétzöld, nagy füves síkok felszántva... Mindezt néhány bomba tette. A szörnyű szívás és robbanás tett pontot a szelíd, halk, őszbeíorduló idill után. A házigazda — mint szerette magát nevezni —a régi férfi, egyedül volt a villában, s az omlás eltemette. Sohase ment óvóhelyre, csak övéitől követelte meg szigorúan, hogy mentsék életüket. A levél elmondja, hogy — mint minden nap — a pasz- túlás reggelén is: misén volt, áldozott. Derűs, tiszta lélekkel lépett utolsó útjára.Lélekben már készült, nem is volt igazán övéi között és az utolsó estén nehéz, sötét szivartűz mellett a távoli villámlások felé figyelve, arról beszélt, hogy úgy érzi, mintha már kevesebb lenne óráiban a pare, mint volt valaha, de így vau ez rendjén — mondotta — csendesen és feltűnés nélkül el kell annak mennie, aki már eleget élt. — És el is ment. Búcsúzás, könnyek, pózok és kendőlobogtatás nélkül, némán és egyszerűen, egész életével figyelve arrafelé, amerröl az utolsó parancs felhangzott. A régi, mély féi fiák közül való volt. Milyen csodálatos : minden követte ót, ami itt kedves volt neki, mint az szokásos Kelet nagyurainál is. Fogható dolgai közül alig maradi itt valami. Csak néhány szava, s az emlék azok szivében, akiket egyéniségével megérintett. Igen, tehát az akvárium sincs többé, mely előtt régen, messzetűnt napokban annyit ültünk, már semmi ről sem beszélve, jól hallgatva mindenről ami fontos és lényeges. Egyszer mégis meglebbent a férfititok szemérmes fátyla, s szó se esett arról, hogy jó volna az akvárium zöld, néma békéjében élni. Egyfajta vágy volt ez, a sokat látott férfi nosztalgiája. Magános, beszűkített világ az akvárium élete. .Keveset tudunk lakóinak átlátszó életéről, szerelmükről, némaságuk titkairól. De nekik sincs értesülésük a külső világról. Sem mit sem tudnak testvéreiknek, az iszaphalak táncáról, a Whangpoó- ban, a pisztrángok gyors, hűvös villanásairól a hideg patakokban, a heringek nagy, szabad vonulásairól, s itt nálunk a falukutató újságírókról és az almafákról, a Szaturnusz gyűrűiről, s a politikusokról, a holdról, a szélről és a meggazdagodott, dölyfös sajtkereske- dókról; nem arról, hogy egységes nagy álmok rohannak és kergetik egymást idekint, s hogy véres, vad ciklon kering a földek, vizek .és az élet felett. Nem is «ejtik a ma félelmes titkait; a laboratóriumi fehér köpeny, a mérnöki körző, s a kémikus vastsgkeretü szemüvegének győzelmét a régi, jó, magyar pár- duckacagány, kard és buzogány felett. Nam tudják azt sem, mi a „.V 1“, s hogy kékaeél cirkálók és búvárnaszádok járják az ó elemüket, a kék tengereket, s hogy ezek mind-mind szomorú és időszerű adalékok egy eljövendő legendához. Hát valóban jó volna ebben a világban élni ? Nem ! Ha ott élnénk a védett, temperált világban, hol mindig 18® Celsiuson tartják a hőmérsékletet, mert máskülönben elpusztulnak a halak; az emberszívek legtisztábbjainak mindig erre kellene gondolniok: odakint másként van, óriási embertöraegektól sohase kérdezte senki, milyen hőmérséklet alatt vagy felett pusztainak el. A mi elemünk és feladatunk az élet, szerepünk a hőmérsékleti ingadozás hősi vállalása, a szabadság védelme, emberi és magyar munkánk könyörtelen és pontos elvégzése. Igaz: az akvárium, s a szellemi és társadalmi elefánt csonttorony valóban tiszta hely — igényesebb és magasabbrendű egy pártirodánál is — mégse a magyar helye. A tömegek között ma a helyünk hitet sugározva Európa és a magyarság harcának értelmében, a szeretet, segítés, áldozat és szolgálat a feladatunk. Érdemes? A rügy sem kérdi, mi vár rá, érdemes-e virágba bomlani«, csak kicsap a barna fákból, ha eljön ideje. Ezért túl tudunk nézni kiábrándult álpróféták baljós suttogásain, kik a félelmeket helyettünk is már mind elféiték és most álmainkat akarják előlünk elálmodni — ha hagynánk p — ezek igazabbjait, ha majd meglátják az elkövetkező nagy keresztény, magyar ébredéshez úgyis fel fogja ébreszteni sötét és méltatlan almaikból. Nincs remegés szívünkben, mikor a csendben két légi riadó között, ilyen megállapításokat kapunk: öldöklünk, vérzünk, csatázunk, nincs ugyan miért, de kell . . . s még: roppant hálóban hányódunk, s éjfélre tán étel leszünk egy hatalmas halász asztalán. .. Aki ma megáll egyszerűen, ószintén, de egész szívével az akváriumok és elefántesonttornyok romjai fölött, s már önmagában is kételkedői kezdő értelmével a mai élet és világ örvényei fölé hajlik, az már nem fog tudni többé büntetlenül világias lenni, az bölcsen ép- magától értődőén fog tadni élni a régi akváriumi védettség és jólét, a légfűtéses kényelem arányai nélkül is; és pedig nem akármilyen, de kiegyensúlyozott, tiszta, mély és szépségektől sem steril emberi életet. Az — és csakis az világosan át fogja látni, hogy lényeges és gyökeres változásnak kellett jönnie minden vonalon, mert —enyhén szólva — elképzelésünk az életről kissű vidékies volt; már teljen csak vasbetonban, üzleti lehetőségekben, tokaji aszúban, automobilokban, happy-endekben, körjegyzőkben és moziszínésznőkben tudtunk és kívántunk gondolkodni. $ ez nagy hiba volt. Súlyos, mély ragály. Végső veszedelem. Most majd — a jelek arra mutatnak — kezdünk a gyógyulás útjára térni, s ez: minden áldozatot megér, azt is megéri, — úgylátszik — ha egy időre pusz* túlniok kell az akváriumoknak, s a csendes, szelíd, őszi emberek idill- jeinek. Arnőti Mihály. Itt az idei első színházi szelvény Harminc százalékos kedvezménnyel tekinthetik meg az Eger olvasol Gilbert gyönyörű nagyoperettjét Beleznai Unger István színigazgató ismét felújítja a múlt örvendetes tapasztalatai alapján az EGER- esteket. Ezeken az estéken lapunk olvasó közönsége kedvezményes jeggyel tekintheti meg a színházi előadást a lapban található szelvény felhasználásával. A szelvényt az EGÉR-ből ki kell vágni és be kell mutatni a pénztárnál. Az idei évadra a színigazgató harminc százalékos kedvezményt biztosított a napi jegyből a szelvény felmutatóinak. Hétfőn lesz az első EGER-est, amelyen Gilbert gyönyörű muzsikájú nagyoperettjét matatja be a színtársulat. A Marinka a táncosnő a társulat legjavát sorakoztatja fel és bizonyos, hogy a közönség az olcsó előadást tömegesen fogja megtekinteni. Alább adjuk a kedvezményes jegy megváltására jogosító szelvényt. Utalváni|. A MARINKA A TÁCOSNŐ július 24-i előadására 1 drb. __________________ Ü nnepi vitézi értekezlet a vitézi székházban Heves vármegye vitézei vitéz Gömöri Havas Péter ny. ezredes, székkapitány 70 éves születésnapja alkalmából rendkívüli értekezletre gyűltek össze egri székházakban. A pompás . dísztermet zsúfolásig megtöltötték a nemzetes asszonyok,, urak és várományosok. Az ünnepelt iránt érzett szeretetből megjelent vitéz Lipcsey Márton ny. vezérőrnagy, törzsaapitány is a megye vitézeinek sorában. Az értekezleten vitéz Subik Károly prelátuskanonok t. szekkapi- tány elnökölt. Dr. vitéz Polánkay László a társ. bizottság elnöke meleg szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket, különösen kiemelve a messze vidékről érkezett vitézek lelkes áldozatvállalását. Az ünnepi köszöntőben dr. vitéz Somlay Mihály üdvözölte a jubiláló székkapitányt. A vitézi törzskapitány az elismerés, a köszönet és a hála hangján méltatta az ünnepelt érdemeit. Vitéz Havas Peter székkapitány meghatottan mondott köszönetét a szeretet spontán megnyilatkozásáért. A meghitt családi ünnepély a Himnusz szavaival ért véget. — A Magyar Megújulás Pártja Heves vármegyei és egri szervezetének új párthelyisége a Káptalan utca 7. szám alatt nyílt meg. (A vár- megyeháza mellett.) Tagfelvételre jelentkezni lehet minden nap d. e. fél 11—12 ig, d. u. 4—6 ig. *
