Eger - hetente négyszer, 1944
1944-07-01 / 103. szám
a EGEK 1944. július 1. nyiban honorálta, hogy egy, az Egerből éjjel induló vonat fog Bánrévéig közlekédni, de a visszautazás mindig csak Putnokról lehetséges. Bár a város közönsége egyelőre ezt az intézkedést is hálás szívvel fogadja, mégis vissza kell térnie eredeti kérelméhez, Putnoknak, mint végállomásnak a megszüntetéséhez. Az Eger-pntnoki vasút a régi fejállomásból indul ki s mindjárt 180 fokos kanyarba jut. E vasútnak már a megnyitása után rövid idővel tapasztalt és nem remélt nagy teherárú-forgalma Eger állomására nagy kocsirendezési megterhelést rótt, ami az akkor még kis vágányhálózattal bíró állomáson alig volt lebonyolítható. Mintegy 33 évvel ezelőtt Görgey László miskolci üzletvezető vezetésével nagyobb vasúti bizottság a közigazgatási hatóság részvételével a helyszínen tárgyalt egy új átmenő vasútállomás létesítéséről, amelynek terveit és azóta e tervek sok variációját is elkészítették a vasút mérnökei, de az építkezés a két világháború s a közbeeső nehéz pénzügyi helyzet miatt sohasem valósult meg. E helyett Eger régi fejállomása bővíttetett több alkalommal, hogy a nehéz viszonyok miatt megcsökkent, majd ismét növekvőben lévő forgalom egyáltalán lebonyolítható legyen. E megoldás vasút-technikai okokból is csak ideiglenesnek tekinthető, mert a kocsirendezés egyoldali lehetősége állandó nagyobb költséget és torlódást okoz, mely a forgalom növekedésével "még fokozódni fog. Önmagától ismételten elő fog tehát jönni az új átmenő egri állomás megépítésének kérdése, amely ügy egyik alappillérét képezi a város jövendő óhajainak a közlekedés fejlesztése érdekében. Vissza akarja nyerni a város a vasút-építés előtti gömöri forgalmat, ezt pedig csak az Eger-putnoki vasút fejlesztésének útján véli elérhetőnek. Az első világháborút követő cseh megszállás alatt, a trianoni békekötésig a Rimamurány-Salgótaijáni Vasmű rt. ózdi és nádasdi gyártelepei vasút nélkül maradtak, mert csatlakozó állomásuk, Bánréve, cseh megszállás alá került. A trianoni békekötés végrehajtásánál a határmegállapító bizottság Bánrévét Magyarországnak ítélte s így a vasúti forgalom helyreállt. A közbeeső idő alatt azonban az érdekelteknek foglalkoznak kellett Ózd és Nádasd vasúti csatlakozásának kérdésével és az Eger-putnoki helyiérdekű vasút igazgatóságának megbízásából Spitz Hugó főmérnök tervet készített a gyártelepek déli irányú vasút-össze- köttetésére. E terv szerint az Eger- putnoki vasút Monosbél állomásáról kiindulólag Bekölce község érintésével Nádasdig, illetve a Nádasd- ózdi keskenyvágányú vonal átépítésével Ózdig rendes nyomtávú I. rendű felépítésű vonal épült volna ki, amelyhez csatlakozott volna be- kölcei leágazással a Pétervásárán át Mátraballáig vezetendő csatlakozó vonal. Bánréve visszatértével e tervek irattárba? kerültek, mert megszűnt a sürgős szükség azok kiépítésére. Visszatért tehát — bárcsak rövid időre — az első gondolat, Eger— nádasdi vasút terve. Tagadhatatlan, hogy a város érdekének ez felel meg a legjobban, mert egy ugyan más vármegyében fekvő, de sok lélekszámot foglalkoztató iparvidék jól kereső munkásait és tisztviselőit kapcsolná be a hozzá legközelebb fekvő város kereskedelmi életébe. Ha pedig hozzáadjuk ehhez a Bekölce—Pétervására és mátraballai leágazást, akkor a vármegye egy olyan része jutna vasúti összeköttetéshez, amelynek más módon arra kilátása nincs. Ma már nincsenek ugyan helyiérdekű vasutak, de ez a terv mégis olyan, amellyel foglalkozni kell s ha szükséges — amikor az idők megengedik — érte az érdekelteknek áldozatot hozni is érdemes. Áldozatot kell hozni érte elsősorban Egernek, Heves vármegyének és az érdekelt községeknek, másodsorban az érdekelt ipartelepeknek, akiknek áldozata tulajdonképpen nem is áldozat, mert az a szállítási költségekben idővel visszatérül. Ha pedig az Eger-putnoki vasút Eger—mónosbéli szakaszán esetleg szükséges korrekciók is elvégeztetnek, akkor eljutottunk Eger régi álmához, a vasúti fővonalhoz, amely Budapest — Füzesabonytól Rozsnyó—Dobsináig s az első világháború előtt tervezett, de még ki nem épített vasutakkal Krakkóig terjed. Ringelhann Béla, műszaki főtanácsos, közüzemi igazgató. A vasárnapi versenyen szerzik meg a MESE úszói véglegesen a Mátra-vándordíjat Kettős bajnoki vízilabdamérkőzés a nívós műsoron Mint már jeleztük, a MESE úszó- szakosztálya július 2-án, vasárnap délután 5 órai kezdettel országos úszóversenyt rendez. Ez alkalommal mérik össze erejüket és tudásukat a Mátr&körzet úszói, hogy birtokukba vegyék a Mátra-vándordíj at, amelyet 1942-ben alapítottak. Eddig két alkalommal az egri MESE birtokában volt az értékes és szép kivitelű serleg s ha ebben az évben is megnyeri a kitűzött öt úszószámban a pontversenyt, akkor véglegesen birtokában is marad. A Mátra vándordíj úszószámai a következők: 100 méteres gyorsúszás, 100 méteres mell-, 100 méteres hát-, 400 méteres gyorsúszás és a 4x100 méteres ifjúsági váltó. A Mese úszói közül a legutóbbi napokban hat embert vittek el munkaszolgálatra, köztük a formába lendülő Kádast is, aki gyorsúszó számokban nagy erőssége a Mesének. Az itthonmaradtak közül Válent, Oltai II. és Fó&kal az élen az Összes Meseúszók résztvesznek a küzdelemben, hogy a Mátra vándordíját véglegesen megszerezzék a nagymultú egyesületnek. A vándordíjért Gyöngyös, Heves, Jászapáti és Eger úszói harcolnak majd. A vándordíj elnyeréséért folyó számokon kívül az egri hölgyúszók is starthoz állnak. 200 méter mellen Tárnái és Rózsadombi, 100 gyorson Kiss Ágnes és lóth Anna nagy küzdelme várható; 50' méter mellen Jolsvai Ilona szereplését várjuk komoly reményekkel. A vízilabdabajnokság során a MESE I. csapata a magyar bajnokság I. B. osztályába nevez be, ahol a következő csapatokkal játszik a nyár folyamán: Dimávag, OVTK, Jászapiti SE, Gyöngyösi AK. Első el'enfelül a Dimávagot kapja a MESE s bár Kádas hiányozni fog a csatársorból, mégis MESE győzelmet jósolunk. A Dimávag csapata sokat fejlődött néhány év alatt és ezért nem le* kicsinylendő tudása. A MESE I. egyébként Bablonkay—Jászay, Oltai II.—Bakó—Válent, Baranyay, Pók felállításban játszik. A MESE II. a vizilabdabajnokság II. osztályába nevezett be s a kővetkező csapatokkal fog mérkőzni: OVTK II., Hevesi UE és a Kassai Rákóczi. Most vasárnap az OVTK II. csapatával játszik Fejér — Földi, Hágen — Utassy I. — Kalapács, Oaolicsányi, Surányi-Sréda összeállításban. A csapatban új név Oko- licsányi, aki a behívott munkaszolgálatos fiúk helyére bajtársiasan beállt játszani. A vízilabdamérkőzéseket Rovó István bíró vezeti le. Az óvóhelyen történt. Eger város egyik nyilvános óvóhelyén történt minapában a következő eset. A sziréna hangjára megérkezik az oda beosztott pap is, hogy szerencsétlenség esetén kéznél legyen. A bejáratnál egy társaságba ütközött s közülök valami nyegle fiatalember odaszól neki: „Nekünk nincs szükségünk papra!“ Mikor először hallottam meg a hirt, feldűlt bennem a lélek. Micsoda szemtelen fráter, gondoltam magamban. Azt még érteném, ha odalép s négyszemközt annyit mond a papnak: Nézze, nem ismerem az óvóhely közönségének az álláspontját, éppen azért csak magam nevében nyilatkozom: részemről itt magára semmi szükség nincs, s ha akármi is érne engem, kérem, hanyagoljon el! Ehelyett azonban ki mert állni és a közösség nevében nyilatkozni, mindenki hallatára: Mit keres itt, semmi szükségünk magára! Itt eszembe jutottak a világ összes demagógjai is, akik a tömegek egy-egy áléit pillanatában nagy bejelentéseket szoktak tenni és a nép nevében letaglózzák az igazat, vagy az igazságot. A történelemnek örök relytélye marad, hogy honnét veszik hozzá a bátorságot s miért nem ütik le őket ?!) Azután az is felháborított, hogy míg az a legényke ott hencegett az óvóhelyen, azalatt millió és miliő megriadt férfi és nő valahol a bombák és légvédelmi ágyúk föl- detrázó dörrenései közt a bánat és imádság skavait rebegte, s ő pedig nyegle beszédjével milliók áhítatának perceit szentségtelenítette meg Egerben s ki tudja, hány abban a pillanatban elszálló lélek nézett volna rá utolsót méltatlankodó pillantással. Azóta azonban már lehiggadtam és nevetek a dolgon. Komikus figura az egész gyerek. El akarta kép- peszteni a világot. Hősi tettre nem telik neki, hát akkor mond egy nagyot. A komoly pillanatok csendjében elég nagyot pukkan az ilyesféle mondat. Nem gonoszság ez, csak ostobaság. Miért haragudjak rá érte? S ahogy vizsgálgatom magunkat, rájöttem, hogy rengeteg sok olyan cselekedetünk van, amik a bűn és ostobaság között állnak középen. Lássunk példákat is. Kicsinyeskedő, fontoskodó, tudálékos emberekhez kötött a sorsod s sebogyse boldogulsz velők. Vagy ezer dolgod közt beül hozzád valaki s másfél óráig arról beszél, hogyan ízlik neki jobban a békacomb, kirántva-e, vagy paprikásán. Ne dühöngj. Ostoba dolgok ezek, szánandó emberek és kész. Ötven év körüli néni lejt végig kifestve a Széchenyi utcán, a delejes pillantásokkal próbálkozik; nymphomániás öreg úr szaladgál leánynépség után; ismertkezű írással névtelen leveleket hoz a pósta és hetenkint hideg priznicbe pakol; gyakori áldozó hived, gyereklány még s lám, délután mint valami vamp pillangózik az utcán s elfordítja a fejét, ha meglát stb. Hagyd futni őket, komikus figurák mind. Vagy nem nevetséges alak-e Reymond Augusztinkája? Ez a koldusasszonyka lop, csal, koplal, dug- dos, mert gazdag asszony módjára akar meghalni s gyűjti az ágyneműt, gyertyát, a pénzt, fényes temetésre valót ? Nem kómikusak-e a többiek, a zsugoriak, a fényes módban élők, s magukat mégis halálra panasz- kodók ? ! A hátuk mögött mindenki neveti őket. Nevess te is, ne bosz- szankodj fölöslegesen. * Rendben van, de hogy néz rájuk az Isten? Én kinevetem őket, azonban Ö nem teheti, fölségével nem tudom összeegyeztetni. Nem haragszik rájuk, de nem is tetszhetnek néki. Mit gondol hát róluk? Én úgy vélem, Istenem, hogy te jóságosán, bölcsen átnézel rajtuk s úgy teszel, mintha nem láttál volna semmit. Túlnézel fontoskodásainkon, nagyképűségeinken, külső- séges életünkön, mintha ott se volnánk előtted. Ezek a dolgok nem méltók a figyelmedre. S nem igy válunk-e igazán nevetségessé? Engeded, hogy zajongjunk, lármázzunk, magunk kis dolgaiba bele részegedjünk s egy szép napon szót sem szólva kiveszed kezünkből a holmit, mint a jóságos, okos apa a haszontalanságot kiveszi gyermeke kezéből s igy szól: Fiam, elég volt. Mosd meg a kezedet, vacsorázz,-aztán imádkozz és menj aludni! Vagy pedig így: Elég volt mára a játékból, eredj és tanulj! Hányszor ismétlődik meg ez a mi életünkben is. Bolondozunk, haszontalan dolgokra fecséreljük az időt s egyszer csak Isten szótlanul megfogja a kezünket s már is értjük intését. Egyikünk így: Elég volt a flancból, flörtből, korzóból, édesanya leszel, dolgozz, szenvedj,
