Eger - hetente négyszer, 1944
1944-06-03 / 87. szám
EGER 1944. júaiús 3 Ne légy kiváncsi! Könyvek és könyvnapok. Mostanában rendezik ~ országszerte a könyvnapokat. írók, kiadók és kereskedők jelentősebb bevételhez jutnak ezekben a napokban, mert anyagilag föltétien hasznos intézmény a könyvnap. Volt azonban idő, amikor baj volt az írók körül és az emberek alig vásároltak könyveket. Talán azért nem, mert mikor lehetett volna, nem hittek az írónak. íróink ekkor filléres gondokkal küzdöttek — mégis, mintha jobb könyveket írtak volna — a nagy és egyetemes, közönytől páran a jobbak közül éhen haltak. Gyakorlatilag innen ered a könyvnap gondolata. Az elmélet természetesen más volt. Az, hogy a könyvnapok hozzák felszínre a régi magyarság időálló munkáit. Százezres példányszámban kellett volna megjelenni nagy magyar Írók egy-egy munkájának. (Hogy ez anyagilag is menynyire hasznos lett volna, példa rá Jósika: Abafi c. regényének nagy közönségsikere, mely pár évvel ezelőtt a könyvnapokon jelent meg.) Évek óta azonban más a helyzet. A közönség mohó étvággyal és éhséggel vetette magát a könyvre. A könyvpiac fellendült, az áru ömlött a kereskedésekbe és a kisember könyvszekrényébe. Emberek hittek és vigasztalódtak könyveikben, melyekről azt érezték, hogy. örökbecsű alkotások, hogy valóban emberekké avatja őket, ismerve a régi bölcseséget, hogy „csak az ember olvas“ az állat viszont nem. Bástyának fogták fel a könyveket, mely elhatárolj a, őket a „nemolvasók“ világától. Úgy tűnt fel tehát az első pillanatban, mintha egy szellemi elit növekednék fel a könyvek tengerén, mely c^ak könyvből és könyven él, finoman és művelten áll bizonyos helyeken és amit olvas az nemcsak szórakozása, hanem ősi nemes vágya is. Mondom, úgy tűnt, mintha az emberek jobbakká lettek volna könyveik és könyvtáruk által. Természetesen, Az idén janin? 5.-6. és 7.-én rendezik meg a vidéki könyvnspo- kát. A magyar könyv megint megállítja az utcán járókat és szerényen, de határozottan figyelmeztet a művelődés elsőrendű kötelességére. Mert tévedés volna azt gondolni, hogy a művelődés mindenki legbensőbb magánügye, valahol a szórakozás fogalmai között, tévedés volna azt hinni, hogy a művelődés csupán egyéni érdek, mert abból jobb elhelyezkedést, jobb keresetet, rendezettebb életet lehet teremteni. A művelődés közügy s amennyire fontos, hogy a nemzet vagyona anyagiakban gyarapodjék és magyar aki ebben hitt és nyitott szeme van, mélységesen csalódott. A dolgok máshová fejlődtek és itt nem az olvasókat, inkább a könyveket és íróikat kell okolnunk. Ezek a könyvek nem vittek előbbre, hangjuk és a „mellékzörejek“ azonban ezt ígérték. Volt idő, amikor az újkori magyar irodalom úgy nézett ki, mint bgy mesterségesen óriásira puffasztott száj,, mely az életet, a valóságot, a jóságot, igazságot és szépséget üvöltötte, de ha az ember jobban utána nézett, kiderült, hogy csak enni kért. Mi, akis mi városunkban mindig örömmel fogadtuk a könyveket, hittünk a betűkben, persze a betűk azóta hűtlenül elhagytak minket és ezért utóbb csak kevés könyv volt, melyet otthonainkba beengedtünk. Mindig és ma is., felfigyelünk a könyvnapokra, de örülnénk, ha a mostani „szerény keretek“ hangoztatása helyett egyszer valóban odajutna a magyar könyvnapok teljesítménye, hogy csak 3—4 munka jelenne meg sokszázezres példányszámban. Mi itt irodalomtörténetünk kiváló és feltűnő íróira, Eötvös, Vörösmarty, Petőfi, Jókai, Ady egy-egy munkájára vagy versciklusára gondolunk, melyek őseink titkát és a mi jövőnket is őrzik és melyeket csak nemmagyar nem érez magáénak. É pár munka jövedelméből részesedne a kiadó, az író, aki a munkát sajtó alá rendezi, de ebből részesedne egész egyetemes magyarságunk is. Éz megbecsülése lenne őseinknek és örök értékeinek, de megbecsülése lenne a kései utódnak és olvasónak is, aki nemcsak szórakozni vagy hivalkodni akar könyveivel, hanem okulni és nevelődni, sőt hitet akar olyan időben, mely hitetlennek tűnik. Vagy talán valami miatt bűn megváltani és megmutatni azt, amit elődeink értünk tettek ? kézen maradjon, annál inkább kötelesség, hogy mindenki fejlessze, gyarapítsa a nemzet szellemi kincseit, művelődését s éppen annak a magyarságnak elemi kötelessége ez, amelynek évszázadok kényszerű mulasztását kell pótolnia. A könyv a művelődés első eszköze, ezért kell támogatni mindig és mindenütt. A könyvnap erre int. Az egri kösyvkereskedések kellő felkészültséggel várják a könyvnapokat. Az idén keve'ebb számú könyv kerül kibocsátásra a néhány igen értékes kiadvány akad közöttük. Légi riadó! Üvölt a sziréna, verik félre a harangot! Te, mint fegyelmezett polgár összeszeded házad népét, és szépen lementek az óvóhelyre, vagy a fedett árokóvóhelyre. Ezt kellene cselekedui. A józan ész is ezt- diktálja, de mi nem vagyunk fegyelmezettek, mi kiváncsiak vagyunk arra, hogy mi, is van már megint azokkal az amerikai meg ánglius népekkel? Jönnek? Nem jönnek? Hiszen még a zúgásukat sem hallani.. És ha jönnek, vájjon mennyien jönnek? Innen nem látni semmit, gyerünk ki a kert végébe, onnan a dombról jobban látni. Gyerünk fel a tetőre, onnan van kilátás! Mi az gyerekek, f ti sem láttok még semmit ? — Édesapám, jöjjék csak kiált be a Pista gyerek az utcáról. „Jönnek már, ahun látni is ükét, mint a méhek annyian vannak!“ Erre már a szomszédok is felfigyelnek és vergődik a tömeg. Lassanként az utcák is megtelnek kiváncsi emberekkel. Egy-két okos ember is akad, kik szakértelemmel magyarázzák: „így jöttek a fronton is, aztán ledobták a rakományukat. Volt ugyan bunkerunk, de fene ment be abba! Néztük ükét, aztán ha dobott, hallottuk a bomba sivítását, lehasaltunk a földre!“ így megy a tere-fere ! Mig a gépek végig dübörögnek a város vagy falu fölött. A légiriadó kicsalja az embereket lakásaikból. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a városokban, falukban soha annyi ember, asszony, gyerek nem mozog az utcákon, tereken, kertekben, mint a légiriadó elhangzása után. Mintha az ördög húzná ki áldozatait a véres táncra. Csak nem maradok el ettől a látványtól? Hátha még légiharc is lesz? Az meg különösen érdekes. Nincs az a hatalom, mely a kíváncsiságnak gátat tudna vetni. És hol maradna a jól értesültek kara, kik belehalnának, ha egy napon hír nélkül maradnának. De meg törvény vagy rendelet ide vagy oda ? Nekem aztán ne parancsoljon senki, ne féltse az életemet. így okoskodnak a magukat karakán legényeknek tartó, fegyelmet nem ismerő honpolgárok nem gondolva arra, hogy rossz példájuk mennyi áldozatba kerülhetne, ha történetesen megszólalnának az ellenséges gépek géppuskái és gépágyúi.Sajnos az emberek kíváncsiságát, könnyelműségét, nemtörődömségét, fegyelmetlen magatartását, semjó- akaratú szóval, sem törvénnyel, rendelettel, de még fenyítéssel sem lehet megmásítani. Hiába a szigor, a rendőr, a csendőr, — hiába a büntetés, — csak egy mód képes az embereket jobb útra téríteni. A véres áldozat. De hát miért kell az embereknek, gyermekeknek akkor is meghalni, ha ezt el lehet kerülni ? Miért kell annyi ember kezét, lábát amputálni, mikor az mind elkerülhető lett volna? Miért követeljük meg, hogy légiriadó elhangzása után, mindenki menjen óvóhelyre? Mind olyan kérdések, melyeket még egy kíváncsiskodó sem vetett fel, mikor kiállt a nézők tömegébe. Nézzük meg már most, hogy mit mond a tapasztalat, a statisztika? A légitámadások áldozotainak több mint 70 °lt-a szabadban tartózkodókból kerül ki. Ezek nagy része maga kereste vesztét. Ezeket nem lehet hősi halottaknak tekinteni I Napról-napra érkeznek jelentések, halálesetről, sérülésekről, olyan helyiségekből, ahol bombázás nem is volt. Néző,' leső, kíváncsiskodó emberek ezek a szerencsétlenek, kik nem tudtak magukra vigyázni. Gyermek halál és súlyos sérülés, sok szomorú bejelentés tartalmazza, — szülők bűnei, kik még gyermekükre sem vigyáztak ahelyett, hogy óvták volna őket a veszélytől. Ember vigyázz magadra és gyermekeidre ! Hogy milyen veszély fenyegeti a szabadban leső, kiváncsi embert, erre nézve elegendő lesz felsorolni a következő eshetőségeket: 1. Az átvonuló hullámok gépei leszórhatnak robbanó tárgyakat, apró bombákat, stb. ezek levetését a gépek dübörgése miatt nem hallani. 2. Megnyithatják a géppuskák, gépágyúk tüzet 1—1 városban, faluban, álló vagy mozgó tömegekre. Pillanatok alatt ezer és ezer lövedék kerül a földre. ~ 3. Dobhatnak bombát oda is, hol nincs célpontjuk. 4. Légiharc alatt a lövedékek százezrei repülnek a levegőbe, melyek már sok embert találtak halálosan súlyosan. Ezek a lövedékek végeredményben a földre kerülnek és vagy a házak tetejét ütik át, vagy a földbe, fákba fúródnak. 5. Ahol a saját légvédelmi tüzérségünk működik, ezek lövedékeinek repeszei is veszélyeztetnek. Bombatámadás esetében: 1. A bobák kidobása jóval a célpont előtt történik, tehát a legtöbb esetben a gépek erős motorzaja miatt nem hallod a bombák sivítását és nem éred el az óvóhelyet. 2. Minden támadásnál gyujtóha- sábok ezrei hullanak. 3. Támadás előtt közben és után, géppuska és gépágyútűz érheti a szabadban tartózkodót. 4. Saját légvédelmi tüzérségünk lövedékeinek repeszdarabjai hullanak, melyek szintén veszélyeztetnek. Ember, öreg, ifjú, férfi és nő térj magadhoz ! Háborúban élsz! Csatatéren vagy te is, ahol a golyók, a bombák pusztítanak! Hogy mikor és hol érhet a halál vagy sérülés, azt te nem tudhatod, de itt leselkedik mindnyájunkra, minden órában, miden percben, miért sietsz elébe? Óvd magad és embertársaidat! Ne áltasd magad azzal, hogy már százszor is végignézted a gépek elvonulását és nem történt bajod. Itt is fennáll az a közmondás, hogy „'Addig jár a korsó a.kútra, mig el nem törik lu Ne légy kiváncsi! — Felhívás a társadalmi egyesületekhez. Dr. Horváth Árpád beiktatása alkalmából a vármegye társadalmi egyesületei az ünnepélyes közgyűlés után küldött- ségileg üdvözlik az új főispánt. A Hevesvármegyei Egyesületek Nemzeti Együttműködése (Munkaközössége) felhívja az egyesületeket, hogy legfeljebb két tisztikari tagjukat küldjék el a vármegyeházára. A küldöttség a főispáni fogadó előtt gyülekezik és dr. Tóth József egyetemi magántanár, az Együttműkö- yés főtitkára vezeti a főispán elé. — Elveszett egy fekete börtárca névre szóló igazolvánnyal. A becsületes megtaláló adja be az EGER szerkesztőségébe, ahol illő jutalomban részesül. HIRDESSEN AZ „EGERÉBEN! Ebergényi Tibor. Hétfőtől szerdáig tartják- meg a könyunapokat Az egri könyvkereskedők felkészülten várják a közönséget
