Eger - hetente négyszer, 1944
1944-06-02 / 86. szám
1944. június 2 EGEK 3 Az Angolkisasszonyok leánygimnáziumának növendékei kór házaink sebesült honvédjeiért! Eger, junius 2. A veszély és válság idején, egy nemzet élet-halál harcának nehéz óráiban, — mikor mindaz kockán forog, a «it a haza és az otthon fogalma magába zár — minden igaz és ósziate magyar férfi vagy nő, mintegy ezt érzi szívével valami titokzatos, mély, ősi és hatalmas élmény bűvöletében : ö is katona. K&föna akkor is, ha nincs egyenruhája, oldilfrgyvere, kézigránátja, géppisztolya és akkor is, ha történetesen nem az erős és bátor nem szabad fiinak, hazájáért vad és el szánt rohamokra induló férfinek született. Amikor tavaszunk külső és belső furcsa komorságának délutánjain az Angolkisasszonyok [Leánygimnáziumának növendékei igazgatójuk, M. Lehotzky vezetésével és & szerzetestanárnők kíséretében végigjárják a egri honvédkórházikat, s & lányok az élmény és szerep fegyelmének benső izzásával felállanak a kórtermekben, s ami ekkor megkezdődik: az nem más, mint egy .gyöngéd, szelíd és mégis kényszerítő, szívós harc, forró küzdelem azért, hogy a sáp »dt, megkínzott katoaaarcok, elfáradt és meggyötört vonások egy kissé megenyhüljenek ott a fehér párnák világában, — akkor ezek a kislányok és vezetőik egyfajta nemes, szelíd és nőién gyöngéd értelemben vett katonák; katonák a szeretet, melegség, együttérző és vigasztaló jóság és gyöngédség frontján. Mert miről van szó? íme, erről: Jital iskoláslányok elhozzák a május és saját életük egytestvér-ta- vaszát a kórtermek komoly és fájdalmas világába; a szenvedés és gyógyítás szobáinak őszi és téli hangulatába betör velük és harsogni kezd a tavasz... a körtermek komoly, lila világa, s a csend megtelik a fiatalság erőinek, egészséges, friss életörömének, s a leányszívek gyógyító sugárzásával, megtelik énekkel, tréfákkal, őszinte, mélyről jött dalokkal, derűvel és kacagással. Megtelnek a termek és & lelkek a dallamok édességével, hegedűik zengésével, a tangóharmonikák friss, gyors, sodró lendületével, s a hangok üde tavaszi áradásának eredménye és nem kicsi jelentőségű hatásaimé, ez: kedv, mosoly, derű kezd élni a legfárad- labb, legközönyöseb honvédek merev kőarcán is ! Éj: a lányok pontosan ezt akarják. Ezért jöttek. Ez az ő nagy-nagy és csak tőlük »jöhető ajándékuk. Milyen elgondolkoztatóan szép az, mikor a túzta leáuyhangok és a zenés-szerek dallamainak szelíd áradása nyomán a szemek messzire kezdenek nézni, nincs mozgás, mosolyok születését látjuk, kedv, remény, életöröm, a megélt rémségek feledése kezd visszhangzani a hon- védszívekban, s lassanként a termek miaden betege együtt énekel a lányok tavaszi kórusával. Ilyenkor ezt érzi az ember: a dal. ajkukon, a hegedűk a fisom és gyöngéd ujjak illetésével, a keskeöy leányváilakra szijjazoít nehéz és nsgy tangóharmonikák a kis leánykezekben valóban nem gyönge fegyverek a férfi aknak oly nehezen viselhető ágy- hozkőtöttség szomorúságának, fáj dalmáuak, közönyének, fásultságának, az annyit látott sebek, az újra és újra visszajáró, kisértó régi vízióknak, a kiömlött vér, a hóviharok és halál emlékeinek ellenében. A varázslat nyomán, mely árad láthatatlanul a régi és új dalokból, a szívekhez szóló egyszerű szövegekből, a zenéből és a legszebb emlékeket idéző felkavart mélységekből, a sovány és sápadt honvéd- arcokon valami új fény kezd derengeni, merengés és, igen: gyöngédség, melegség utáni vágy. A dallamok nyomán az idősebbek lelke előtt képek kezdenek vibrálni: a kórtermi ágyak világa fölé idézett távoli, kedves otthon képe, a kicsi falu és benne a fehérfalu ház, a búzamezők, a templomtorony a messzi síkság fölött, & feleség, a gyermekek képe, kik hazavárják, iuzaimád- kozzák édesapjukat, s akik felé állandó melegséggel, kihagyás nélkül dobognak a sokat megélt honvédszívek a kórtermek mély és feloldhatatlan magányából. A dalok titka, s legmélyebb értelme épen ez & hatás. E pillanatokban minden messze van, a rohamok, a veszélyek, az orosz Lgyok késszúrásai, a sebesülés, az átvánszorgott száz kilométerek végtelenbe vesző útja, minden, minden, s csak az otthon képö világít, ahol majd olyan nagyon, újszerűén jó lesz élni tovább és dolgozni, mint soha azelőtt . . . A fiatalok ezeken tül még másra is gondolnak a dalok és zene áradó és zengő vízesésének tiszta partjain'• a leánifta, ki majd eljön életükbe és ott is marad hűséges társnak a földi út egész idejére; akit majd a férfiszív minden érzésével, minden felelősséggel és következménnyel így fognak szólítani egyszer: feleségem, s aki most még valami távoli faluban vagy városban vár, dolgozik, álmodik és forrón imádkozik, hogy jöjjön vissza győztesen, gyógyultan, aki olyan messze ment, s olyan embertelen nehézségeken vágta keresztül magát, s annyi minden akadályon a kemény és nehéz magyar kötelességteljesítés útján az otthon és a haza jövendőjének védelmében és megvívásában. Minden szám után feldörög a taps, nem valami udvarias, fakó és kényszerű morajlás, — két félkarú honvéd egymás kezeibe csapva tapsol — hanem az elismerés, öröm, lelkesedés, kedv őszinte és meghatott orkánja. A siker és elismerés oroszlánrésze a magyar dallamok lelkének mély átélésével és annyi fáradhatatlan energiával a kart vezénylő igazgatóé, M. Lehotzkyé, ki a kényszerű szünetben is a vérbeli nevelő féltésével és páratlan hozzáértésével tartja össze és foglalkoztatja a diáklányokat, s vezeti őket fáradtságot nem ismerve kórházról-kórházra, hogy kedvet, dalt, örömet fakasszanak, a kedvetlen, örömtelen és dal- talan ajkakon is. De az énekkar műiden egyes tagja részese ennek a sikernek a kicsi másodikosoktól a már érettségizettekig. A figyelem középpontjában azonban különösen is — finom és fáradhatatlan mozdulataikkal — a zene- szerek ifjú művésznői álltak: Böck Magdi xilofonjával; Nemes Aliz, Stocker Marika, Jolsvay Ilus, Magyar Gabi, Cseh Magdi hegedűkkel; s külön féDypoat voltak tangó- harmónikáikkal Kiss ' Vali és Kiss Klári. A feljáró betegek maguk vitték a kapukig a hangszereket, s csak a kapuőrők szelíd kényszerének tudható be, hogy csíkos kórházi köpenyeikben az utcán is nem ők cipelték a nehéz tasgóharmonikákat. És így megy ez kórházról kórházra. Életöröm, tiszta dal és zene a fegyverük ezeknek a lányoknak — s a honvédek ennek jobban örülnek, mint a rengeteg magukkal hozott és szétosztásra kerülő olvasnivalóknak, a könyveknek, a hatalmas köteg képes és nem képes újságoknak. így persze minden harcot megnyernek, minden frontján a küzdelemnek a fajdalom, keserűség, kétségbeesett lemondás ellenében ók a győztesek. A kórtermek szószólói — egy-egy messzi világból megtért honvéd — mondanak köszönetét a felejthetetlen és íkedves órákért, s kivétel nélkül mind meghatott kéréssel végzi: jöjjenek minél gyakrabban, mert nagyon kell ez a melegség, enyhülés, a vas, a vér, s az oda- kinti alvilági bravúrok földjén el- fasult és megvakult sziveknek. íme: így a katonák az egri gim- nazistaláDyok a dal, zene és közvetlenség fegyvereivel. S lehetne ezeknek ellenállni ? Eddig még nem nagyon sikerült senkinek sem a kórtermekben. Frontszolgálat ez is, erszágépités a javából, rommáomlott szivek, kedvek, remények újbóli megépítésének, megfányesítésének nagyszerű és nagyon mai női feladata az övéké. És ezt kislány létükre emberül teljesítik. Finom női ösztöneikkel érzik és értik, hogy nem „hiábavaló munkát végeznek, mert ajkuk és szívük dala, a lengő vonók, s hurok dallama, a harmonikák és xilofon zengése nem üres pléhszivekben kong tovább, hanem honmentó, testvér magyar szivekben elébedolgozva a közeli és távoli magyar jövö boldogságának; s öj értelmét adják sok hitelét, tártál-' mát vesztett, simárahopt&toU szónak, fakó és besározott szövegnek. Mikor elmennek, a kórtermekben csend, majd később a vacsora következik. Leszáll az este, s mint máskor és mindig: a nővérek orvosságokat osztanak, kötéseket újítanak és mégis más az ilyen délutánokra következő este, mint a többi: szebb sokkal, enyhültebb, multba- nézóbb és messzebbretekintóbb. Mert... valami mégis itt marad a délutánból: a lelkűiét, a hangulat, a varázs, az élet felé induló fiatal és mégis már örök magyar nó hangja, biztatása a kitartásra és türelemre az ütközetek, rohamok, s a kórtermek bénult csendjének küzdelmét szenvedő és elszántan álló örök magyar féifi felé. Ezeknek a délutánoknak hangulata elkíséri majd őket, mikor megnyílnak a kórház kapui, s ott fog élni, hatni, melegíteni az emlék to- yább a honvédszívekben, mint a gyöngédségnek, megértésnek, szeretetnek, segítésnek tiszta sugárzása, az örök magyar nó kedves és szelíd üzenetének édes, halk és távoli visszhangja. f* flrnóti Mihály: Fekete elsötétítő papír, 25 méteres tekercs, 80 cm széles. Ára 10 Pí Kaphatók az Egri Keresztény Sajtószövetkezet könyvkereskedésében. Hazafias kötelesség a gyomnövények irtása Budapestről jelentik: A májusi esők hatására erős fejlődésnek indultak mindenhol a gyomnövények a szántóföldiken. Beköszöntött utána a meleg időjárás és így a veszély fenyeget, hogy ha a kelló eréllyel idejében nem történik meg a gyomok irtása ez a vetések fejlődését hátrányosan fogja befolyásolni. Ezért illetékes helyről felhívják a gazdák figyelmét arra, hogy a legnagyobb eréllyel mielőbb végezzék a gazirtást. Ismételten sekélyen kapálják a kukoricát és fogjanak hozzá a burgonya első töltögeléséhez is. Minden gazdának saját érdeke, de a háborúban álló ország iránti hazafias kötelessége is, hogy a kapás növények megfelelő műveléséről kellő időben gondoskodjanak. (MTI) Kereskedőknek nagy jövedelmet biztosító háztartási újdonságokat adunk. £0 pengő beküldése ellenében 4 darab árumintát küldünk. Monostori Gyula PÉCS, Rigó-utca 50. Hirdessen az EGER-ben
