Eger - hetente négyszer, 1944

1944-05-22 / 80. szám

Eger, L V, évfolyam, 80, szám.

Trianon 25, 1944. május 22,

ÄBÄ 16 FILLÉR

Hétfő

ELŐFIZETÉSI DÍJ i $gg hőnapra 2 P 80 fillér,’ V« évre 8 pengő, — Bgges szám árai hétköznap 16 fillér, vasárnap 16 fillér.

SZERKESZTŐSÉG: Líceum, fsz. 3. Telt 11. KIADÓHIVATAL: Egghm. Szent János« Ngomda. Telefon 176. Csekkszámla: 54.558i

A jövő hét közepére összehívták az országgyűlést

A képviselöházat folyó hó 24-éa, szerdán délelőtt 10 órára összehívták.

A MTI jelenti: Tegnap az esti órákban főleg a Duna—Tisza közén nagy távközökkel több ellenséges gép délről északi irányban átrepülte az ország légi terét. Bombázásról

tökön délelőtt 10 órakor ülést tart, napirendjén az új kormány kinevezéséről szóló kormányzói kézirat meghirdetésével.

nem érkeztek jelentések. Valószínűleg ugyanezek a gépek ma a hajnali órákban észak felől érkezve déli irányban hagyták el az országot. A repülés zavaró jellegű volt.

visszafizetni nem tudunk soha, — legfeljebb csak törleszteni.

— Törleszteni szeretettel, megértéssel, róluk való gondoskodással, s azzal a szent elhatározással, hogy a kialakulóban lévő új Magyarország mint férj és apa, mint testvér és gyermek fogja keblére ölelni Őket. Hogy érezzék, — hogy az új világrend az Ő szeretteik áldozat- vállalásából formálódott, s részeseivé válhassanak mindannak, amit egyéni boldogulásnak nevezünk.

— De az emlékezés nem lenne teljes, ha csupán hőseinkről, sazok özvegyei és árváiról emlékeznénk meg. Fel kell tehát mérni az itthoni történések és cselekvések nagyságát és erejét is, hogy a hozott és meghozandó áldozatok helyes mérlegét felállíthassuk.

— Sajátos nemzeti vonásunk, hogy könnyen feledünk, talán még könnyebben megbocsájtunk, s valahányszor nagy válságba jutunk, mindig a múltat emlegetjük. A múlt nemes eszményeihez, nemzeti hagyományainkhoz ragaszkodnunk keli a jövőben is, de ez nem jogosíthat fel bennünket arra, hogy letargikus kábultsággal mindig a múltat kívánjuk vissza.

— Körülöttünk egy régi világ vívja harcát a maga embertelenül kegyetlen és észszerütlen módján, a kialakulóban lévő új világrend gigantikus méretű és egyben csodálatraméltó erőfeszítéseivel szemben. A múlt és a jövő összecsapása ez, világnézetek keméiy vértezetű, élethalálra menő ádáz tusája. S ebben az orkánszerű vérgózös förgetegben, melyben koronák és trónok hulltak a porba, a nemzet, a társadalom, a család, s az egyén élete játékszerévé vált az ellenség dühének ott, ahol megvethette lábát. E minden szépet és nemeset, életet és értékeket egyaránt megsemmisíteni akaró horda ellen küzd ma szövetségesei oldalán a magyar.

— Csak néhány hete, hogy mi is ráléptünk arra az útra, amelyen nem fordulhatunk vissza. Amikor azonban hős katonáink menetelnek fennmaradásunkért, jövőnkért ezen az úton, nem lehet, hogy magukra hagyatkozva egyedül vállalják az életet is áldozatul kívánó kockázatot. Mert ez a háború nemcsak a katonák és a fegyverek háborúja, hanem az itthonmaradottaké, a dolgozóké is. Ennek felismerése elsőrendű kötelessége ma mindenkinek, aki magyarnak érzi és vallja magát. Mert ma nitcs külső arcvonal és hátország, hanem csak egyetemes magyar sorsközösség.

— Ez pedig azt parancsolja, hogy helyt kell állni mindenkinek ott, ahová hivatása állította, s azt a szerepet, melyet a Sors jelölt ki számára, maradéktalanul kell betöltenie. Senkise várja tehát, hogy talán mert kisebb szerepet osztott ki számára az Élet, ezért kevesebb a felelőssége is, vagy azt megoszthatja másokkal. A helytállásból, a kötelességteljesitésből fakadó felelősségérzet egyforma mindenkire, mint az a sorsközösség, amelyben élünk.

— És itt nem lehat helye sem kételyeknek, sem ingadozásoknak. Amint katonáink arcvonala fegyelmezetten egységes és zárt, ugyanúgy egységesnek és fegyelmezettnek kell lenni a belső elhatározásnak, cselekvésnek, és a munkának is. Aki ma e szerint él és cselekszik: jövőt épít és nemzetét védil

— Az eke szarvát, vagy a kasza

nyelét szorongató földmívesnek, a szerszámot markoló iparosnak, s a tollal dolgozó tisztviselőnek egyaránt éreznie kell, hogy több van a kezében egyszerű munkaeszköznél. Fegyver az ma 1 — mellyel éppúgy határokat védelmez, mint a Kárpátok gerincén őrt álló honvéd. De ezzel a fegyverrel, ha kell, lehet egységet is teremteni, pártoskodásokat megszüntetni, s önös érdekből fakadó alantas érzelmeket elfojtani, hogy minél nagyobb legyen az együvétartozás tudata, s jobban megtalálja egymást a magyar. Mert csak egyben szabad nagyobbaknak és különbeknek lennünk egymástól: az áldozatvállalásban!

— Erre tanítson bennünket a Hősök Napja, ezt fogadjuk meg itt mindnyájan, s akkor a már meghozott és meghozandó áldozatok mérlege egyensúlyban lesz.

— És közben bízzunk. — Bízzunk nemzeti elhivatottságunkban, történelmi küldetésünkben, a töretlen ős- magyar erőben, a magyar faj meg- újhódni akarásában, a végső győzelemben, s abban, hogy a magyarok Istene ránkvirrasztja a várva-várt szebb jövőt!

A koszorúk elhelyezése után a háziezred zenekara vezette be, majd az ünnepséget a megjelent alakulatok díszmenete zárta be. A díszszázadot az Egerben tartózkodó Bólyai-akadémisták szolgáltatták.

Bensőséges érzéssel emlékezett Eger uáros közönsége a két uilághdború hőseire

A hősök temetőjében minden síron rengeteg

virág tanúskodott

Eger, május 22.

Az egész országban tegnap ünnepelték a magyar hősöket. Azokat, akik az első és a mostani világháború frontjain nemes szívük és férfitestük minden erejével és lendületével védték a hazát, ezen a vasárnapon sírjaikon a megdicsőülés virágaival, az emlékezés szomorú és felemelő érzésével koszorúzták meg az élők. Az élők, akiknek még ezután nyílik alkalmuk megmutatni hősiességüket az életben vagy a halállal.

Eger város is nemes hagyományaihoz méltóan kapcsolódott bele az ünnepségekbe. Az ünnepségeket 9 órakor szentmise vezette be, amelyet a fószékesegyházban Kemenes József apátkanonok mondott nagy papi segédlettel. Az egyes protestáns felekezetek ugyanekkor tartottak istentiszteletet.

Tíz óra után pár perccel az ünneplő közönség, a katonai és leventealakulatok a 60 as emlékmű elé vonultak. Az ünnepélyt a magyar Hiszekeggyel a háziezred zenekara vezette be, majd dr. Mlinkó Antal városi aljegyző mondott magasszár- nyalású, komolyhangú beszédet.

— Nem ünnepelni jöttünk össze, — mndotta — mert a mai idők nem ünneplésre valók. Emlékezni azokról, akik immár három évtizeddel ezelőtt fegyvert rsgadtak, hogy a becsületből vállalt önvédelmi hara város hálájáról

cot megvívják a tengernyi ellenséggel szemben.

— És ma, amikor újból lángot vetett a világ négy sarka, ismételten harcban állnak hős honvédeink, hogy elűzzék határainkról a vörös rém mindent elnyeléssel fenyegető veszedelmét. — A hősök fiai új hősökké váltak, s a magyarság ezeréves fájáról új hajtások hullnak új sirhantok mélyébe. Tragikusan magyar sors, kikerülhetetlen végzetnek látszó történelmi szerep ez, amelynek fájdalmas valóságban vagyunk osztályosai valameny- nyien.

— Elfogódott lélekkel szemlélem ezt a hatalmas légiót, s néma főhajtással helyezem le a megszentelt hantokra a magyarság keserű emlékeiből font hervadhatatlan koszorút.

— Emlékezzünk azokról is, akik életük derekán, vagy ' fiatalon támasz nélkül maradtak, s azokról is, akiknek kisded bölcsője fölé már nem tudott odahajolni az édesapa simogató tekintete, mert a Haza elsaólította, aki mindenük volt.

.— Minden emberi részvétünk az Övék, akik eddig a legtöbbet, a legnagyobbat vesztették földi életükben. A társadalom pedig ébredjen tudatára, hogy sokkal, nagyon sokkal tartozunk Nekik, mert a hősök özvegyei és árvái olyan számlát nyújtottak át nekünk, amit

A felsőház május 25-én, csütörHivatalos Jelentés a tegnapesti ellenséges berepülésről

A berepülés zavaró jellegű volt