Eger - hetente négyszer, 1944

1944-04-29 / 67. szám

Eger, L V. évfolyam, szám. «<«16 FILLÉR * Szombat Trianon 25,1944, április 29. BLÖFIZETÉSI Difi •gg hónapra 2 P 80 fillér, /* évre 8 pengő, — Bgges szám árai hétköznap 16 fillér, vasárnap 16 fillér. szerkesztőség' Líceum, fsz. 3. Teli 11. KIADÓHIVATAL: Egghm. Szent Jánoa- Ngomda. Telefon 176. Csekkszámla 54.65Si Or. Czapik Gyula egri érsek intézkedésére a nöuenöékpapok honvédelmi munka­szolgálatot teljesítenek Eger, április 29. Dr. Czapik Gyula egri érsek égy intézkedett, hogy az egri érseki papnevelóintézet növendékei a nyer folyamán honvédelmi munkászolgá latot végezzenek. A növendékeket eddigi nevelési kereteik erinteilt'- niil hagyásával elöljáróik szervezik munkacsoportokba. Eddigi érteett léseink szerint a pipnevelóintézet ostorosi gazdaságában teljesítendő munkaszolgálaton kívül elvállalták az Egri Norma által szegények szá­mára bérelt veteményes és krumpli- földnek a kapálását s két—három egri hadb&vonult családjának me zei gazdasági munkával való ki­segítését. A zsidó vagyonok leltári {elentése. szombaton délután ós vasárnap egész nap beadható a pénzflgylgazgatéságon- Eger, április 29. Illetékes helyről nyert értesülés alapján közöljük, hogy a zsidó vagyonokról készített leltári jelentést ma, szombat délután a hivatalos órák alatt és holnap, vasárnap délelőtt Ő—12 ig, délután pedig 3—7 .óráig be lehet adni a pénzügyigazgatóságoa. (II. emelet, 100. ajtó.) Heves vármegye törvényhatósága ünnepélyesen búcsúztatta távozó iőispánját Eger, április 29. Heves vármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta ren des tavaszi közgyűlését a külön­böző alapok zárószámadásainak lé- tárgyalására. A megyegyűlést ez alkalommal szokatlan érdeklődés előzte meg, mert minden hírverés nélkül is híre terjedt, hogy a vármegye ^z alkalommal búcsúztatja dr. Hedry Lőrinc főispánt, aki tizenhét évig képviselte & kormányhatalmat a vármegye élén s most beadta fel­mentése iránti kérelmét. Az az Ebben a hangulatban nyitotta meg a közgyűlést dr. Szabó Gyula alispán: Mélyen Tisztelt Törvényhatósági Bizottság 1 — A háború végső kifejlődéséhez közeledik és döntő szakaszához ju­tott .. . Mindent el kell követnünk, hogy ebből a szörnyű viharból, — amelyben nemcsak Hazánkat, hanem az egész emberiséget, kultúráját, civilizációját védjük, — győzelmesen kerüljünk ki. • — Ezekkel a bevezető és végső szavakkal hasította bele a sötét magyar éjszakába a rádió főméltó­ságú kormányzó nrunk hadparancsát. Végaó veszedelem, a borzalmakkal telített pusztulás fenyegeti az öreget és fiatalt, nót és férfit, gyermeket, hitvest és szülőt, ellenfelet és jó­barátot, a ringó bölcsőt és a kedves őszinte tisztelet és megbecsülés, amely körülvette dr. Hedry Löijn- cet, az együtt töltött sok és nenéz munka, a legnehezebb időkben, a varmegye épiió erőfeszítésednek em­léke szorosan és melegen kapcsolta össze a vármegyét és a főispán személyét s ezek az érzések tették bensóleg ünnepélyessé a bucsuzás perceit. A bizottság tagjai egybe­gyűltek a vármegye minden részé­ből, hiánytalanul, hogy résztvegye- nek a kézfogásban s megilletódöt- ten foglaltak el helyeiket a nagy­terem széksorai között. sirhalmokat, házat és hazát, szóval mindent, ami nekÜDk kedves és ami­hez földünkön ragaszkodunk. — Nincs vissza út, csak előre; az élet és halál között választha­tunk csupán! S mert élni akarunk, a hadparancs megjelenésével egy- időben megindultak a hős honvéd csapatokkal együtt háziezredünk fiai: a mi véreink is — a Kárpátok lejtőihez érkezett ellenség feltartóz­tatására. — Az elválás, a búcsú, a nagy idők komolyságához méltóan a pa­rancsnok urakkal váltott és mély­séges érzelmekkel átélt igaz baráti kézszoritás volt. Hadd búcsúzzak most lélekben ünnepelve — ebben a történelmi levegőt árasztó teremben összeült törvényhatósági bizottgág és egész vármegyénk együttérző lakossága nevében azoktól a hős fiainktól és véreinktől, akik az elhivatottság érzésétől telítve indultak a leg­nemesebb és legnagyobb áldozatok útján a mi védelmünkre. — Hős Honvédünk! Érezzétek a verrőzfákat termő mezőkön, a h&láltmegvető fáradságos küzdel­mek minden pillanatában, hogy a Magyarok Istene magasztos felada­tok teljesítését juttatta osztály­részetekül. A nehéz megpróbáltatás azonban ne legyen nagyobb, mint amilyet a Ti hősi elszántságotok és áldozatkészségetek elviselni képes. — Érezzétek, hogy szívünknek minden dobbanása, lelkűnknek min­den imádságos sóhajtása a Tiétek. Lélekben Veletek van a Ti szülő- vármegyétek minden rendű és rangú fia; érettetek és győzelmetekért imádkozunk szüntelen. Acélozza meg a Magyarok Istene erőiteket, hogy nemzetünket és hazánkat megment­hessétek a pusztulástól, — segítse és áldja meg minden lépéseteket, amely a poklok poklán halad ke­resztül a biztos győzelemhez. — Búcsúzásunkban fogadjuk, hogy mi, akik itthon maradtunk belső őrhelyeinken, az összeborúlás utolsó óráiban úgy egymásra fogunk ta­lálni, mint ahogyan Ti egyek vagy­tok a küzdelmek nehéz idején. — Megkeressük és meg kell, hogy találjuk azt az utat, amely egymás­hoz vezet bennünket, mert az egyet­len Haza végső veszedelmét átérző, a küzdelmeket és megpróbáltatáso­kat elviselni tudó, még a megaláz­tatást és megbontásokat is tűrni tudó s csak az élni akarás szent tüzétól hevített leikületre van ma szükség. — Minél nagyobb lesz a pusztu­lás, minél kíméletlenebb az ártatlan lelkek életét kioltó támadás, annál erősebb és elszántabb lesz bennünk az ellenállás. — Félre az önzés, a ridegség, gyűlölet ép egymásra leselkedő irigység nemtelen érzéseivel! Hős honvédeink fegyverrel, mi pedig egymásra talált erős lélekkel, biz­tos jövónbbe vetett fanatikus bittel küzdjünk és dolgozzunk. Érezzük meg egymásban nyelvünk, múltnak és vérünk összekapcsoló közösségé­nek erejét. — Heves vármegye igy búcsúzik a harcterekre indult fiaitól s bnzgó imában kéri Istenét, védje, oltnl- mázzá és segítse vissza őket, vigye győzelemre fegyvereiket s áldja meg és szeresse nagyon ezt a so kát szenvedett árva magyar népet! — Mélyen Tisztelt Törvényható­sági Bizottság! — Ellenségeinknek a harci esz­közei és módszerei az elfajulás je­leit matatják. El kell készülnünk a bekövetkező és elmaradhatatlan megpróbáltatásokra. — Vármegyénket eddig elkerülte a bérgyilkosok gépeiből lehulló bombák ártatlan életeket kioltó pusztítása, de már eddig is sokan érkeztek hozzánk azok közül, akik­nek családi faszke és életük keser­ves munkájának eddigi eredménye a terrortámadások áldozata lett. Kérem a vármegye közönségét, hogy a hsgyomáayos magyar ven­dégszeretet mértékét meghaladóan fogadjak a károsait és hajléktalanná vált szerencsétlen testvéreinket s igyekezzünk egy második otthon teremtésével gondjaikat enyhíteni. — S ha künn a harctereken küz­dő véreink közül egyeseket a Ma­gyarok Istene a legnagyobb áldo­zat meghozatala elé állít és soraink­ból újabb özvegyeket és árvákat kell segítő gondoskodásunkba ven­nünk, kérve-kérem, hogy ez a sze­retet kivétel nélkül mindanDy;nnk- nál olyan legyen, amely legalább csak részben is ennyhfreni tudja a soha be nem gyógyuló seb fajdal­mait. — További feladatank a terme­lés folytonosságának a biztosítása, hogy hidseregünket minden szük­séglettel elláthassuk. Kötelességünk a törvényes és alkotmányos rend megvédése, amely előfeltétele an­nak a várható győzelemnek, amely­ért mindent áldozunk. — Bőséges tanúságok állanak rendelkezésünkre, hogy mit jelent, ha népünk a felelőtlen és hazafut- lan, esetleg az ellenség által felbé­relt agitátorok jelszava után indal. A múlt tapasztalatain okulva óva­tosan őrködjünk, hogy a jélzett esetek meg ne ismétlődjenek. Re­mélem és meggyőződéssel vallom, hogy e tekintetben Heves vérme­gye közönségében nemzetünk csa­lódni nem fog. — Nincs ma fontos és fontosabb hatáskör és őrhely. Mindannyian a nemzet nagy gépezetének egy-egy alkatrészei vagyunk, amelyek össz- h&cgzatos működése nélkül alkot­mányos életünkben zavarok állnak elő. Ugyanolyan fontos tényezői ennek a gépezetnek az egyszerű munkás, gazda, iparos vagy keres­kedő, mint a legmagasabb pozíciók­ban álló szellemi irányítók. — Álljon rendületlenül minden magyar testvérünk az őrhelyén, azon a poszton, amelyre őt a Ma­gyar Sors állította; teljesítse hív- ségesen a maga, családja és nem­zete iránti kötelességét és akkor, mint ezer év óta oly sok megpró­báltatáson, a jelen háború nehézsé­gein is győzedelmeskedni fogunk. Ne feledjük el Tisztelt Közgyűlés, hogy ma nem frázis a lét vagy nemlét kérdése, ma nem arról van szó, hogy ki győz vagy veszíti el a csatát, hanem arról, hogy ha a barbár ellenség elözönli ezeréves hazánkat, nemcsak államalkotó sze­repünktől foszt meg, de nemzetün­ket és mindannyiunkat maradékta­lanul fog kiirtani és eltörölni a föld színéről. — Felemelő és a biztos győze­lembe vetett hitünkben megerősítő érzés számunkra, hogy a reánk feény- szerített háborúban nem állunk Szabó Gyula alispán megemlékezése a harctérre távozott bősökről

Next

/
Oldalképek
Tartalom