Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-08-10 / 126. szám
1942 augusztus 10. EGER 3-a Milyen szeretetadományokát kedvelnek a harctéren küzdő honvédeiiik? A honvédelmi miniszter rendelete a szeretetadományok gyűjtéséről A honvédelmi miniszter felhívást adott ki honvédeink részére szeretetadományok gyűjtéséről és felajánlásáról. A háborű első percétől kezdve, mióta hős honvédeink ha- láltmegvető bátorsággal küzdenek a magyar hazáért, a társadalom minden rétege együttérzéssel igyekszik szeretetadományok felajánlásával kifejezésre juttatni a harcoló hősök iránt érzett szeretetét és hálás megbecsülését. A szeretetado- mányoknak egy központi tárolási helyre való beszállítása, az egyes csapattestek közötti felosztása és a hadműveleti területre való juttatása eddig egységesen szabályozva nem volt, ami nemcsak az egész akció lebonyolítását késleltette, hanem főleg ami az igazságos elosztást illeti, bizonyos aránytalanságok sem voltak elkerülhetők. Ezeken a hiányokon óhajt a honvédelmi miniszter legutóbb kiadott rendeletével segíteni. A szeretetadományok adományozását a honvédelmi minisztérium ütján központilag kívánja irányítani, ami által azoknak a legrövidebb időn belül a hadműveleti területre való juttatása is leginkább biztosítva van. Ebből az intézkedésből kifolyólag a honvédelmi minisztérium mindenkit felkér, hogy a felajánlott, vagy gyűjtött szeretetadományokat a területileg illetékes hadtestparancsnokságnál (kerületi parancsnokságnál) jelentsék be, amely azokat a neki alárendelt élelmiszerraktárába szállíttatja, ott a honvédelmi minisztérium intézkedésére szakszerűen kezelteti. A harctéren küzdő derék honvédeink harci készségét kétségtelenül nagy mértékben fokozza és lelkileg is nagyon felemelő hatású, ha tudják és érzik, hogy testvéreik szeretettel gondolnak rájuk és ennek a szeretetnek adományok juttatásával igyekeznek kifejezést adni, méltányolva a rendkívül nehéz viszonyok között kifejtett, elismerésre méltó teljesítményeket. Honvédeink főleg a következő adományokat kedvelik és tudják felhasználni: cigaretta, szivar, dohány, cigaretta- és szivarszipka, pipa, cigaretta- és szivartárca, öngyújtó; az élelmiszerek közül cukorka, csokoládé és szeszesitalok; továbbá téli óvócikkek (érmelegítő, haskötő, fianellkapca, meleging, meleg alsónadrág, nyaksál, meleg harisnya), fogkefe, szappan, borotvakészlet és penge, zsebkés, óra, írószerek, jegyzetfüzet, varrókészlet, zsebkendő, törölköző, kendő, villany- lámpaelem, iránytű, gomb, levélpapír, rovarpor, óralánc (szíj), stb. Másfajta élelmiszerek küldése (például szalonna, kolbász és kúsnemű) az esetleges hosszú szállítási idő miatt nem kívánatos, mert azok rendszerint megromlanak, a sütemények pedig a szállítmányok elkerülhetetlen zsúfoltsága miatt ösz- szetörve érkeznek meg. A pénzbeli adományok a 177.221. számú csekkszámlára küldendők. A bíróság Braun Zslgmondot hathónapi börtönre és 500 pengő pénzbüntetésre ítélte Eger, augusztus 8. Megírtuk, hogy az egri rendőrség özv. Braun Zsigmondné Vécsey- utcai üzletének menyezetében 160 kiló szín-szappant talált. A gyorsított eljárás során özv. Braun Zsigmondné fiát, Braun Zsig- mondot mondotta ki a bíróság bűnösnek és árdrágító visszaélésért 6 hónapi börtönre és 500 pengő pénzbüntetésre ítélte. A bíróság özv. Braun Zsigmondnét felmentette. — Egri tanárok a kolozsvári tanítói tanfolgamon. A kultuszminisztérium az erdélyi tanítók részére a nyár folyamán továbbképző tanfolyamot rendezett Kolozsváron, hogy Erdélynek főleg a nemzetiségi vidékeken működő tanítóit a magyar pedagógia legújabb irányaival megismertesse. A hatalmas, mintegy 1400 főnyi hallgatóság 12 csoportban vett részt az előadásokon, melyeket a minisztérium felhívására az ország jeles pedagógusai tartottak. Az egri érseki tanítóképzőintézet tanárai közül Szokolovszky Béla és Bitter Dezső szerepeltek az előadók között, akiket a hallgatóság élvezetes előadásaikért meleg sze- retetébe fogadott. I — Emlékezzünk a régi jó időkről. Az egri strand-fürdőben egy hirdetményt felejtettek itt a régi jó időkből: „Vasárnap autókirándulás Aggtelekre stb.“ Jelenleg ennek az ékesen szóló és csábító hangú felhívásnak többen tennének eleget, mint néhány évvel ezelőtt, amikor csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett egy kocsira való kirándulót összefogdosni. Most, hogy nem lehet vasárnap ko- csikázni, mindenkinek hiányzik az autó, még annak is, akit kötéllel sem lehetne Aggtelekre vinni, ha szabad volna az autózás. Hirdetésével célt ér, ha az «Eger» napilapbanhlrdet. Őszi trágyázáshoz! Pétlsó, Szuperfoszfát, 40%-os Kálisó kapható GROBER F. ÉS FIAI kft. vaskereskedésében. IJTDCir OJLJK Dl Ferike — kölcsön. Az ajtó előtt hosszú sorban álltam. Az ajtó fontos helyiséget zárt el a külvilág elől, mögötte volt a világháborús paradicsom, a fehér, kék, barna jegyek, utalványok világa, s akik odakint álltak, voltak az igénylők, minden igénytelenségükkel, lisztért, korpáért, árpáért, zsírért s a jó Isten tudja mi mindenért álltak itt a jóasszonyok: inkább hosszabb, mint rövidebb idő óta, megbeszélték a mások dolgát, dicsérték a jó időt és szidták az urakat. Kisebb csoportokban engedte be be őket az ajtó zord bajúszú őre, hogy tolakodás ne legyen odabent s a hivatalos elintézés fennakadást ne szenvedjen. Kisvártatva a sor végére érkezett egy újabb jóasszony. Fiatal menyecske, a karján csecsemő virított csíkos dunnában. Kicsit megfészkelte karján a gyereket, no Ferike, itt vagyunk. Ferike egy szót sem szólt, részben mert még túl ártatlan volt, hogy résztvegyen az itt hullámzó beszélgetésben, részben pedig mert még egyáltalán nem tudott szólni. — Kisfiú? — kérdezgették az előbb állók. — Gyerek, válaszolt a Jóasszony, bizony, gyerek a Ferike — és büszkén igazított egyet Ferike fókötójén. Rövid idő múlva kilépett az ajtó zordbajúszú őre végigtekintett a soron és így szólt: — Jöjjön csak Jóasszony, maga ott a gyerekkel, magát elsőbbség illeti. Jóasszony megrántotta a kötőjét, azután elhaladt a sor mellett és belépett a paradicsom ajtaján, magához szorítva Ferikét, aki személyében a minden ajtót nyitó kulcsot jelentette. Amikor a boldogságtól és gyors elintézéstől kipirultan kijött a hivatalos szobából és elhaladt egy kicsit, szuszog ám utána egy másik asszony a sorból: — Jaj, lelkem, Jóasszony, tegye már meg, adja ide a Ferikét kölcsön, csak éppen, míg bemegyek, három gyermekem is vár odahaza, meg a rengeteg dolog. — Hát — és a Jóasszony megvonta egy kicsit a vállát — nem bánom, csak vigyázzon, baja ne essék. Ládde Ferikém, galambom, elvisznek, no ereggy szépen. Azzal odaadta Ferikét a másik Jóasszonynak, aki levette a fökötőt a gyerekről, hogy a furfang ki ne derüljön. — No, most maga jön, maga a végén, a gyerekkel — intett az ajtó zordbajúszú őre, amikor legközelebb kilépett intézkedni. Azzal a másik Jóasszony is bement Ferikével, elkérték kölcsön a menyecskétől, egyik kiemelte a dunnából, másik tarka kendőt kötött rá, harmadik feketét. Nem is fedezte fel a zordbajúszú őr, hogy az asszonyok kijátszőtték, csak úgy a nyolc-kilencediknél jegyezte meg: — De sok gyerekkel jönnek máma. Egynéhány forduló után Ferike visszakerült a menyecske karjára és nem értett az egészből semmit. Nem is érdekelte. — Ásított. — Olyat ásított, mint egy o betű. Jóasszony pedig elindult hazafelé, boldogan szorongatva a gyermeket. Aztán mikor felkapaszkodott a sánc házai közé, megállt egy kapu előtt. — A szomszéd kapuja előtt. Benyitott. Az udvaron fiatal asszony pelenkákat mosott. — Adjon Isten Jóasszony, köszönt be, visszahoztam Ferikét. — Oszt hasznát vette-e? — Jaj bizony, aranykúcs ez, nagy kúcs, kinyílik előtte az ajtó. — Ilyen bogár az én Ferikém. Lelkendezett a szomszédasszony és csókot pukkantott a Ferike arcára. A jobbra is, meg balra is. — Tehette. — Mert ő volt az egyetlen, aki nem kérte kölcsön Ferikét. Az övé volt. (por) — Az egri ggóggszertárak éjjeli szolgálata. Augusztus hó 8-án este 7 órától augusztus 15-én déli 12 óráig: Beniczky gyógyszer- tára, Lenkey-utca 8. — Kinevezés. Magyarország Kormányzója dr. Barsy Lajost, a budapesti központi kir. járásbíróság titkárát, az egri érseki Joglíceüm volt kiváló hallgatóját kir. ügyésszé nevezte ki Besztercére.
