Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-11-28 / 189. szám
2 F G F P 1942. november 28 Meglepetések, A| ötletek a Szegénygondozó ezidel karácsonyi vásárán Közelebb került a tűzvonalhoz az egri tábori posta Az egri tábori postások levele A Szegénygondozó ezidénis megrendezi híres karácsonyi vásárát. Eger társadalmának legjobbjai, a város vezető hölgyei már két hét óta mintegy ötvenen lázas munkában készitik elő a vásár anyagát. Naponta délután 3—7 óráig munka- délutánra jönnek össze a szegény- gondozó nővérek zárdájában. A szent hajlékban ilyenkor nincs egy csendes zug, mindenki dolgozik és beszél. Ha valaki kíváncsi, hogy a szent szilencium hogy törik szét egy szempillantás alatt ezer, meg ezer színes-hangos darabra, jöjjön el egyszer, álljon meg a terem végében : mint egy rövid lélegzetvételnek a fele, akkora kis csendet ott fel nem kutat. A női munka ugyanis más, mint a férfi munka. Az élet apró kis dolgainak a művészei ők, s ami kezük alól kikerül: színes, illatos, finom, átszőve egy lélek minden jóságával, ötletével, álmodozásával. Mikor a férfi alkot, vagy csak az izmai dolgoznak, s akkor odaköltözik minden erő, vagy csak az értelme működik, s ahhoz halálos csend kell. Mikor viszont ók alkotnak, azok rendszerint kicsi dolgok, de egyszerre dolgozik ott az ész, szív, kéz, lélek. Azért művészek, mert minden képességük egyszerre jelentkezik a jóság és szépség harmóniájában. Hát mondom, roppant érdekes élmény egy ilyen lázas munkadélután. Az egyik asztalnál cigarettát töltenek ezerszámra, a másiknál csillagokat vágnak papírból karácsonyfadísznek. Hatan készítenek el egy óra alatt egy csillagot. De meg is lehet azt nézni: az első kirajzolja, a második szines papírból kivágja ollóval, a harmadik ragasztja, a negyedik összefűzi, az ötödik a sugarait megaranyozza, s a hatodik? Mikor kész van, mosolyogva helyre | viszi s felakasztja. Azután mit csinálnak még? Ruhát varrnak. Kötényeket, meleg ruhát. Mások cukrot csomagolnak, karácsonyi játékokat készítenek. A vásár ezidén is kihoz finom csomagolt tarhonyát, amit jó harmadrendiek gyúrtak, szárítottak. Lesznek meglepetési csomagok, azután 10 dekás katonacsomagok, amire a vevő ott helyben ráírja a tábori címet s viszik a postára. Lesz benne cigaretta, likőr, cukor. A tombolát az idén másként rendezik, mondják a beavatottak. Nem tesz tolongás és értékes tárgyak kerülnek kisorsolásra egészen űj módszer szerint. Lesz még aztán bor, gyümölcs, papíráru, könyvek, kerámia. A főrendező elmondja, hogy nyersanyaghiány miatt textilárut alig adnak. Ellenben dominál majd a büffé. Lesz hideg és meleg konyha. Délután négytől hideg uzsonna kapható teával, este félnyolctól pedig minden este disznótoros vacsora jegy nélkül. A vásárt majd plakátok és meghívók hirdetik meg, most csak annyit tudunk még, hogy december 5-én délután 5 órakor nyílik meg ünnepélyesen és 9-én este a tombolával zárul. Aki elmegy, többet is megtud. S tényleg tiszteljük meg őket, mert fáradozásukat a szeretet sugallja. Szeretet a szegények, elesettek iránt s igy kettős okunk is van, hogy elmenjünk és vásároljunk. Vándor. * Az assxonyok makacs bél- rekedésénél a régóta bevállt, tisztán természetes „Ferenc József“ keserűvíz — reggel éhgyomorra egy pohárral bevéve — különösen ajánlatos, mert hashajtó hatásában feltétlenül megbízható és rendkívül enyhe. Kérdezze meg orvosát! Mai tábori postánk ismét — a tábori postáról szól. Az egri alakulatok tábori postahivatalának vezetője irta a következő érdekes levelet Szalóky Ede egri postafónöknek. 1942 november hő 15 én. Igen tisztelt, kedves főnök úr! A Gyula által küldött levelet megkaptam. Valamennyien ölömmel olvastuk, mert postáscsaládból érkezett, akikkel olyan kapocs tart össze bennünket, — távolságra való tekintet nélkül, — amely itt és otthon egymásközt is a kölcsönös szeretet, megbecsülés és megsegítésen alapszik. A múlt levelem óta állomáshelyünket már változtattuk, de becsületünkre legyen mondva, mindig 6lőre. Most a hideg idő beálltával még közelebb kerültünk az első vonalban harcolókhoz, hogy a zord idő viszontagságai ellenére is, postabeérkezés után a legrövidebb idő alatt, — kb. félóra út kocsin, — bajtársaink olvashassák és felbonthassák szeretteik által küldött küldeményeiket. A múlt levelem küldése óta munkánk a tetőfokát érte el, igy most állíthatjuk, nincs időszak, hogy a munka hatalmas özöne csökken! Forgalmunk nagyságára néhány adattal szeretnék rámutatni: A kilakoltatott, most már tisztább faluban három ház a miénk (így lettem többszörös háztulajdonos), de ez is kevésnek bizonyult. Itt meg kell említenem azt, hogy a téli fűtés ezen házaknál leírhatatlan óvatosságot igényel, mert több háznál a deszkakémény a fűtéstől kigyulladt és a ház leégett. Eloltásra gondolni sem lehet, csak a tűz terjedését igyekszünk megakadályozni és a felszerelést sietünk megmenteni. így bélbe vettem, illetve kértem a faluban lévő iskola nagytermét is, ahol a csomagok sok ezreit helyezzük el. Október végén tett ellenőrző járat- utam alkalmával, amikor az esős idő egy-két napra megakadályozott a szállításban, 6300 darab csomaggal megrakottan indultam el 5 gépkocsival és 5 fogatolt járművel. Útközben egyik orosz falu sártengerében elakadtunk úgy, hogy azt a holdvilágos éjszakát kénytelen voltam ott tölteni. Éjjel félegykor a Martin (vagy ahogy a törzs emberei hívják „Iván“) valószínűleg észrevehette gépkocsi oszlopunkat, mert alacsonyra leereszkedve sokáig keringett felettünk, csomagot azonban nem adott megnyugvásunkra. Lehet talán azért nem, mert tudatában lehetett annak, hogy van nálunk elég. A különbség csak az, hogy a miénk szerető szivektől jött, más tartalommal, ellentétben az övével, amellyel az istentelenek országának további fennmaradására és a népek szívéből a hit kiirtására törekszik. Ezzel kapcsolatban szeretném talán külön felkérni minden künnt- levőnek kedves hozzátartozóját, vegye tekintetbe a nagyon nagy távolságot és feladásra kerülő csomagját lehetőleg erősen igyekezzék csomagolni. Fájó szívvel bár, de kénytelenek vagyunk, ismétlem a feladó hibájából, olyan sérült csomagokat kézbesíteni, melynek címzettje boldog, hogy hazai, de szegény bajtársunk nagyon kevés hasznát veszi. Ezt lehetőleg erősebb dobozba kellene csomagolni és nem csomagoló és újságpapírba, mely a szállítást nem bírja. Különösen vonatkozik ez a kekszfélékre és italneműekre. Árumintánk is nagyon sok érkeEgri krónika. Az „Egri Posta" c. hetilapunk. — 1862. jan. 1.—1863. június végéig. — II. Az „Egri Posta“ szépirodalmi cik keit Szabó Ignác, Áldor Imre, Re- mellyay Gusztáv stb. írják, míg Benőéi Soma, Mindszenty Gedeon, Chiovini (Egri) Antal, Káplán Géza, Sárossy Gyula stb. értékes költeményekkel teszik élvezetesebbé. Leginkább érdekelhetnek a hírek, amelyekből közlök néhányat, mert családi vonatkozásaikon kívül hű tükrei a kornak s helyes érzékkel, időről-időre nagy elevenséggel tájékoztatják az olvasókat. Például: 1862. január 11-én közli a város kinevezett tisztviselőinek névsorát a következőkben: polgármester Török Sándor, főbíró Lukács József ügyvéd, városi rendőrkapitány Lefevre Antal volt alkotmányos közigazgatási tanácsnok, mezei rendőrtanácsos Scheffer Károly volt alk. törvényszéki tanácsnok. Tanácsnokok: Zsiga Pál ügyvéd, Péter Ferenc ügyvéd s volt alk. első aljegyző, Lovas Ferenc ügyvéd, Alexy István volt alk. törv. tan., Ruzsin Ferenc volt cs. kir. városi fogyasztási adópénztárnok. Burik István volt. alk. törv. tan., Karolus Károly volt cs. kir. városi fogy. adópénztári ellenőr. Főjegyző Gaál József ügyvéd, volt verpeléti segédjegyző, I. aljegyző Turcsányi Sándor volt alk. tb. aljegyző. Levél- és pertárnok Czakó Pál eddigi állásában meghagyatik — ügyész Krug Antal, Városi közgyám Gilányi Mór volt alk. közgyám. Főorvos Daubrava Ignác volt, alk. főorvos. Ezekhez a kinevezésekhez fűzök egy megjegyzést. Van birtokomban egy korabeli kéziratos gunyvers, amely a legtöbb tisztviselőt egyenkint a tollhegyre veszi és mint Bach-huszárt elítéli. Közhangulatra egyébként jellemző, hogy pár számmal később ezt a hírt közli az Egri Posta: „Török Sándor a város képviselőit levélben szólította fel, hogy vállalják továbbra is ezt a szép tisztséget, de egyetlenegy egri sem találkozott, aki e functiora a mostani körülmények között vállalkozott volna.“ Pedig akkor már hajnalodott. . . Hiszen túl voltunk az októberi diplomán és a februári pátensen, az 1861. ápr. 2-dikára összehívott és mihamar feloszlatott országgyűlésen és sok más politikai fontosságú eseményen. Érthető, hogy Földváry János megyefőnök — mint az Egri Posta hírrovata közli — a város kinevezett tisztviselőinek többek között azt mondotta: „Adja az Ég, hogy az én ideiglenes főispán-helytartói működésem mielőbb véget érjen s hazám ezredéves alkotmánya mielőbb visszaálljon.“ Ez idő tájt már annyira javult a helyzet, hogy a február 9-iki szám ezt írja: „Isaák László alkotmányos alispán 1862. január 16-án szabadult meg a katonai executiotól 1600 napi többnyire lovas katonaságnak tartásától, melyeknek folyamán ablak-törés, zongora-rombolás sem maradt el. Bizony-bizony megsínylette a nagyrédei kúria a harcias osztrák katonák uralmát, „vendégeskedését.“ Más hír: A Nőegylet 1862. márc. elsején a magyarországi árvízkárosultak javára zene- és szavaló-estet rendezett, amelyen közreműködtek: Violet Ida és Matild, Petravics Bér tálán, Pók György, Csiky Ida, Braun Róza és Braun Keresztély... Az Angolkisasszonyok február másodiki ünnepségét „... igen szépen sikerült tüneményes csoportok (élőképek) tevék érdekessé .. .“ Az 1862/63. iskolai évben a következő számú tanulók voltak Eger iskoláiban:
