Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-08-08 / 125. szám

2 E 6 E B 1942. augusztus 8. Az „Egri csillagok“ című film külső felvételeit az egri várban készítik az Egri Kereskedők Egyesületének bekapcsolódásával osztják szét & lisztet, és azt hiszem, ha voltak is is zavarok és egyéni sérelmek he­lyenként, azokat mindenkor sikerült kiküszöbölni és orvosolni. — A város a Hangya-szervezetén keresztül abban a helyzetben van, hogy a lisztet, bárhonnan is kell azt elszállítani, a leggyorsabban és minden pénzügyi nehézség nélkül kapja meg és osztja szét a Baross- Szövetség tagjai között. Okolicsányi Imre alispán rendeletét betartva a Jurcsek Béla közellátásügyi állam­titkár érdekes nyilatkozatot adott a „Közellátási Értesítőnek“ a köz­ellátás tennivalóiról. Az államtitkár kijelentette, hogy a készleteket el- rejtők, feketepiacot fenntartók ellen a jövőben fokozott szigorúsággal járnak el. A földmívelésügyi miniszter nem­rég válaszolt a miskolci Gazdaka­mara azon felterjesztésére, amelyben választmányi és közgyűlési határo­zat és felszólalások alapján a sertés- hizlalás fokozása érdekében kérte egyrészt emelni a hízott sertés árát, másrészt ugyanakkor leszállítani a húsiparosok tulmagas haszonkulcsát, így elhárithatók volnának a hizlalás körül mutatkozó nehézségek, még­pedig a fogyasztóközönség megter­helése nélkül. A miszteri leirat közli, hogy a közellátásügyi miniszter felülvizs­gálta a hentesiparosok haszonkulcsát, de nem tarja szükségesnek azt leszállítani, mivel az a húsipari termékek fogyasztói ára alapján, a legszigorúbb igazságosságot érvé­nyesítem ezen a téren. Remélem azt, hogy a különböző érdekeltsé­gek között az egyensúlyt továbbra is biztosítani tudjuk és ezzel lehe­tővé teszem, hogy a Hangya-szer­vezet közérdekű és áldozatos és a Baross-Szövetségnek a kereszsény kereskedők érdekében kifejtett nagy- jelentőségű szervező munkásságát továbbra is hálás köszönettel nyug­tázhatom a város fogyasztó közön­sége nevében. Az államtitkár közölte, hogy a terméskilátások megnyugtatóak, to­vábbá kifejtette, hogy meg lehet valósítani olyan közellátási rend­szert, amely a háborús közellátás rákfenéjét, a sorbaállást megszün­teti. helyszíni vizsgálatokon alapuló ön­költségi számítások figyelembevéte­lével nyert annakidején megállapí­tást. Ezzel kapcsolatban a földmí­velésügyi miniszter felkérte a Kama­rákat, hogy amennyiben bizonyító erejű kalkulációkkal rendelkeznek arról, hogy a hentesiparosok haszon kulcsa indokulatlanul magas úgy a kalkulációkat küldjék be Kamaráik­hoz, feldolgozás és megfelelő javaslat- tétel végett. Értesülésünk szerint, a miskolciGazdakamara a rendelkezésre álló kalkulációkkal indokolni fogja korábbi kérelmének alaposságát. Hirdessen az „EGER“-ben Eger, augusztus 8. Egy fővárosi film-érdekeltség terv­bevette, hogy Gárdonyi Egri csilla­gok című regényét filmre viszi. A forgatókönyv elkészült és a szerep- osztás is körülbelül megvolna. Bor­nemissza Gergelyt például Szilassy László elevenítené meg. A filmemberek a napokban Szi­lassy val együtt Egerben jártak és behatóan tanulmányozták a várat és környékét. A városi idegenforgalmi hivatal közreműködésével megálla­podtak abban, hogy amennyiben a film az idén kivitelezésre kerül, au­gusztus vagy szeptember folyamán Egerben megkezdik a külső felvé­teleket. A film forgatókönyvét Segesdy László filmíró és Kerekes Imre ren­dező írták. Az egri kiránduláson résztvett a szerzők közül Kerekes Imre, akinek társaságában volt Klim, a film producere. Itt voltak Szilassy Lászlóval Klim, Jeszenszky, Pacséry, Fekete, Bakos és Pagonyi. A másfélnapos egri terepszemlén megállapították, hogy a vár keleti fala és a várrom maga külső felvételekre kiváló­an alkalmas természetes díszlet. Kijelentették, hogy nagy felké­szültséggel látnak a film kivitele­zéséhez. Nem közepes és sablon-fil­met akarnak az Egri csillagok halha­tatlan lapjaiból. Erre egyébként garanciája a vállalkozásnak az is, hogy ugyanez az együttes produ­kálja az Isten rabjai című másik Gárdonyi-filmet is. A filmesek Szilassy Lászlóval az élen el voltak bűvölve a város szép­ségeitől, és arra is ígéretet tettek, hogy a Bükk vadregényes tájait is felhasználják egy másik film külső felvételeinél. Szilassy László egyéb­ként az egri idegenforgalmi hivatal vezetőjének kalauzolása mellett egy kis külön kiránduláson is résztvett a környéken. Nagyon szívesen látná, ha Cze- czey Éva szerepében Szeleczky Zita lenne a partnere. A film forgatókönyvéből a befe­jező képek közül azokat ismertetjük, amelyek Egerben kerülnek forga­tásra : 387. felvétel. Vársánc. (Nappal, külső.) Kürtjelzés. A török kürtösök visszavonulót fújnak. A rongyos, piszkos, sebe­sült török sereg maradványa vissza- özönlik. 388. Várfal. (Nappal, külső.) A védők sírva-nevetve borulnak egy­más nyakába. Varsányi hangja: Visszavonul a török! Varsányi berohan a képbe. Var­sányi : Győzelem! A török feladta a harcot ___! A befejező kép: A pap magasra emeli a feszületet. A pap: Te Deum laudamus... / — Ä Pesti Tőzsde új számá­ban dr. Bányász Jenő, dr. Schranz András (Kassa) írtak cikkeket. A bankok félévi mérlegeiről, a Szé­kelyföldi Villamossági Rt. megala­kulásáról, a borkereskedelem finan­szírozásáról, az épitőanyagkereske- dók kijelöléséről, a textilipar leg­újabb eseményeiről érdekes informá­ciók, riportok számolnak be. — Az Ú) élet regéngtárának hetenként megjelenő 12 filléres fü­zetei kaphatók a Kér. Sajtószővet- kezet könyvkereskedésében. fl közellátásügyi államtitkár nagyjelentőségű nyilatkozata A húsiparosok haszonkulcsa és a sertéshízlalás 30 évvel ezelőtt indultunk el szőlőt termelni... 1912 július 28-án egy 11 tagból álló fiatal, kiscsoport szőlész lépett ki az egri m. kir. szőlészeti és bo­rászati szakiskola kapuján, hogy a kétévi elméleti- és gyakorlati ki­képzés után ki-ki a maga elé tűzött úton elinduljon az akkor még oly simának hitt úton szőlőt termelni és kenyeret keresni. Mind jókedvű, keménymarkú és tettrekész fiú, telve optimizmussal és a szőlészet iránt érzett szere­tettel. A hatalmas méretű, zöldre festett kapuban, amely annyiszor zárta el a szabadság után vágyó növendé­kek elől a városba vezető utat, mégegyszer megállt a kis csoport, hogy visszanézzen az iskola fa­laira, a szépen rendezett szőlő­sorokra és az árnyas szép fákra, de visszanézzen egy másik kis cso­portra is, azokra, akik a kapun be­lül maradtak: a tanári karra, még­egyszer búcsút integessen nekik azért a sok-sok nehéz munkáért, amelyet nevelésünk és tanításunk irányában 2 évig végeztek. Aztán besorakoztunk szokás szerint és ke­zünkben csomagjainkkal, zsebünk­ben pedig a megszerzett végbizo­nyítványunkkal elindultunk a város felé. — Pontosan 30 évvel ezelőtt! Emlékszem... a nap akkor is for­rón tűzött az egri szőlőhegyekre, mi is szemben a nappal jöttünk le­felé a városba vezető úton és éne­keltük a szőlészek akkori kedvenc nótáját, amelyiket annyi sokszor fújtunk és amelynek eljövetelét 2 évig vártuk: Búcsút int a szőlészlegény, piros zsebkendővel. Isten veled egri kislány, csalfaság virága, Lesz még a szőlész-legénynek Alföldi babája. Aztán jöttek a többi, szebbnél* szebb szőlésznóták sorra. A kedves kis város utcáján meg­álltak a járókelők és mosolyogva hallgatták a nótákat, de mosolygott „Andris bá“ is, az egri rendőr, aki szerette a jókedvű, de mindig rend­szerető szőlésznövendékeket. Bent a város szívében pedig ki­nyílott mindkét szárnyával az „Arany Szarvasihoz címzett vendéglő ajtaja, hogy mégegyszer helyet adjon annak a szőlészgárdának, amelyik oly sok kedves órát töltött el a fehérabroszos vendéglőben. És megkezdődött a búcsúvacsora, amelynek 'emlékét nem lehet elfelejteni soha. Az öreg Samu bácsi, aki nagy fekete cimbalmán oly sokat játszott nekünk szólóba, bizony meg-megtörölgette könnyes szemeit, amikor egy-egy kedvenc nótánk közben sorra ölelgettük s mindenáron jönni akart velünk, tovább szolgálni bennünket. Hogy hová, ő se, mi sem tudtuk még akkor. De sírui mi is sírtunk örömünkben és búcsúzkodtunk. Fogadkoztunk, hogy nem felejtjük el egymást soha! írni fogunk egymásnak és szeretni fogjuk egymást örökké! Hajnalkor elindult velünk a vonat s mire ki­virradt, én már magam ültem a kocsiban. A többi is elszéledt, má­moros fejjel ment mindenki a maga útján. S azóta 30 év telt el. Hogy a kis csoportból hányán vagyunk ma még életben, nem tudom megmondani, mert hiszen mindnyájan végigküz- döttük a világháborút és néhányan el is estek a hősök mezején. Annyi azonban bizonyos, hogy mindnyájan hűek maradtunk a szőlőtőkéhez, annak dacára, hogy abban az idő­ben még igen kevés őrömet oszto­gatott a sors a végzett szőlészek­nek, különösen azoknak, akik kemény- gallért és hozzá nyakkendőt bátor­kodtak viselni és becsületes, szor­galmas munkájuk elvégzése után „úri“ embernek merték magukat vallani. Sajnos, nem egy érdemes végzett szőlész szorult háttérbe munkaadójánál egy-egy ravaszképü parádéskocsissal szemben. Elisme­réssel adózunk azonban annak a kevésszámú gazdának, aki már akkor is felismerte a „végzett szőlészek“

Next

/
Oldalképek
Tartalom