Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-12-28 / 205. szám

2 F <3 ff f* 1943. december 28. sítottnak még 100 heti várakozási ideje sem volt, az utáaa befizetett járulékok 90 százalékát visszakap­ják hátramaradottak A hősi halált halt ipari alkalmazottak özvegyei korukra és egészségi állapotukra tekintet nélkül járadékot kaphat­nak, abban az esetben is, ha két évnél rövidebb időt töltöttek a hősi halált halt biztositottal házasság­ban. Számos olyan rendelkezést is tartalmaz a rendelet, amelyeket általános, szociálpolitikai, illetőleg egészségügyi szempontok indokol­nak és amelyeknek célja a biztosí­tottak igényeinek jobb, egyszerűbb és gyorsabb kielégítése. A rendelet módot ad arra, hogy a belügyminiszter a biztosítási igaz­gatás és orvosi szolgálat javítása érdekében miniszteri biztost küld- hessen ki bármelyik társadalombiz­tosító intézethez. E felhatalmazás alapján a miniszter már rendelke­zett is, kiküldvén az OTI-hoz Ke­leti József dr. eü. főtanácsost, a MABI főorvos igazgatóját, aki mi­niszteri biztosi minőségben az OTI orvosi szolgálatának korszerű re­formját fogja előkészíteni, illetőleg végrehajtani. Korlátozzák a villany fogyasztást A Budapesti Közlöny pénteki száma közölte a villamos energia fel- használásának korlátozásáról szóló kormányrendeletet. E rendelet értelmében az úgyne­vezett féléjjeles közvilágítási lám­pák csak este nyolc óráig éghetnek. A házszámtáblákat és az üzletek kirakatait világítani tilos. A leg­szükségesebb mértékre kell korlá­tozni a gyűlések és előadások he­lyiségeinek világítását. A szállodák, vendéglők, kávéhá­zak, kocsmák, szórakozóhelyek a rendelet értelmében világításra a fogyasztásmérőjük legközelebbi le­olvasásától kezdve csak hetven szá­zalékát, a vállalatok (üzemek) bár­milyen célra csak kilencven száza­lékát használhatják fel annak az árammennyiségnek, amely a rendel­kezések szempontjából alapfogyasz­tásukként jön tekintetbe. Alapfo­gyasztás az az árammennyiség, amelyet a fogyasztó az 1941. évi július hónaptól az 1942. évi július hónapig terjedő idő alatt fogyasz­tott. Azok a vállalatok, amelyeknek alapfogyasztása 10.000 kilowattórát nem halad meg, nem kötelesek csökkenteni, de nem fogyaszthatnak több áramot, mint amennyit 1941. júliusától 1942. júliusáig fogyasz­tottak. A magánháztartásokat is érinti az iparügyi miniszter rendeletének az a rendelkezése, hogy villamos fűtőberendezést (villamoskályhát, hő­sugárzót) ezután csak az Ipari Anyaghivatal engedélyével lehet vásárolni. —*f--------fi—r-rr—rrri—rrn—ffri—fffi—rm—t P lrulakészítö vasból készített szerszámot a Páncél-gyógyszertár betérője Az elmúlt napok egyikén isme­retlen tettes betörést követett el a Páncél-féle gyógyszertárba. A be­törő az udvar felől hatolt be az üzlethelyiségbe s onnan, különös te­kintettel a karácsonyi ünnepek aján­dék-idényére, nagymennyiségű.kölni- vizet vitt el. Feltörte a betörő a gyógyszertár kasszáját is s onnan kisebb pénzösszeget vitt el. Érde­kes, hogy a pénztár felnyitásához a pirulakészítő vas-szerszámot hasz­nálta, amely nem bírta sokáig a céljával merőben ellentétes haszná­latot és eltört. Az ismeretlen tettes kézrekerité- sére a rendőrség megindította a nyomozást. Az Ipartestületek Országos Központja három egri hadiözvegyet ajándékozott meg Az Ipartestületek Országos Köz­pontja a karácsonyi ünnepek alkal­mából három egri hadiözvegynek küldött jelentékeny összegű támo­gatást. Huszár Lászlóné, fodrász özvegyének ötszáz, Kelemen Antal- né, fodrász özvegyének négyszáz és Roszkos Kálmán cipőkereskedó, ci­pész szüleinek kétszáz pengőt. Az Eger és Vidéke Ipartesület előterjesztésére küldött adományt az IPOK rendkívül meleghangú le­vélben juttatta el s az egész ma­gyar iparosság háláját és köszöne­tét juttatta kifejezésre azok iránt, akik a bolsevizmus elleni küzde­lemben a kereszténység és magyar­ság ügyéért életüket áldozták. Árdrágításért és magánokirat hamisításért letartóztattak egy egri kereskedőt Eger, december 28. Az államrendőrség egri kapitány­sága árdrágítás és magánokiratha­misításért letartóztatta Deutsch Oszkár egri kalapkereskedőt. Deutsch Oszkárt azért jelentet­ték fel, mert egy gyermeksapkát, amelynek ára egyébként 1 pengő 90 fillér, 5 pengőért adott el, majd pedig amikor az ellenőrző közegek vizsgálatot indítottak, a sapka be­szerzési számláját átjavitotta. Ezzel a cselekményével magánokirathami­sítást követet el. Deutsch Oszkárt kihallgatása után átkísérték az ügyészségre. Bolsevisták között (Honvéd haditudósító század. (Gólőa András hadapród őrmester.) Csípős szél fúj, sűrű az eső. Gubbasztunk egy mélyedés fene­kén, fejünkön sátorlap. A lószeres kocsit várjuk, az visz majd vissza. Erősen sötétedik. Pedig még csak délután négy óra van. Végre! A napraforgótáblából szekérzörgés hal­latszik. Itt vannak. — Megkerült Vili, akire már ke­resztet vetettünk! Mutat rá a sa- roglyára a kocsis. Borostás állú, tépett ruhájú apró honvéd ül benne. Fölsóhajt. — Csakhogy itthon vagyok. Sose hittem volna, hogy visszakerülök. — Honnan jön? — kérdem. — A veresektől. — Elfogták? — Nem. — Járőrben volt? — Nem kérem. Körülzártak. — Szóval sikerült észrevétlenül visszaszöknie! — Nem kérem. Észrevették. Köz­tük lapultam. Együtt is meneteltem velük. Nem ismertek fel, hogy ma­gyar vagyok. — És hová meneteltek ? — A német állások ellen. Abbahagytam a kérdezősködést, mert a honvéd válaszai egyre ért­hetetlenebbek és zavartak voltak. A rendkívüli élmények úgylátszik megzavarták. De néhány perc múlva megérkeztünk az ezredparancsnok- ságra s itt kiderült, hogy minden szava igaz és helyes. Négy napos kalandsorozatból tért haza Thaisz Vilmos dunántúli honvéd. Valóban, rendkívüli, érdekes viszontagságo­kon ment át. Az ezredparancsnok­nak a következőképpen adta elő a a négy nap történetét. A K. város mellett folyó harcok során egyik délelőtt századparancs­noka a védőállások elé küldötte figyelőállásba. A vörösök csaknem állandó tűz alatt tartották a terü­letet s íhaisz nem vette észre, hogy időközben a zászlóalja oldal­mozgást végez. Két másik társával együtt, később már nem volt ide­jük és alkalmuk, hogy a zászlóalj után menjenek. S mivel Utóbb a vö­rösök zömükkel is előnyomultak a védőállásig, kénytelenek voltak a Don partjáig elórekuszni. Husz- huszonöt méteres, mély folyóparton lecsúszva, elbújtak a magas fűben. Az oroszok úgylátszik, mégis észrevették őket, mert negyedóra múlva utánuk jöttek és a sűrűség­ben keresgélni kezdtek. Thaisz tár­sai a kis út mellett húzódtak meg, ó meg vagy tizenöt méterrel bel­jebb. Két másik társát — sajnos — meglátták. Nem is védekezhettek, hát azonnal elnyomták őket. Hiába­való lett volna úgyis. Azt is sej­tette, hogy továbbra is figyelik a terepet. Úgy is volt. Kis idő múlva a magas partról lekiáltott az egyik bolseviki, mire ismét keresgélni kezdtek a többiek a sűrűségben. A rejtőző honvéd azt hitte, hogy már neki is vége van. De nem találták meg. Beesteledett. Végre fölülhetett. A feje felett innen is, onnan is zúgtak a tüzérségi lövedékek. Kö­rülötte azonban csend volt. Elindult a parton fölfelé. Egyik helyen ös­vényre bukkant s ezen ment tovább, K. város felé. Koromsötétség volt, az eső is esni kezdett. Az egyik utcasarkon hirtelen egy alakot lá­tott főibukkanni. Ez ráordított: — Stoj! A honvéd persze nem állott meg. Elfutott. Mögötte kiabálni kezdtek s utánalőttek. Az egyik golyó a puskája adogatóját rongálta meg. Futás közben ismét a Don partjára ért, mivel azonban üldözői egyre közeledtek, lecsúszott a meredek parton és újból a magas f űben rej­tőzött el. Szerencsére nem mentek utána. Ekkor már nagyon el volt fárad­va. Ennivalója sem volt, csak egy kis citromsó. Ezt előkotorászta s szopogatni kezdte. Aztán meg le­takarta magát szalmával, kis nyí­lást hagyva rajta és figyelt. A mi tüzérségünk közben nagyon sok kellemetlenséget okozott a vörösök­nek. Amint világosodott, látta, ho­gyan szőkéinek ide-oda, s viszik új tüzelőállásba az.aknákat és a nehéz puskákat. Ha a tüzérségünk tüzét jobbra összpontosította, ók balra húzódtak és megfordítva. Délelőtt magyar repülők jöttek és bombáztak. De mintha a bombák is megérezték volna, hogy magyar is rejtőzik odalent. Elkerülték. Aztán újra este lett. A honvéd érezte, hogy egyre gyengül. Örökké­valóság volt számára ez a nap. Estefelé megint elindult a tegnapi úton, de most már 2 kilométerre feljebb próbálkozott, hátha ott ma­gyar csapatokra talál. Nem sikerült. Akármerre ment, mindenütt vörösök voltak. Már magasan tűzött a nap, ami­kor a mögötte levő bozótban ma­gyar katonaruhába öltözött alako­kat látott előrejönni. Majdnem föl­kiáltott örömében, de aztán eszébe­jutott, hogy ezek nem lehetnek ma­gyarok. Csak magyar ruhába öl­töztették őket, hogy megtévesszék a honvédeket. Mert az utóbbi har­cokban ilyen banditákkal kellett megküzdeni. Odaértek s körülbelül 8—10 méterre Thaisztól ők is le­feküdtek. Egyikük észrevette őt s odaszólt hozzá valamit, ami a hon- éd nem értett. Nem is felelt. Nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom