Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-12-28 / 205. szám

2

F <3 ff f*

1943. december 28.

sítottnak még 100 heti várakozási ideje sem volt, az utáaa befizetett járulékok 90 százalékát visszakapják hátramaradottak A hősi halált halt ipari alkalmazottak özvegyei korukra és egészségi állapotukra tekintet nélkül járadékot kaphatnak, abban az esetben is, ha két évnél rövidebb időt töltöttek a hősi halált halt biztositottal házasságban.

Számos olyan rendelkezést is tartalmaz a rendelet, amelyeket általános, szociálpolitikai, illetőleg egészségügyi szempontok indokolnak és amelyeknek célja a biztosítottak igényeinek jobb, egyszerűbb és gyorsabb kielégítése.

A rendelet módot ad arra, hogy a belügyminiszter a biztosítási igazgatás és orvosi szolgálat javítása érdekében miniszteri biztost küld- hessen ki bármelyik társadalombiztosító intézethez. E felhatalmazás alapján a miniszter már rendelkezett is, kiküldvén az OTI-hoz Keleti József dr. eü. főtanácsost, a MABI főorvos igazgatóját, aki miniszteri biztosi minőségben az OTI orvosi szolgálatának korszerű reformját fogja előkészíteni, illetőleg végrehajtani.

Korlátozzák a villany fogyasztást

A Budapesti Közlöny pénteki száma közölte a villamos energia fel- használásának korlátozásáról szóló kormányrendeletet.

E rendelet értelmében az úgynevezett féléjjeles közvilágítási lámpák csak este nyolc óráig éghetnek. A házszámtáblákat és az üzletek kirakatait világítani tilos. A legszükségesebb mértékre kell korlátozni a gyűlések és előadások helyiségeinek világítását.

A szállodák, vendéglők, kávéházak, kocsmák, szórakozóhelyek a rendelet értelmében világításra a fogyasztásmérőjük legközelebbi leolvasásától kezdve csak hetven százalékát, a vállalatok (üzemek) bármilyen célra csak kilencven százalékát használhatják fel annak az árammennyiségnek, amely a rendelkezések szempontjából alapfogyasztásukként jön tekintetbe. Alapfogyasztás az az árammennyiség, amelyet a fogyasztó az 1941. évi július hónaptól az 1942. évi július hónapig terjedő idő alatt fogyasztott. Azok a vállalatok, amelyeknek alapfogyasztása 10.000 kilowattórát nem halad meg, nem kötelesek csökkenteni, de nem fogyaszthatnak több áramot, mint amennyit 1941. júliusától 1942. júliusáig fogyasztottak.

A magánháztartásokat is érinti az iparügyi miniszter rendeletének az a rendelkezése, hogy villamos fűtőberendezést (villamoskályhát, hősugárzót) ezután csak az Ipari Anyaghivatal engedélyével lehet vásárolni.

—*f--------fi—r-rr—rrri—rrn—ffri—fffi—rm—t

P

lrulakészítö vasból készített szerszámot a Páncél-gyógyszertár betérője

Az elmúlt napok egyikén ismeretlen tettes betörést követett el a Páncél-féle gyógyszertárba. A betörő az udvar felől hatolt be az üzlethelyiségbe s onnan, különös tekintettel a karácsonyi ünnepek ajándék-idényére, nagymennyiségű.kölni- vizet vitt el. Feltörte a betörő a gyógyszertár kasszáját is s onnan

kisebb pénzösszeget vitt el. Érdekes, hogy a pénztár felnyitásához a pirulakészítő vas-szerszámot használta, amely nem bírta sokáig a céljával merőben ellentétes használatot és eltört.

Az ismeretlen tettes kézrekerité- sére a rendőrség megindította a nyomozást.

Az Ipartestületek Országos Központja három egri hadiözvegyet ajándékozott meg

Az Ipartestületek Országos Központja a karácsonyi ünnepek alkalmából három egri hadiözvegynek küldött jelentékeny összegű támogatást. Huszár Lászlóné, fodrász özvegyének ötszáz, Kelemen Antal- né, fodrász özvegyének négyszáz és Roszkos Kálmán cipőkereskedó, cipész szüleinek kétszáz pengőt.

Az Eger és Vidéke Ipartesület előterjesztésére küldött adományt az IPOK rendkívül meleghangú levélben juttatta el s az egész magyar iparosság háláját és köszönetét juttatta kifejezésre azok iránt, akik a bolsevizmus elleni küzdelemben a kereszténység és magyarság ügyéért életüket áldozták.

Árdrágításért és magánokirat hamisításért letartóztattak egy egri kereskedőt

Eger, december 28. Az államrendőrség egri kapitánysága árdrágítás és magánokirathamisításért letartóztatta Deutsch

Oszkár egri kalapkereskedőt.

Deutsch Oszkárt azért jelentették fel, mert egy gyermeksapkát, amelynek ára egyébként 1 pengő

90 fillér, 5 pengőért adott el, majd pedig amikor az ellenőrző közegek vizsgálatot indítottak, a sapka beszerzési számláját átjavitotta. Ezzel

a cselekményével magánokirathamisítást követet el.

Deutsch Oszkárt kihallgatása után átkísérték az ügyészségre.

Bolsevisták között

(Honvéd haditudósító század.

(Gólőa András hadapród őrmester.)

Csípős szél fúj, sűrű az eső.

Gubbasztunk egy mélyedés fenekén, fejünkön sátorlap. A lószeres kocsit várjuk, az visz majd vissza. Erősen sötétedik. Pedig még csak délután négy óra van. Végre! A napraforgótáblából szekérzörgés hallatszik. Itt vannak.

— Megkerült Vili, akire már keresztet vetettünk! Mutat rá a sa- roglyára a kocsis.

Borostás állú, tépett ruhájú apró honvéd ül benne.

Fölsóhajt.

— Csakhogy itthon vagyok. Sose hittem volna, hogy visszakerülök.

— Honnan jön? — kérdem.

— A veresektől.

— Elfogták?

— Nem.

— Járőrben volt?

— Nem kérem. Körülzártak.

— Szóval sikerült észrevétlenül visszaszöknie!

— Nem kérem. Észrevették. Köztük lapultam. Együtt is meneteltem velük. Nem ismertek fel, hogy magyar vagyok.

— És hová meneteltek ?

— A német állások ellen.

Abbahagytam a kérdezősködést,

mert a honvéd válaszai egyre érthetetlenebbek és zavartak voltak. A rendkívüli élmények úgylátszik megzavarták. De néhány perc múlva megérkeztünk az ezredparancsnok- ságra s itt kiderült, hogy minden szava igaz és helyes. Négy napos kalandsorozatból tért haza Thaisz Vilmos dunántúli honvéd. Valóban, rendkívüli, érdekes viszontagságokon ment át. Az ezredparancsnoknak a következőképpen adta elő a a négy nap történetét.

A K. város mellett folyó harcok során egyik délelőtt századparancsnoka a védőállások elé küldötte figyelőállásba. A vörösök csaknem állandó tűz alatt tartották a területet s íhaisz nem vette észre, hogy időközben a zászlóalja oldalmozgást végez. Két másik társával együtt, később már nem volt idejük és alkalmuk, hogy a zászlóalj után menjenek. S mivel Utóbb a vörösök zömükkel is előnyomultak a védőállásig, kénytelenek voltak a Don partjáig elórekuszni. Husz- huszonöt méteres, mély folyóparton lecsúszva, elbújtak a magas fűben.

Az oroszok úgylátszik, mégis észrevették őket, mert negyedóra múlva utánuk jöttek és a sűrűségben keresgélni kezdtek. Thaisz társai a kis út mellett húzódtak meg, ó meg vagy tizenöt méterrel beljebb. Két másik társát — sajnos — meglátták. Nem is védekezhettek, hát azonnal elnyomták őket. Hiábavaló lett volna úgyis. Azt is sejtette, hogy továbbra is figyelik a terepet. Úgy is volt. Kis idő múlva a magas partról lekiáltott az egyik bolseviki, mire ismét keresgélni kezdtek a többiek a sűrűségben. A rejtőző honvéd azt hitte, hogy már neki is vége van. De nem találták meg.

Beesteledett. Végre fölülhetett. A feje felett innen is, onnan is zúgtak a tüzérségi lövedékek. Körülötte azonban csend volt. Elindult a parton fölfelé. Egyik helyen ösvényre bukkant s ezen ment tovább,

K. város felé. Koromsötétség volt, az eső is esni kezdett. Az egyik utcasarkon hirtelen egy alakot látott főibukkanni. Ez ráordított:

— Stoj!

A honvéd persze nem állott meg. Elfutott. Mögötte kiabálni kezdtek s utánalőttek. Az egyik golyó a puskája adogatóját rongálta meg. Futás közben ismét a Don partjára ért, mivel azonban üldözői egyre közeledtek, lecsúszott a meredek parton és újból a magas f űben rejtőzött el. Szerencsére nem mentek utána.

Ekkor már nagyon el volt fáradva. Ennivalója sem volt, csak egy kis citromsó. Ezt előkotorászta s szopogatni kezdte. Aztán meg letakarta magát szalmával, kis nyílást hagyva rajta és figyelt. A mi tüzérségünk közben nagyon sok kellemetlenséget okozott a vörösöknek. Amint világosodott, látta, hogyan szőkéinek ide-oda, s viszik új tüzelőállásba az.aknákat és a nehéz puskákat.

Ha a tüzérségünk tüzét jobbra összpontosította, ók balra húzódtak és megfordítva. Délelőtt magyar repülők jöttek és bombáztak. De mintha a bombák is megérezték volna, hogy magyar is rejtőzik odalent. Elkerülték.

Aztán újra este lett. A honvéd érezte, hogy egyre gyengül. Örökkévalóság volt számára ez a nap. Estefelé megint elindult a tegnapi úton, de most már 2 kilométerre feljebb próbálkozott, hátha ott magyar csapatokra talál. Nem sikerült. Akármerre ment, mindenütt vörösök voltak.

Már magasan tűzött a nap, amikor a mögötte levő bozótban magyar katonaruhába öltözött alakokat látott előrejönni. Majdnem fölkiáltott örömében, de aztán eszébejutott, hogy ezek nem lehetnek magyarok. Csak magyar ruhába öltöztették őket, hogy megtévesszék a honvédeket. Mert az utóbbi harcokban ilyen banditákkal kellett megküzdeni. Odaértek s körülbelül

8—10 méterre Thaisztól ők is lefeküdtek. Egyikük észrevette őt s odaszólt hozzá valamit, ami a hon- éd nem értett. Nem is felelt. Nem