Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-11-28 / 189. szám
4 EGER 1942. november 28. fiíóbYWntZi hmwiiwrCo ARA. 6'$°?' Mindenütt' ttaphatéjés vissza szolgálhatunk neki valamit adományaiból. S ez az alkalom arra, hogy vissza szolgálhassunk valamit a magyar honvédnek, ki a legtöbbet, életét és vérét teszi kockára a haza oltárán, hozta létre a kiváló gyűjtési eredményt. Adományát mindenki a magyar katonának adta, aki majd karácsony szent estéjén is 2000 km. távolságban, a harctér ezernyi leselkedő veszélye közt őrzi az otthont, védi a hazát. Lehet ugyan, hogy: „Máshol talán kékebb az ég, zöldebb a rét, talán íölségesebb a hegyek erdókoszorúzta oldalai, regényesebbek égbenyuló ormai; máshol talán vigabban íoly a patak, édesebb a madárdal, illa- tosb a levegő, de mi haszna: a szemünk, a fülünk, és kivált a szívünk nem tud vele betelni, visszavágyik arra a földre, ahol bölcsőnk ringott egykoron“. És ezért a bölcsőnk ringatta földért hős katonáink életüket áldozzák inkább, de idegen, ellenséges népnek nem adják. E drága, hős véreinknek küldjük csomagjainkat, melyekbe beletehetjük szivünket, szívünk minden szeretetét és ragaszkodását. Ezúton is megköszönni kívánom a gyűjtők nagy munkáját, a közönség áldozatkészségét, kérve rájuk Isten áldását, ki egy pohár vizet sem hagy jutalom nélkül. Eger, 1942. nov. 28. Hazafias üdvözlettel Császti Ggula, az Egri Bajtársi Szolgálat alelnöke. — Bankszünet. Az egri pénzintézetek december 7-én szünnapot tartanak. A két ünnep közötti napot fűtőanyag és villamos áram megtakarítás címén iktatták ki a hivatalos napok közül. * Bádiók eladása kedvező részletfizetésre is. Busáknál, Kaszinó-u. Nem történt emlitésremélté esemény a taonvédhadsereg arcvonalán, mondja a legújabb A honvédvezérkar főnöke ma adta ki 31. számú hadijelentését. A jelentés szerint a honvédhadsereg arcvonalán az elmúlt héten a mindmagyar hadijelentés két oldali felderítés és a kölcsönös zavaró tűzpárbajokon kívül emli- tésreméltó esemény nem történt. Egy magyar — hét (Honvéd haditudósító század. Rozsnyay Simon hadnagy.) A Don partjától párszáz méterre egy földalatti fedezékben velünk szemben ül Burbucs Pál szakasz- vezető. Arca, nyaka, kezei tele vannak sebekkel, káromlásokkal. Két nappal ezelőtt egyedül szállt szembe hét szovjet katonával és mind a hetet leküzdötte. Kora hajnalban folyt le az ádáz küzdelem a Don fövényes partján. Még alig szürkül, amikor egyik zászlóaljunk kisebb vállalkozó csoportja gumicsónakon átkel a túloldalra, hogy rövid, negyedórás erőszakos felderítést hajtson végre. Burbucs Pál szakaszvezető, a polgári életben cukorkakereskedő Hógyészen, golyószórós rajával azt a feladatot kapta, hogy a vállalkozók jobbszárnyát fedezze esetleges szovjet ellentámadás ellen. Burbucs elsőnek ugrott a partra. Erős tüzet kaptak. Amikor ó is tüzelni akart, kitűnt, hogy golyószórójába homok került, használhatatlan. Erre kézigránátot ragadott és rajával együtt megrohanta a velük szemben levő szovjet állásokat. A szovjet kiserődökből hiába tüzeltek, a magyar hovédek minden veszteség nélkül elfoglalták az erődöket. Burbucs rajával most a jobbszárnyon nyomult előre s nehézpuskát és golyószórót zsákmányolt. Az idő azonban letelt, feladatukat megoldották és a parancs értelmében vissza kellett vonulniok. Amig a raj a zsákmányolt fegyverekkel és két szovjet fogollyal a csónakig visszavonult, addig egy dombperemről Burbucs szakaszve- zetó egyedül tartotta fel géppisztolyával a támadni akaró szovjet osztagot. Jó ötperces tűzharc után vonult csak vissza Burbucs. A parton sebesülten találta egyik emberét. Betette a csónakba. Mivel neki már nem jutott hely, maga a csónak szélébe kapaszkodva úszott át a Donon. Már világos volt, amikor a szovjet fegyverek állandó füzében megérkezett a kis csapat a Don innenső oldalára. A raj azonnal folytatta útját a zászlóaljhoz, Burbucs a sebesült honvéddel hátrább maradt. Egyszer csak megszólal a sebesült: — Szakaszvezető úr nem bírok már menni. Borzasztóan fáj a lábam. Bekötözte a súlyos sebet. Köz ben azonban, mintha csak megérezte volna, felnézett. — Látom ám — mondja erről Burbucs Pál — hogy velem szemszoujetkatona ellen ben hét szovjet katona áll és nevetve integetnek, hogy menjek oda! Ezek a muszkák az éjszaka szivárogtak át felderítésre. Nem mondom: ugyancsak meghökkentem. Mit kezdek én hét muszkával? De gondolkozni nem igen lehetett. Megy a nyavalya hozzátok — mondottam hangosan, amikor láttam, hogy még mindig integetnek és hirtelen egy kézigránátot vágtam közéjük. — No és? — Nagyon mérges lettem, hogy a gránát nem robbant azonnal. Később jutott csak eszembe, hogy időzített gránát volt. Már éppen fel akartam kelni, hogy nekirontsak, akkor robbant a gránát. Sajnos csak két ember maradt ott, öt felugrott, hogy nekem jöjjenek. Most már kaptam a géppisztolyomat és beléjük eresztettem utolsó sorozatomat. Négy ember úgy dőlt el, mint a liszteszsák. Az ötödik, egy behemót nagy muszka azonban puskáját ütésre emelve rontott nekem. — Melege lehetett mi? — kérdezzük. — Az ám! Hiába nyomtam a géppisztolyom billentyűjét, kifogyott a töltény. No Isten veled Palkó, biztattam magam és nekiugrottama muszkának. Jó fejjel volt magasabb mint én. Puskája csak a vállamat érte, én pedig csupasz kézzel mentem vele ökölre. Talán ez volt a szerencsém, hogy az első pillanatban el tudtam kapni a nyakát. Ó |is kotorászott a nyakam körül, de nekem mindig sikerült a fejemet hátrahajlitani és a nyakam kicsúszott a karmai közül. Az ujjai nyomát azonban még mindig viselem. így küzködtünk jó darabig. Teljes erőből szorítottam a torkát, de a vörös fel sem vette. Két kezével markolászta kezeimet, csupa seb még most is. Izzadtam és szédültem már. Tudtam, ha engedek, elpusztulok. Utolsó erőmmel szorítottam még egyet. Nyögött egyet s elesett. Da én kerültem alulra. Fene nagy ereje lehetett, mert bár a nyakát egy pillanatra sem engedtem el, mégis felállt. S noha most is kétkézzel szorítottam tovább a nyakát, fölemelt és vonszolt a Don partja felé. — Persze bele akarta fojtani. — Nyilván — bólintott Burbucs. A víz szélén jártunk már, amikor egyszerre kidülledtek a muszka szemei és elvágódott. Magam is melléje zuhantam kábultan. Csak később tértem teljesen magamhoz. A vöröskatona már halott volt. Mellettünk nem messze ott feküdt Ma este disznótor a VÖRÖSBÁK-vendéglőben. Remek sörök! Jó borok! holtan a másik hat. A többit már a zászlóalj parancsnoka meséli el. Távcsővel figyelték a közdelmet. Délután három óra volt, amíg a szakaszvezető az aknamezőn keresztül haza tudott vánszorogni. A túloldaltól is figyelték a titáni küzdelmet és a drámai befejezés után aknával kezdték lőni Burbucsot. — A ruhája cafatokban llógott, mikor megérkezett — mondotta a zászlóaljparancsnok — csupa vér volt és bizony azt hittük, hogy idegmegrázkódtatásából sokáig nem tér magához. Nem így történt. Ma reggel már kutya baja sem volt és boldog örömmel készülődik, hogy a megérdemelt | kétheti szabadságára hazautazzék feleségéhez. Értesítés! Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy fizietemet az Érsek u. 2. sz. alól Széchenyi u. 4. sz, alá helyeztem át. Kérem a nagyérdemű közönség szíves pártfogását tovább • ra is. Teljes tisztelettel: BAKOS MAGDOLNA gyümölcs és csemege kereskedő. HÍREK Tisztelettel kérjük helybeli havi előfizetőinket, hogy az előfizetési ősszeget december hó 5-ig a kiadóhivatalban (Líceum, földszint 10. sz.) fizessék ki, hogy ne legyünk kénytelenek a lap további küldését beszüntetni, mert a mai viszonyok mellett ideiglenes pénzbeszedőnket a havi előfizetési ősszegért csak egyszer küldhetjük el. Az EGEB kiadóhivatala. Társadalmi naptár. November 28: Délután 4-től este 11-ig az Egri Jegyzőjelöltek Egyesületének teája a Koronában a Vöröskereszt javára. November 28: Este 7 órai kezdettel az Egri Katolikus Legény- egylet zártkörű Katalin estje a Dobó-utca 9. szám alatt a honvédek karácsonyi megajándékozása javára^ December 5: Délután 5 órakor a Szegénygondozó karácsonyi vásárjának megnyitása. December 6: A MESE repülőosztályának teája az Egri Kereskedők Egyesülete helyiségében.
