Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-10-19 / 165. szám

2

EGER

1942 október lű.

— A magyar jövendőbe vetett fanatikus hit, a keresztény gondolat győzelmébe vetett megingathatatlan meggyőződés, a köznek maradéktalan és puritán szolgálása, a segítésre alkalmas józan bírálat, az életet nyitott szemmel élő ember bölcs konzekvenciái — azok a tulajdonságok, melyek mind kellenek ahhoz a nagy munkához, mellyel téglákból ház, reményből valóság lesz.

— Azért gyászoljuk mi Petro Kálmán megboldogult képviselő társunkat, mert egyike volt azoknak, aki e tulajdonságok birtokában járják az életet, dolgozott magát nem kímélve, segített a segítségre szorulóknak, és komoly munkatársa volt azoknak, akik a magyar egység megteremtését mindennél elsőbbrendű kötelességüknek ismerik.

— Talán senki sem jellemezte

Ezután dr. Kálnoky István polgármester lépett a mikrofonhoz:

— Őrök nyugalomra, csendes pihenőre vágyódó lelked utolsó állomásán, állj meg egy pillanatra dr. Petro Kálmán.

— Az élet fáradt vándorának, az Örökkévalóság messze tengere felé vivő ködös országútján, a végső stációnál, az utolsó kanyarodónál, amely eltakar a visszamaradottak réveteg szeme elől, megfogom kezedben a vándorbotot, hogy elmondhassák Hozzád utolsó búcsúszavukat, elsírhassák Néked utolsó búcsúkönnyüket s feléd sóhajthassák lelkűknek legmélyebb hullámrezgését az én szavaimmal mindazok, akiknek a Te számodra még mondanivalójuk van.

— Az enyészet és az elmúlás örök törvénye, amely mellett behunyt szemekkel ugyan, de a Végtelen iránti lenyűgöző tehetetlenség és megindultság remegő érzésével halad el az emberiség, évezredes fejlődése során megnyugvást, hitet, önbizalmat és reményt csak az örök Istenség tudatából meríthet. A földi porhüvely elmúlásának és az elválásnak kétségbeejtő és leverő súlyát, csak az örök élet hite és tudata egyenlítheti ki.

— Sokan vagyunk, nagyon sokan olyanok, akiknek a Te számodra mondanivalójük van. De kevesen, nagyon kevesen olyanok, akiknek hült teteménél, Hozzád hasonlóan a szeretet melegsége, az alig múlt barátság őszinte érzése és az önzetlen közéleti munkásság elismerése, igazán és oly mélyen nyilvánul meg.

— Bennünket Teveled nem csupán ez ősi város fejlesztése érdekében kifejtett azonos munka és gondolatkör köt össze, de egybeforrasztott három évtizedes közéleti s több, mint egy évtizedes képviselői pályafutásodon a mélyen érző barátságnak, a kölcsönös szeretetnek és embertársaid megbecsülésének az a szála is, amelyet az elmúlás és az enyészet szomorú ténye kettészakíthat ugyan, de a visszaemlékezés

Önmagát találóbban, mint Istenben boldogult képviselőtársunk legutolsó nyilvános szereplése alkalmával, a- mikor a kormányzóhelyettes úr ő- fóméltósága emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot, mint előadó, a Képviselőházban ismertette. A dicsőséges múlttal alátámasztottan hódolt nemzetünk büszkeségének és nagy jogászi tudással felépített beszédében messze csendü- lően adott helyet a hűséges és hálás magyar szív szavának is.

— És 3 óra múlva halott volt, — mert így rendeltetett. —

— A Magyar Élet Pártja nevében búcsúzom tőled Petro Kálmán, Istentől békességes őrök nyugodalmat kérve részedre.

— Megbecsült emléked közöttünk élni fog.

érzése felejtetni nem enged soha.

— Kedves Kálmán Barátom! Koporsódra elhoztuk a hervadó ősz minden szál virágát; ide hoztuk régi hű barátaid szerető meleg szívét; az Egri Norma hálás szegényeinek hulló könnyét és ide hozták utolsó istenhozzádját annak a sok-sok ezer embernek, akiknek hosszú közéleti pályafutásod alatt szóval, tettel, jó cselekedettel és közbenjárásoddal mindég a segítségére voltál.

— S ide hoztuk végül ez ősi vármegye törvényhatóságának, Eger város közönségének s e város számtalan intézményének és sok-sok irányító nélkül maradt társadalmi egyesületének hálás köszönetét és elismerését.

— Ezt a sok-sok hálát, elismerést, könnyet és sóhajt koszorúba fonva, most a koporsódra teszem.

— Mennybéli Atyánk! akinek végtelen hatalmát és nagyságát egyaránt hirdetik a csillagtalan bús fekete éjtszaka és világosság ragyogó nappala; zúgó orkánok és susogó szellők; hófedte szűz fehér csúcsok és homoksivatagok futó porszeme:

— Te tudod bölcsen és jól, miért teremtetted a változhatatlan emberi sors végtelen őrömét és bánatát, a születés pillanatának röpke sikolyát és az elmúlás órájának ve- rejtékes halálsóhaját.

— Te tudod, miért teremtetted az emberbimbó fakadó szirmát, a boldog fiatalság^ csapongó vágyát, az anyai szeretet mérhetetlen mélységét, az élettárs osztozó gondját, az örök szerelem perzselő lángját s a földi elmúlás utolsó fájdalmas sóhaját. •

— Te tudod! Mi nem. S ez jól van így!

— Mert ha mi is tudnánk, tépett köntösű, vérző, verejtékező, fáradt vándorai e folyton változó, újra születő és elmúló földi létnek; csapongó vágyak, féktelen ambíciók, véres küzdelmek dóré harcosai, — úgy e világ s e földi lét

a kiapadhatatlan boldogtalanság, a ki nem elégíthető vágyakozás és a soha el nem múló rettegés dísztelen színpada volna csupán.

— Te tudod csak és Te tudod egyedül, hogy miért adod kezébe az élet vándorának a vándorbotot. Te tudod, miért kapja szárnyaira a száguldó szellő az Avas aljából a büszke tölgy parányi magját s fújja, sodorja az Eged aljába, hogy ennek az annyi vérrel, könnyel, bánattal és verejtékkel megszentelt főidnek a televényébe gyökeret verjen, sudár törzsbe szökkenjen, terebélyes fává lombosodjon, hogy annak koronája alatt oltalmat és menhelyet találjon: kicsiny és nagy, úr és szolga, gazdag és szegény egyaránt.

— Te tudod és csak Te tudod egyedül, hogy a terebélyes tölgy gyökerét, amelynek díszes koronáját büszkén hordozta sudár törzse, miért támadta meg idő előtt a halálos kór s miért apadt el a gyökerek

A könnyekig megható gyászbeszéd után az egri Ügyvédi Kamara megbízásából dr. Szabó Szilárd tolmácsolta a kartársak érzéseit.

— Az egri ügyvédi kamarának a váratlan csapástól mélyen lesújtott tagjai — mondotta — ma még felmérhetetlen veszteségükben fájdalomtól megrendülve állunk e néma koporsó előtt, hogy megadjuk végső tiszteletünket dr. Petro Kálmán elnökünknek, kinek nemes lelke elszállt közülünk és árvaságban hagyott minket.

— Törékeny testének lángoló hatalmas szelleme páratlanul ragyogó ívelésben emelte Őt a magyar közélet legkiválóbb egyéniségei közé és úgyszólván mindenütt ott találtuk, ahol a mai vajúdó, történelmi időkben a magyar sorsnak, s a nemzet jobb jövőjének kialakításában nagy tudásával és kiváló tehetségével szolgálatára lehetett hazájának. De bárhová állították az oly sokoldalú képességei, mindenütt és mindenkor első sorban ügyvéd volt, a hivatását rajongva szerető, szabad, független, magyar ügy véd. Közülünk nőtt ki és emelkedett országos tekintéllyé, de mindig közénk tartozott, a mienk volt és a mienk maradt haláláig.

— Kamaránkban egy évtizeden át viselt elnöki tiszténél fogva a vezetőnk, az irányítónk s ha kellett a biránk volt, de ugyanakkor minden bajainkat, törekvéseinket, küzdelmeinket megértő, velünk együtt érző, őszinte kartárs, igaz barát, és melegszívű testvérünk.

— Az első volt közöttünk, kinek a munkáját büszkeséggel figyeltük akár politikai, gazdasági, vagy társadalmi téren tevékenykedett, de még büszkébb tisztelettel tekintettünk rá az egyetemes ügyvédi érdekekért, a magyar ügyvéd erkölcsi integritásának és anyagi boldogulásának biztosításáért vívott harcaiban.

tápláló, növesztő és duzzasztó nedve.

— Mennybéli Atyánk! Nem szállónk perbe Veled! Hatalmas Urunk! Te tudod, Te akartad így!

— Az elmúlás szomorú gondolatával lelkűnkben s a búcsúszó elhaló sóhajával ajkunkon, megnyugszunk a Te bölcs akaratodban.

Kedves Kálmán Barátom! Tépett köntösű fáradt vándora e földi létnek, mostt már elengedem a megfogott vándorbotot.

— Felzaklatott lelked, jóságos szíved s a munkában fáradhatatlan tested, találja meg a jó megérdemelt jutalmat.

— Menj, szivedben az isteni örök békével utolsó utadra s nyugodj meg annak a városnak vérrel és verejtékkel megszentelt televényé- ben, amely, amíg éltél, rögén felfakadó életével táplált s amely pár perc múlva, hantjával örökre eleltakar.

— Dr. Petro Kálmán! Isten Veled!

— Példát adott nekünk egész életével, mint jó családapa, a szegények gondozója, az elesettek gyá- molítója, a rászorultak pártfogója. Példát mutatott abban is, hogy miként kell az ügyvédi hivatást nemesen betölteni, az igaz ügyek mellett férfiasán kiállani, eszmékért harcolni, a kötelességet maradéktalanul teljesíteni, de legnagyobb példát mutatott a megfeszített, szinte emberfeletti munkában, amelynek szakadatlan lobogásában elégett.

— Mélységes tiszteletünket, soha el nem múló hálánkat, ragaszkodó szeretetünket hoztuk most el nagy halottunk koporsójához. Amióta jóságos lelke felrepült a földről, azóta egy egri csillaggal több tündöklik a nsagasságos égen. Munkánkban elfáradva, kétségeinkben, majd ennek a csillagnak a meleg ragyogását keressük szemeinkkel hogy erőt adjon és irányt szabjon nekünk az élet útjain.

Jóságos elnökünk, hűséges kar- társunk, igaz barátunk, szerető testvérünk: Petro Kálmán Isten veled.

A mély hatást keltett beszédek után az Egri Dalkör és Egri Polgári Dalkör gyászdalt énekelt Hussthy Zoltán tb. orsz. karnagy vezényletével, majd megindult a temetési menet. A koporsót leemelték a ravatalról és a némán tisztelgő sorfalak között levitték a gyász- kocsihoz, amely két zsúfolásig tömött koszorús kocsi után csatlakozott. Az állandó essó ellenére is több száz főnyi közönség kisérte ki a temetőbe Eger nagy halottját.

A temetőben Kriston Endre püspök imát mondott, az egyesített egri dalkörök gyászéneket énekeltek s Petro Kálmán kihűlt teste eltűnt az egri földben, amelyért any- nyit dolgozott.

Dr. Kálnoky István polgármester beszéde

Az Ügyvédi Kamara búcsúja