Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-09-12 / 144. szám

1942. szeptember 12. EGER 3 Ón inúsolya ~ elővillantja jólápolt fogait — legfiatásosdbb fiódttő- eszkőzeink egyike. Ezt a biztonságot csupán egy ODOL-ápolta szá/ nyujt/a. O DŐL- fogpép alaposan tisztítja a fogak közötti részt is, megöli a bomlasztó baktériumokat, az üdeség és az ápoltság természetes érzését biztosítja. Szájának kellemes illatú és egészségűggi védelméről az ODOL-fogpép gondoskodik. kv fog pép MAGYARORSZÁG! ODOLMŰVEK R. T. BUDAPEST gasabb iskolai képesítést lehetet­lenné tették számukra. Az iskolá­kat és főiskolákat csak a bolseviki szempontból megbízhatónak talált elemek járhatták végig. Egyetem helyett mindenütt az úgynevezett insztitut ^szolgálta a főiskolai kép­zést és itt orvosi, tanári, mérnöki stb. diplomákat adtak. Az orosz szovjet insztitutjaiban két évi ta­nulmány után az orvosnövendék ki­jöhetett az életbe és mint felcser működhetett csekély tudásával a közegészségügy rendbehozásán. Ma­ga az orvos itt is öt éven át vé­gezte tanulmányait és kórházi gya­korlat is szükséges volt ahhoz, hogy működését megkezdhesse. 'Az újabb nemzedékek ifjúsága az egész országban igen nagy szám­ban lepte el a főiskolákat. Minden­ki igyekezett magasabb szellemi képesítés megszerzésére, hogy mi­nél jobban elhelyezkedhessék a szovjetben rendelkezésre álló hiva­talos helyeken, az állam szolgálatá­ban. Tanítónők, tanárok, mérnökök, orvosok, orvosnők, gyógyszerésznők szinte elképzelhetetlen nagy szám­ban szolgálták a bolsevizmust és aki messziről nézte ezt a rendszert, azt hihette, hogy a bolsevizmus két marékkai szórja a műveltséget, a magasabb szellemi tudást és a szakképesítéseket. Ámde a kommu­nizmus kultúrája éppen olyan volt, mint az építkezése. Hazugság volt a fundamentuma, hazugság volt a falazata és a tetőzete is. Az orvo­sok nagy része rongyos és piszkos, nem tartja be az elsőrendű higiéniai követelményeket sem. Sokkal talál­koztunk közöttük, akiknek nem hit­tük el, hogy valóban orvosok. Lát­tunk tanítónőket, tanárnőket, mér- nöknöket, akikről öltözetük, tisztál­kodásuk után és műveletlen beszéd­módjuk, udvariatlan, modortalan vi­selkedésük után soha nem gondol­Mint az „Eger“ 1872. évi 7. szá­mában írja az 53. lapon, az egri bort a fentebb említett díszlakomán fogyasztották el s „egy toasztban az egri küldőről is megemlékeztek. Majd a következő szám 63. lapján így ír e tárgyról: „ . . nekünk is volt alkalmunk az ajándékozó ur szívességéből — megízlelni, s a ki­tűnő nektár jellemzésére legyen elég annyit mondanunk, hogy né­hány cseppjének élvezése is teljesen meggyőzött bennünket az egri bor­nak amaz elragadó, lelkesítő szel­leméről, mely a múltban őseinknél az egri vár védelmében kitüntetett vitézi tettekben, — a jelenben pe­dig íróinknál nyelvünk és irodal­munk ünnepelt vezére, valamint a többek közt az „egri törökvér “kül­dője üdvözletére elmondott eszme- dus toasztokban nyilvánult.“ Az „Eger“ egyébként előző szá­mában úgy emlékezik meg Joó Já­nosról, mint aki: „ . . szorgalmas munkatársunk, városunk egyik leg­tevékenyebb polgára és kitűnő bor­termelő.“ hatnánk, hogy az európai értelem­ben vett egyetemi, vagy főiskolai műveltséggel bírnak, sőt a mi pol­gári iskoláink műveltsége is na­gyobb társadalmi csiszoltságot, tisz­taságot és jobb modort nyújt a ta­nítványoknak. Piszkos körmű orvo­sokat, mosdatlan tanítónőket és féreggyanús öltözékű mérnököket pedig sehol Európában nem igen termelnek a főiskolák és egyete­mek. A háború pedig nem lehet mentsége annak a sok szennynek és piszoknak, amit láttunk a szov­jetműveltségű és képesítésű „intel­ligencián“. Az elemi iskolától kezdve taní­tottak a szovjetben mindent, amit csak a tudományosság leple alatt, a természettudomány mezében ta­nítani lehetett, csak Istenről és a vallásról nem tanították azt, amit más népeknél tanítanak és tanul­nak. Bármit beszélnek most Lon­donban a megszorult bolseviki kö­vetek és miniszterek, tény az, hogy a szovjet hivatalosan tagadta Istent, elítélte és kinevettette a vallásos érzést. A hivatalos könyvek, tan­könyvek és maga az általuk föl­nevelt kommunista ifjúság, bizonyít­ják ezt a szemünk előtt. Iskolai és községi, vagy egyesületi könyvtá­rakban a könyvek és tankönyvek irdatlan tömege hirdette ennek a szerencsétlen ifjúságnak, hogy „Nincs Isten, a vallás csak ostoba babona a kapitálizmus országaiban és a fasiszta államokban, nincs lélek, nincs szellemi élet, csak természet van.“ Ehhez a minden káromkodás­nál bűnösebb istenkáromláshoz az is hozzátartozott még a tanításban és nevelésben, hogy a fiatalságot „komszomol“-ban tömörítették, ami rövidített neve az Ifjúság Kommu­nista Szövetségének, persze orosz nyelven. Ebben a szövetségben di­csérték és jutalmazták, kitüntették a legvallásellenesebb, legistentele­Ha már az egri bornál tartunk, említsük meg azt is, hogy Barta- kovics Béla érsek Jósika Miklósnak is gyakran juttatott az egri kadar­kából. Mikor a magyar regény út­törője számkivetésben élt Brüsszel­ben, majd Drezdában, érsekünk többször megörvendeztette az egri hegy levével. Sőt anyagi segítsé­get is nyújtott neki, hogy folytat­hassa regényírói munkásságát. Az a jövedelem ugyanis, amelyet fele­ségének Podmaniczky Júliának csipke-boltja hozott, nem volt ele­gendő a termékeny író gondtalan megélhetésére. Innét, Egerből, nyúlt tehát feléje a segítő kéz, amely azonban nem akarta, hogy meg­tudja a bal, ami jót tesz a jobbja. Hála legyen a nagy érsek segítő kezének, hogy lehetővé tette a Hat Uderszky leány, Jő a tatár, a Má­sodik Rákóczy Ferenc, Egy magyar család a forradalom alatt stb. című regényeinek megjelenését... Hi­szen ezekben is ott forr „lánglelke Dobónak“ az „egri török vér.“ De — és ezt talán már előbb nebb gyermekeket, az utóbbi évek­ben pedig már azokat is üldözni kezdték, akiknek szüleiről a gyer­mek révén megtudták, hogy isten­hívők. A régi világból maradt sze­rencsétlen szülők kénytelenek vol­tak saját gyermekük előtt is tit­kolni vallásos érzelmeiket, imádsá­gukat, mert a gyermek a „kom- szomol“ nevelésének hatása alatt nemcsak kigúoyolta volna, hanem fel is jelentette volna őket a vallás és az istenhit miatt. kellett volna megírnom — Petőfi Sándor is nem egy versében emlé­kezik meg az egri borról. Mikor 1844-ben február derekán Debrecenből Pestre tartott egy szörnyű nélkülözésekkel teli tél után és vékonyka ruhájában gyalo­golt sok-sok mértfóldet; s mikor csak a tarsolyában lévő költemény­füzet kiadhatásának reménye mele­gítette nagy szívét: „Eger mellett“ című költeményében ezt írja: „Hol jó bort érezek, betérek; Ne térnék hát Egerbe ? Ha ezt a Tarost elkerülném, Az Isten is megverne . .“ Be is jött hozzánk, illetve Tár- kányi Bélához, aki akkor már ne­ves költő volt s a Kisfaludy Társa­ság 1843. évi jutalomtételei közül díjat nyert „Az életből“ c. munká­jával. De nem csak látogatás volt a szándéka, hanem egy kis útra- valót is szeretett volna kapni, amint február 18-án a papnevelő kapusá­nál megirt levele bizonyítja: ... Igen fogok örülni Önt megismer­hetni, bár jöttöranek más indoka is Síé Azzal is számoltak bizonyára a vörös állam szellemi vezetői, vagy jobban mondva: ördögi vezetői, hogy az emberi lélek istenhit nélkül, a vallás és valláserkölcs nélkül meny­nyire üres és sivár marad és ter­méketlen, lelkesedésre képtelen. Nagy kíváncsisággal kutattam, mit helyeztek hát a lelkekbe, a minde­nütt egyformán érző emberi szívek­be az Isten helyére. Nem volt ne­héz megtalálni a vallás helyébe ki­talált lelki „pótanyagot.“ van . . . Nagyon megszorultam . .. legyen Ön szíves nekem útravalót szerezni, mellyel Pestig mehetek. Ne ütközzék meg a quasi paran­csoló hangon, de — bár nagy szük­ségben vagyok, — nem koldulok..“ Meg is kapta a támogatást és Pesten is nagy segítséget nyert Tóth Gáspár magyarszabó mester­től úgy, hogy kiadhatta „Összes költeményei“-t. Három napos egri tartózkodása alatt született egyik leggyönyörűbb költeménye, az „Egri hangok“, melyből az egri borra vonatkoznak e sorok: „Itt benn ülök a melegben, Környékez sok jó barát, Töltögetve poharamba Egri bércek jó borát. Jó barátok, jó borocska: Kell-e más? Kebleinkben a kedv egy-egy Óriás.“ * Egyelőre ennyit az egri borral kapcsolatos irodalmi és költői ter­mékekből. Breznag Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom