Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-08-29 / 136. szám

2 B 0 * P 1942, augusztus 29. Szinleges Iparűzés esetén vissza­vonják az Iparigazolványt Kettő kellemes órája ■ ELVESZETT| az életéből Ha nem nézi meg a Városi mr színházban ? CAVALLINIT ? az utolsó 20 év legnagyobb attrakcióját. FT 1VF FFT FTTSF* 1942. aug. 29-én, szombaton este ‘A®. C.L, ívt: í ac. 1942 aug< 30án d n 4 és este i/s9 . NÉPSZERŰ HELYÄRHK! --------------------­A Magyar Távirati Iroda jelenti: A m. kir. minisztérium a gazda­sági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. te. 2. paragrafusában foglalt és leg­utóbb az 1942: XI. tc.-kel meg­hosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendelte el: Az illetékes iparhatóság az ipar­igazolványt, illetőleg iparengedélyt visszavonja attól, aki iparigazolvá­nya, illetőleg iparengedélye alapján az ipar gyakorlását más, az ipar gyakorlására a fennálló jogosítvá­nyok szerint nem jogosított sze­mélynek teszi lehetővé. Az olyan személy, akinek ipar­igazolványát, illetőleg iparengedé­lyét az előbbi bekezdés alapján visszavonták, a visszavonást elren­delő véghatározat jogerőre emelke­désétől számított három év alatt iparigazolványt, illetőleg iparenge­délyt nem kaphat, kivéve, ha az illetékes miniszter kivételes mél­tánylást érdemlő esetben erre en­gedélyt ad. A rendelet kihirdetésének napján lép életbe. bői, gyantából és olajból töményí- tették, aminek semmi gyakorlati haszna nem volt. Ezek az anyagok ugyanis a zárolt hadianyagok jegy­zékében szerepelnek, s így beszer­zésük nehézségekbe ütközik. A fenti találmány alapján azon­ban ezekből az anyagokból csak kis mennyiségre van szükség, mig a pótkence előállításához szükséges anyagok legnagyobb része csupa nemzárolt hazai anyag. Az egri származású iparművész találmányának sorsa elé szakkörök­ben nagy várakozással néznek. Egri találmány a közellátás szolgálatában Eger, augusztus 28. A vegyiiparban használt nyers­anyagok igen jelentős része kül­földről kerül behozatalra hazánkba. Ezek között sok olyan van, mely­nek pótlásáról nemcsak azért kell gondoskodni, mert igen drágák, ha­nem azért is, mert egyrészt ten­gerentúlról jöttek eddig Európába, másrészt pedig, bár Európában kap­hatók, most hadianyagszámba men­nek és a hadiiparban használják fel azokat. így különösen az európai vegyiiparban vezetőszereppel ren­delkező Németország szüntette be sok vegyiipari nyersanyag szállítá­sát, mert a hadiiparban van rá szüksége. Kence helyett pótkence. Annál nagyobb figyelemmel kell kísérnünk a magyar találmányok sorsát. Az egyes magántestületek is belátták a találmányokkal való intenzívebb foglalkozás jelentőségét, úgyhogy ma már nemcsak magános feltalálók foglalkoznak az önellátás szempontjából fontos találmányok kivitelezésével, hanem egyes testü­letek is. így például a Budapesti Szoba­festők, Mázolók, Fényezők, Címfes- tók és Aranyozók Ipartestülete nemrégiben egy olyan találmány­nyal foglalkozott, amely a festő- iparban igen nagyjelentőségű. Meg- vizgálták az egri Szente László ta­lálmányát. Ez a találmány olyan kencepótló elkészítésének módját írja le, melynek segítségével olaj­mentes festékanyagot lehet előállí­tani, de ez a festékanyag egyesíti magában az enyvfestékek és az olaj- festékek minden előnyeit,. Előállították a találmányban leirt pótanyagot és az Ipartestület veze­tősége kiadta azt négy szakember­nek, hogy azt megvizsgálják, illet­ve kipróbálják. A szakértők jelen­tése igen kedvező volt és ennek alapján az Ipartestület ezi a pót­anyagot a lenolaj-kence pótlására megfelelőnek találta. A kence helyettesítésére már ed­dig is próbálkoztak pótanyagokkal, de ezeket a pótkencéket terpentin­Az Egri Keresztény Sajtószövetkezet könyv-, zenemű-, papír-, író- és rajzszerkereskedésében az összes iskolák tankönyvei beszerezhetők. Iskolai tűzetek, író- és rajzszerek a legnagyobb vá­lasztékban kaphatók a közellátási minisztéri«™ 52.012/1942. sz. alatt jóváhagyott szabottárak mellett. Vidéki megrendeléseket soronkívül szállítunk. A 93.900/1942. sz. K. K. Minisztérium ren- i delete alapján hivatalosan kijelölt cég. Testvéredre az orosz fagy leselkedik. Küldj téli ruhát neki. Te fázhatsz idehaza az eng- hébb időben, de neki nem szabad fáznia. Amikor Horthy főhadnagy úr még elsőnek csapott le az ellenséges városra (Honvéd haditudósító század v. Szabó István hdp- őrm.) Ezúttal nem váratlanul ér ben­nünket a hajnali ébresztő. A beve­tésre szóló parancs már este meg­érkezett. „Támadja meg — igy rendelke­zett — háromnegyed négy órakor, két rajjal, egyszeri rácsapásban X. helységet. A helységben nagyobb- számú ellenség rejtőzik. Jelentések szerint több ellenséges üteg is ál­lásban van. Ezenkívül jelentős pán­célos erók. A rácsapásnak saját páncélosaink eiörevetését is szol­gálnia kell. A célterület felett fél­négy órakor német zuhanó bombázó század hajt végre támadást. A légi­teret hat saját vadászgép biztosítja.“ A feladat most is érdekes, mint mindig. Azaz: még érdekesebb, mert a zuhanó bombázókkal kombinált támadásról van szó. Mindenki menni akar. Visszatart- hatatlanul. Mindenki részese akar lenni az ilyen bevetésnek! így van ez odaát a vadászok erdei repülőterén is. Onnét egyéb­ként rövidesen azt halljuk, hogy az egyik szerencsés kötelék a Horthy- raj. Megint bevetik. Látjuk, amint egymás utáu száll­nak fel a vadászok. Engem a bombázókhoz osztanak be haditudósítónak. Pirkadó szürkületben dühösen dol­goznak a bombázó kötelékek mo­torjai is. A láthatár olyan, mintha arany- és bíborfesték ömlött volna szét rajta. Indulunk a hajnali támadásra Durva szél csapdos a légcsavarok körül. Harsog, csattog a levegő. Kivételesen a vezérgépre kerülök. Inokay százados, úr mellé, a segéd­pilóta ülésbe. Mérsékelt emelkedésbe kezdünk. Sokáig haladunk 500 méter maga­san. A felhők alsó határa 3000 méter körül van. Az idő párás és látásunk nem több 10 kilométernél. — Van valami rendkívüli a levegő­ben : a táj és a légtér végtelen nyugalma, amely szinte ősi erővel uralkodik minden napfelkeltében... Hosszú ideig nem figyelem a föl­det. Versenyt kutatjuk a légteret vadászaink után, a százados úrral. A díj — mondotta az imént a szá­zados úr — egy szelet csokoládé! Kisérőgépeink kissé lemaradnak, ahogy erősebb emelkedésbe kezdünk. A hajnal közben mind józanabb, mind világosabb. Elérjük a 2500 métert. Ma ez a támadómagasság. Épp időben kapaszkodunk fel, mert pillanatok múlva már elénk tűnik a — Don. Ezen a szakaszon már tanácsos a nagy magasság. Vadászainkat még mindig nem látjuk. Bizonyára elóre repültek a célterület fölé s ott várnak ben­nünket. Karórám 3 óra 40 percet mutat. Még 5 percünk van a táma­dás kezdetéig. Most átmenet nélkül, egyszerre a legádázabb viaskodás: egy haj­nali csata fényei villámlanak fel hozzánk, közvetlenül a célterület előtt vagyunk. S egyszerre sok a „látnivaló“! Jobbra az alattunk futó mezőség­re tapad tekintetem. A legszíne­sebb és legszörnyűbb „tűzijáték“ folyik itt hajnali háromnegyed négy órakor! Tüzérségi párbaj!... Ha nem volna ennyire megdöbbentő, talán gyönyörködtené s elkápráz­tatná az embert, szakadatlanul vil­logó, rőt fényeivel... Mintái; csak óriási izzó parazsak­kal labdáznának odalent. Köpköd­nek a tüzes golyók! Az egyik jön... becsapódik!... Föld és sűrű szikra- eső röpköd szerte, fel a levegőbe... És emberek is!... Sebek és halál... Majd visszafelel rá a másik... vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom