Eger - hetente négyszer, 1942/1
1942-02-04 / 20. szám
2 E G F F 1942. fabruár 4. Áldetektívek garázdálkodtak Egerben «Lefoglalták» és elvitték egg borbélysegéd hitelbe vásárolt öltönyét Eger, február 4. A város központjában lévő, régi fodrászüzlet fiatal segédje három hónappal ezelőtt az ócska piacon D. ócskaruha-kereskedőtől egy rend ruhát vásárolt hitelbe. A ruha bevált, de a segéd nem fizette az egyezségben vállalt törlesztési ősz- szegeket. Ezen nem is szabad csodálkozni, mert manapság igen gyenge jövedelme és forgalma van a fodrásziparnak. Az árak még mindig a régiek, a vendégek közül pedig egyre többen használják az „átkos“ zsilettet. D. ócskakereskedő előbb illő tisztelettel, majd csekélyebb tisztelettel, de annál több méreggel követelte a ruha ellenértékét. A szegény segéd egy petákot sem fizetett. A rendőrségre mentek. Itt a segéd belátott mindent és fizetett 10 pengőt. Ekkora beruházások után most már nyugodtan és boldogan aludta az igazak és boldogok álmát a fiatal fodrászsegéd. De nem sokáig. Két hét múlva két jólöltözött fiatalember jelent meg nála. Eger, február 4. A utóbbi idők egyik legbestiáli- sabb bűncselekményének vádlottja állt kedden délelőtt az egri törvényszék dr. Szabó tanácsa előtt: Plessek Pál apci sírásó, aki a múlt év december 9-én hat baltacsapással megölte Mátyás Jánosné 72 éves cukorkaárusnőt, majd a budapesti főkapitányságon önként jelentkezett. Plessek Pál, aki a múlt év novemberében töltötte be 19. életévét, szőke, egyszerű arcú fiú, első pillanatra nem is lehetne feltételezni, hogy ilyen szörnyű bűn terheli a lelkét, csak amikor egykedvűen, szinte a jól végzett munka nyugalmával meséli el a történteket, aprólékos részletességgel tárja elő, hogyan tervezte négy-öt napon át tettének végrehajtását s hogyan végzett áldozatával, borzad meg a tárgyalás hallgatósága. A személyi adatok szerint Plessek Pál sirásó és alkalmi munkás summás munkára is jár a jobbágyi bányába. A gyilkosság elkövetése idején a bányában dolgozott, onnan járt haza. A királyi ügyészség gyilkosság és rablás bűntette miatt emelt ellene vádat, mert az asszonyt előre megfontolt terv szerint megölte és lakásából 1 pengő 58 fillért elvitt. — Megértette a vádat, elismeri — Államrendőrségi detektívek vagyunk — mondották komolyan és határozottan. — Önnél egy rend ruha van, s az árát még nem fizette ki. Mutassa elő a ruhát. A segéd meghajolt a „törvény“ előtt. Kinyitotta a szekrényt és megmutatta a ruhát. — A ruhát ezennel lefoglaljuk — mondották a detektívek — és elvisszük magunkkal a rendőrségre. Holnap délelőtt ön is jelentkezik a kapitányság detektívszobájában. A ruhát elvitték. A segéd ottmaradt és bánat töltötte el a lelkét. Másnap jelentkezett a kapitányság deteklivszobájában. Itt ámulva hallgatták az igazi detektívek a ruha lefoglalásának történetét. Kiderült, hogy áldetektívek vitték el a segéd ruháját. A komoly nyomozás azonnal megindult kézrekerítésük végett. Érdekes még az is, hogy a ruha, amit az áldetektívek a segédtől elvittek, már D. ócskáénál vau. Hogy került oda, kik vitték oda, ki fog derülni a titok nemsokára. bűnösségét? — kérdezi a tárgyalás elnöke. — Igen, — válaszolja nyugodtan a fiú — bűnös vagyok. — Hát mondja el, miért és hogyan ölte meg Mátyásnét — hangzik az újabb kérdés. — 1939-ben ismerkedtem meg Mátyásnéval. Én sírásó voltam, ő meg a temetőbe járt ki a temetéseknél, meg búcsúkor cukrot árulni. Sokszor vettem tőle cukrot, aztán hozzá is eljártam cukorért. Mátyásné megkedvelt, dicsért is sokszor, aztán már vacsorával és rummal is megkínált és ezekért uem is fogadott el pénzt. Az elmúlt esztendőben udvarolni kezdtem Sándor Máriának. Mátyásáé ettől az időtől kezdve sokszor mondta, hogy ne foglalkozzak a lánnyal, de én decemberben megmondtam neki, hogy a lányt el is veszem feleségül. Mátyásné erre azt mondta nekem, hogy ha ezt megteszem, akkor ó megront. No, gondoltam erre, másképen nem tudok tőle megszabadulni, mint hogy agyonütöm. — Maga azt hitte, hogy Mátyásné meg tudja rontani? — kérdezi az elnök. — Azt. — És mit gondolt, hogyan fogja megrontani ? — Azt hittem, hogy megnyomorít, válaszolja a fiú. Ettől fogva mindig a kabátom belső zsebében hordtam a baltát, hogy agyonüthessem, ha alkalom lesz. December 6-án elmentem hozzá, köszöntem, ő megkínált rummal, de mindig szemben ült velem, nem tudtam agyonütni. 8-án megint elmentem, de akkor nem találtam otthon. 9 én már otthon volt. Rumos cukrot kértem tőle és ő bement a szobába aprópénzért, hogy visszaadjon, mert ötvenfillérest adtain neki. Akkor arra gondoltam, hogy nem ölöm meg otthon, hanem kicsalom a temetőhöz. Ezért elloptam a telázsiról egy katulya kockacukrot, jneg mellőle egy dobozt, amiben cigaretacukor volt. — A zsebembe tettem és hazamentem. Leültem a vacokra és számolni kezdtess a cigaretacukrot. Nyolcvan darab volt. Adtam belőle a Pistának, meg a Pirosnak is. Egyszer Ilona azt mondja, ni, anyuka, a Pali zsebében balta van. Mert kilátszott a balta nyele, ahogyan számoltam a cukrot. Mondom, csak egy fadarab. — Alig, hogy kimondom, kopognak. Tudtam, hogy az asszony jön, modtam is az édesanyámnak, ne nyisson ajtót, majd én kinyitom. Nem akartam, hogy az édesanyám tudjon az egészről. Kimegyek, hat azt mondja Mátyásné, nem láttam-e a cukrot, mert valaki elvitte. Nem láttám, mondtam, biztosan más helyre tette, menjünk, nézzük meg. Elindultunk a temető felé, de akkor se tudtam agyonütni, mert jöttek arra felé többen is, meg a villany is égett. — Hazaértünk, kinyitotta a konyhaajtót és kicsavarta a lámpát. Mutatta, hol volt a cukor. Hatha alsóbb polcra tette, mondtam neki, nézze csak meg. Lehajolt, de én már akkor fogtam a jobbkezemmel a balta nyelét. Amikor meg emelkedett fölfelé, ráütöttem a balta élével. A bal füle fölött érte. El dőlt, én meg a bal kezemmel befogtam & száját, hogy ne kajbáljon, fölé hajoltam, aztán a torkát ig megfogtam. — Meg akarta fojtani? —Kérdi az elnök. — Nem, azt is csak azért, hogy ne kajbáljon, aztán még vagy négyet-ötöt ütöttem rá. — Akkor becsuktam a konyhaajtót, átléptem az asszonyon, bementem a szobába. Kinyitottam az asztalfiókot, ott egy fatányérban apróp-nz volt, meg gombok, azt zsebretettnm, ki akartam nyitni a szekrényt is, meg is találtam a kulcsát, dö aztán félni kezdtem, hátha jön valaki cukorért, kimentem, megint átléptem az asszonyt, becsuktam a konyhaajtót kulccsal és elmentem. Elmentem a Zagyvához és beledobtam a fejszét meg a kulcsot. — Ahogy tovább mentem, találkoztam a sógoromékkal, elmentem hozzájuk, ott voltam vagy tíz percig, aztán hazamentem, és kértem az anyámtól pénzt jegygyűrűre, mert most már elveszem a lányt. Akkor különben már ki is voltuuk hirdetve. — Mennyi pénzt kért az édesanyjától — hangzik az elnök kérdése. — Öt pengőt. — Azt hitte, az elég lesz jegygyűrűre? — Hát — gondoltam, a meny- asszonyomék is adnak hozzá valamit. — Aztán elmentem a meny- asszonyomékhoz és ott voltam éjfélig. Kérdezte a Mária apja, hogy mikor esküszünk már. Én mondtam, hogy tizenötödikén. Ounau kimentem a vonathoz, gondoltam, majd Hatvanban veszek jeggyűrűt. De aztán nem Hatvanba mentem, hanem Budapestre. Ott a keletinél megittam egy deci rumot, felszálltam a villamosra s leszálltam a Margit- bídnál. Tudtam, hogy merre vau a főkapitányság, mert egyszer már voltam ott, odamentem és elmondtam, hogy megöltem Mátyásnét. A vádlott egykedvűen hangzott vallomása után a törvényszék néhány tanút hallgatott ki, majd dr. Szabó Ignác elnök dr. Szilágyi József orvos-szakértőt hallgatta m--g. Az orvosi vélemény után a törvényszék úgy határozott, hogy elrendeli a vádlott elmeállapotának megvizsgálását. — Időjárás. Az Időjárási Intézet egri állomása jelenti: Egerben ma reggel 7 órakor —12 7 fokot mértek. A tegnapi legmagasabb hóérték 4-1-8 fok, a legalacsonyabb —13 2 fok volt. A talaj mellett —187 fokot mutatott a hőmérő. A légnyomás 764 8 mm., enyhén emelkedő. Értesítés. Értesítjük t. tagjainkat, hogy az 1941. évi vásárlások után az áruvisszatérítések kiszolgáltatását megkezdtük. A pénztári szelvények (blokkok) a tag által össze- számolandók s jegyzékkel együtt naponkint délután 3—6 óráig a szövetkezet irodájában átadódók. — Áruvisszatérítést csak tag kaphat, azért a tagsági könyv felmutatása szükséges. A visszatérítések kiadásának határideje 1942. év április hó 30. napja. Éger, 1942. február 1. Egri Hangya Szövetkezet. H töruényszék elrendelte az apci rablógyilkos sírásó elmeállapotának meguizsgálását Megdöbbentő egykedvűséggel, sőt a jól végzett munka nyugalmával mondta el Plessek Pál a bíró" ság előtt, hogyan készölt a gyilkosságra és miként ölte meg áldozatát
