Eger - hetente négyszer, 1942/1
1942-03-09 / 39. szám
2 EGE** 1942. március 9. hol a házigazda a mindannyiunk által szeretett és tisztelt Okolicsányi Imre fólövészmester, alispán úrral és a népszerű lövészmesterével, a mi kedves és tíz éven át lankadatlan szorgalommal működő alelnökijükkel, Kákuk Jenő számvevőségi főtanácsos úrral mindenkor a legnagyobb testvéri szeretet jegyében dolgozott együtt a céllövő sport elébbrevitelének nehéz munkájában. — Hálás köszönettel ktll megemlékeznünk az akkori vármegyei és járási katonai és levente veze tőkről, akiknek sportszeretete tette lehetővé, hogy kispuskában, hadipuskában és lőszerben soha hiányt nem szenvedtünk éa állandó ösz- tönzésökkel lelkesen támogatták munkánkat. Ezek az urak a megalakítás nagy munkáját végző Ze- lenka Aladár ezredes nr, majd utódai, akik a céllövó sportot az általa lefektetett alapokon tovább irányították: Csenkey Guyza, vitéz Zákány Győző és Szentistvány József ezredes urak. — Köszönettel adózunk az elmúlt tíz év alatt éveként nyújtott anyagi támogatásért Heves vármegyének, Eger megyei város polgármestereinek és az egri pénzintézetek vezetőségének, akiknek támogatása tette lehetővé, hogy a nagyobb versenyeken teljes létszámmal vehettünk részt. — Beszámolónk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg azokról a lelkes lövészeinkről, akik a kezdet nehézségeit átküzdve, még most is itt vannak körünkben és ma is lelkes művelői és támogatói lövészsportunknak. Ezek közül elsősorban mint legidősebb lövészt, Szemző Domonkos bátyánkat kell megemlítenünk, aki^korát meghazudtoló fiatalos lelkesedéssel és akarással dolgozott és éveken át erős oszlopa volt ötös lövészcsapatunknab. Zsi- ross Lajos lövészbaj fárs tudását mindannyian elismertük. Minden egyes versenyünkön biztos győzelemre vitte csapatunkat, sok-sok első helyezés és bajnoki cím díszíti ót és ma is odaadó lelkesedéssel dolgozik egyesületünk további felvirágoztatásáért. Vitéz Harangozó István, Zimány Sándor, Nyíri Gergely, Szemző Flórián és még sokan vannak olyan lövészbajtársaink, akik tíz éve dolgoznak lelkesedéssel egyesületünknek. — Legutóbbi közgyűlésünk 1940. évben volt, azóta a rohanó politikai események és gyakori behívások megakadályoztak bennünket az újabb közgyűlés összehívásában s így beszámolónkat most két évről adjuk. — 1940. évben május 1. és 2-án rendeztük első versenyünket, hol az évad elején gyengébben működő álló és térdelő testhelyzetből rendeztünk különálló versenyt. — Június 1—2-án rendeztük meg osztályozó versenyünket melyen 94 versenyző vett részt. — Június 28—29-én rendeztük meg Eger város 1940. évi csapat- és egyéni céllövő bajnoki versenyét. — Ezzel a versennyel évünket be is zártuk, mert a díjkiosztáson ér tesültünk,hogy megérkezteka behívójegyek és lövészbajrársaink nagyrésze már másnap bevonult katonának. — Az 1941. évet két kisebb verseny rendezésével kezdtük meg. Ezek szolgáltak alapul az első osztályozó verseny megrendezéséhez. — Első ilyen versenyünket 1941 július 19 —20-án rendeztük meg. — 1941 augusztus 30—31 én rendeztük meg Eger város 1941. évi céllövó bajnoki csapat- és egyéni versenyét. — A verseny díjait egyletünk elnöke, dr. Kálnoky István polgár- mester úr buzdító beszéd kíséretében személyesen osztotta ki. A helyezettek szép és értékes tiszteletdíjakat és érmeket nyertek. — Szeptember 28 án rendeztük az év utolsó versenyét, egy osztályozó versenyt. — Megemlítésre méltó esemény volt még az egri leventék sikeres szereplése a hadtest céllövőversenyén, ahol 16 egri versenyző került be a levente dandárt képviselő csapatba és nagy meglepetésre meg is nyerte a versenyt. Büszkék lehetünk az ifjú lövészgárdánk ily szép eredményére. A másik örvendetes esemény a jogakadémia lövész csapatának szép eredménye, mellyel az országos főiskolai csapatversenyt nyerték meg. Ezek a fiatalok már a mi nevelésünk eredményeit aratják és biztosítják egyletünknek az utánpótlást. — Most egy újabb, küzdelmekkel teli esztendő elé nézünk. Erre a sportra most van a legnagyobb szükség és ezért arra kérjük egyletünk vezetőségének minden tagját és különösen a csoportvezető és lövészbajtársakat, hogy még az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel és szívvel fogjanak hozzá az ezévi lövészmunkához, hogyha a haza hivó szava szólítja az ő fiait, mindannyian, mint igazi jó magyar lövészszellemmel áthatott katonái állhassunk a zászló alá. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a jelentést, ezután Soós főtitkár javaslatára a közgyűlés emléklappal tüntette ki az egyesület tíz éve működő tagjai közül Kakuk Jenő alelnököt, Szemző Domonkos, Zsiross Lajos, vitéz Harangozó István, Zimány Sándor, Nyiry Gergely és Lökös Béla lövészeket. Ezfistplakett a főtitkárnak. Dr. Tóth József egyetemi magántanár, a PLE ügyvezető alelnöke felszólalásában megemlékezett ar- arról a 10 éves, fáradságot soha nem ismerő munkásságról, amelyet Soős főtitkár fejtett ki az Egyesület érdekében. Egyhangúlag elfogadott indítványára a közgyűlés ezüst plakettel tüntette ki ügybuzgó főtitkárát. A díszes plaketten a következő bevésett írás olvasható: „Évtizedes működésével szerzett érdemeiért, ügybuzgó főtitkárának az Egri Polgári Lövész Egylet, 1932 — 1942.“ Dr. Kálnoky István polgármester, elnök ugyancsak köszönetét fejezte ki a főtitkárnak értékes munkásságáért és kérte, hogy a jövőben is az eddigi odaadással dolgozzék az egyesület kitűzött szép céljainak a megvalósításán. Soős János főtitkár megilletődve mondottt köszönetét a dicsér ő kitüntetésért és lövész baj társaira hárította át az érdemeket. Ünnepük az országos bajnok jogász lövészeket. Dr. Tóth József alelnök indítványára kiosztották az első díj érmeit az egri érseki jogakadémia lövészcsapata ama tagjainak, akik az őszi országos főiskolai postaversenyen az eiső díjat nyerték meg. A csapat tagjai: Borbereki István, dr. Petravich Ferenc, Bajnok Dezső, Juhász Pál és Tóth Zoltán. A közgyűlés lelkesen ünnepelte a főiskolás verseny országos bajnokait. A részleges tlsztűjítás során az Egri Polgári Lövész Egylet védnökévé választották dr. HoEger, március 9. Március 8-án, vasárnap volt negyedszázados évfordulója a miskolci 10-es honvédek egyik legdicsőségesebb fegyvertényének, a Magyaros bevételének. Ez a több mint 1200 m. magas hegy Csíkszeredától keletre fekszik, Erdély határán. 1916. karácsonyán foglalták el az oroszok a besztercebányai 16-os honvédektől rendkívül véres harc árán. Az akkori hadsereg-csoport parancsnok, a híres Litzmann gyalogsági tábornok a 10-eseket választotta ki ennek a fontos hegynek a visszavételére. A Magyaros-hegyhez hasonló terepen egész hónapon át gyakorolta az ezred Litzmann tábornok irányítása mellett ezt a nem könnyű harcot. 1917 márciusának az elején azután átvette az állásokat a Magyaros oldalában és - neki készülődött a kemény csatának. A helyzet ugyancsak nehéz volt; nappal alig is mozoghatott a honvéd, mert a;: orosz a hegy tetejéről állandóan géppuskázta a hegy oldalában lévő 10-es állásokat. Elkövetkezett azután márc. 8-ika. Már hajnalban minden rohamjárőr e'foglalta a helyét. A kenyértarisznyák duzzadtak a kézigránátoktól, a puskákon ott csillogott a szurony. Heggel hat óra; elbódülnek az ágyúk és pokoli tüzet okádnak a muszka állásokra. Kegyetlen lassúsággal telik az idő. Az ágyúk donszky Géza m. kir. pénzügyigazgatót, ellenőrré választották Szabó Sándort, választmányi tagokká pedig a következőket: Oltványi Adorján dohánygyári igazgató, dr. Szabó Gyula vármegyei főjegyző, dr. Vécsy László jogakadémiai tanár, Hartl Aladár igazgató tanító, Kóta Vendel MÍV üzemi tiszt, Ocsvár Géza testnevelési tanár, Oltay Rudolf testnevelési tanár, Melankovics Ödön mérnök. A számvizsgáló bizottság tagjává Dévényi Miklós városi gépüzemi tisztviselőt választották meg. A főtitkár ismertette a budapesti országos központ rendeletét, s e szerint az egyesület tagjainak iga- zolniok kell keresztény származásukat. Dr. Tóth József jogakadémiai tanár, egyetemi magántanár, alelnök a keresztény gondolatról tartott értékes fejtegetést és kérte, hogy ezután minden esztendőt Szent Sobes- tyén-misével kezdjen az egyesület. A továbbiakban a hazafias szellem és a bajtársi érzés ápolására hívta fel a lövészeket. A közgyűlés dr. Kálnoky István polgármester, elnök zárószavaival ért véget. tüze folyton fokozódik, az idegek pattanásig feszülnek. Majd pillanatra síri c?end áll be az egész vonalon. Azután újból gránát-eső zndul rá az orosz állásokra; olyan pergőtűz, hogy a honvédnek eláll a szívverése is . . . Mindenki izgat ott, csak a 10-esek ezredparancsnokát nem hagyja el hidegvére. Telefonkagyló a fülén, hallgatja a jelentéseket, osztogatja a parancsokat. Tiz óra felé ballag a lomha óramutató. Mindenünnen jönnek a jelentések, hogy a roham- járőrök már ott fekszenek a poz- dorjává lőtt maszka állások előtt. Hirtelen elhallgatnak az ágyúk és elhangzik a parancs: Rajta! Ezernyi honvéd ismétli, torka- szakadtából ordítja a csatakiáltást és férgét égként zúg végig az egész Magyaroson a Rajta, Rajta ... Mielőtt pedig a többi hegy meglepetéséből felocsúdva viszhangként visz- szaverhetné a honvédek rohamkiáltását, a Magyaros már a 10-eseké. A rohamjárőrök kézigránátokat maguk előtt vetve ördöngős ügyességgel felsodorták az egész muszkaállást és a harcnak alig tíz perc múltán véget is vetettek. A muszkák ezrei adták meg magukat, hogy ím a honvédrohamot nem állták. A tiszafüredi származású L. Nagy Kálmán cipész-segéd, aki az egri Kath. Legényegyletnek volt a tagja, akkor szerezte az arany vitézségi érmet. Harmad* Vasárnap volt huszonötéves fordulója a Üres magyarosi csatának R volt tízes honvédek táviratban üdvözölték vitéz Subik Károly pápai prelátust, aki tábori lelkészként vett részt a csatában
