Eger - hetente négyszer, 1942/1

1942-03-09 / 39. szám

2 EGE** 1942. március 9. hol a házigazda a mindannyiunk által szeretett és tisztelt Okolicsányi Imre fólövészmester, alispán úrral és a népszerű lövészmesterével, a mi kedves és tíz éven át lankadat­lan szorgalommal működő alelnö­kijükkel, Kákuk Jenő számvevőségi főtanácsos úrral mindenkor a leg­nagyobb testvéri szeretet jegyében dolgozott együtt a céllövő sport elébbrevitelének nehéz munkájában. — Hálás köszönettel ktll meg­emlékeznünk az akkori vármegyei és járási katonai és levente veze tőkről, akiknek sportszeretete tette lehetővé, hogy kispuskában, hadi­puskában és lőszerben soha hiányt nem szenvedtünk éa állandó ösz- tönzésökkel lelkesen támogatták munkánkat. Ezek az urak a meg­alakítás nagy munkáját végző Ze- lenka Aladár ezredes nr, majd utó­dai, akik a céllövó sportot az ál­tala lefektetett alapokon tovább irányították: Csenkey Guyza, vitéz Zákány Győző és Szentistvány Jó­zsef ezredes urak. — Köszönettel adózunk az elmúlt tíz év alatt éveként nyújtott anyagi támogatásért Heves vármegyének, Eger megyei város polgármesterei­nek és az egri pénzintézetek veze­tőségének, akiknek támogatása tette lehetővé, hogy a nagyobb versenye­ken teljes létszámmal vehettünk részt. — Beszámolónk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg azokról a lelkes lövészeinkről, akik a kezdet nehézségeit átküzdve, még most is itt vannak körünkben és ma is lel­kes művelői és támogatói lövész­sportunknak. Ezek közül elsősorban mint legidősebb lövészt, Szemző Domonkos bátyánkat kell megemlí­tenünk, aki^korát meghazudtoló fia­talos lelkesedéssel és akarással dol­gozott és éveken át erős oszlopa volt ötös lövészcsapatunknab. Zsi- ross Lajos lövészbaj fárs tudását mindannyian elismertük. Minden egyes versenyünkön biztos győze­lemre vitte csapatunkat, sok-sok első helyezés és bajnoki cím díszíti ót és ma is odaadó lelkesedéssel dolgozik egyesületünk további fel­virágoztatásáért. Vitéz Harangozó István, Zimány Sándor, Nyíri Ger­gely, Szemző Flórián és még sokan vannak olyan lövészbajtársaink, akik tíz éve dolgoznak lelkesedéssel egye­sületünknek. — Legutóbbi közgyűlésünk 1940. évben volt, azóta a rohanó politikai események és gyakori behívások megakadályoztak bennünket az újabb közgyűlés összehívásában s így be­számolónkat most két évről adjuk. — 1940. évben május 1. és 2-án rendeztük első versenyünket, hol az évad elején gyengébben működő álló és térdelő testhelyzetből rendeztünk különálló versenyt. — Június 1—2-án rendeztük meg osztályozó versenyünket melyen 94 versenyző vett részt. — Június 28—29-én rendeztük meg Eger város 1940. évi csapat- és egyéni céllövő bajnoki versenyét. — Ezzel a versennyel évünket be is zártuk, mert a díjkiosztáson ér tesültünk,hogy megérkezteka behívó­jegyek és lövészbajrársaink nagy­része már másnap bevonult kato­nának. — Az 1941. évet két kisebb ver­seny rendezésével kezdtük meg. Ezek szolgáltak alapul az első osz­tályozó verseny megrendezéséhez. — Első ilyen versenyünket 1941 július 19 —20-án rendeztük meg. — 1941 augusztus 30—31 én ren­deztük meg Eger város 1941. évi céllövó bajnoki csapat- és egyéni versenyét. — A verseny díjait egyletünk elnöke, dr. Kálnoky István polgár- mester úr buzdító beszéd kíséreté­ben személyesen osztotta ki. A he­lyezettek szép és értékes tisztelet­díjakat és érmeket nyertek. — Szeptember 28 án rendeztük az év utolsó versenyét, egy osztá­lyozó versenyt. — Megemlítésre méltó esemény volt még az egri leventék sikeres szerep­lése a hadtest céllövőversenyén, ahol 16 egri versenyző került be a levente dandárt képviselő csapatba és nagy meglepetésre meg is nyerte a ver­senyt. Büszkék lehetünk az ifjú lö­vészgárdánk ily szép eredményére. A másik örvendetes esemény a jogakadémia lövész csapatának szép eredménye, mellyel az országos fő­iskolai csapatversenyt nyerték meg. Ezek a fiatalok már a mi nevelésünk eredményeit aratják és biztosítják egyletünknek az utánpótlást. — Most egy újabb, küzdelmekkel teli esztendő elé nézünk. Erre a sportra most van a legnagyobb szükség és ezért arra kérjük egy­letünk vezetőségének minden tag­ját és különösen a csoportvezető és lövészbajtársakat, hogy még az ed­diginél is nagyobb lelkesedéssel és szívvel fogjanak hozzá az ezévi lö­vészmunkához, hogyha a haza hivó szava szólítja az ő fiait, mindannyian, mint igazi jó magyar lövészszellem­mel áthatott katonái állhassunk a zászló alá. A közgyűlés egyhangúlag elfo­gadta a jelentést, ezután Soós fő­titkár javaslatára a közgyűlés em­léklappal tüntette ki az egyesület tíz éve működő tagjai közül Kakuk Jenő alelnököt, Szemző Domonkos, Zsiross Lajos, vitéz Harangozó István, Zimány Sándor, Nyiry Ger­gely és Lökös Béla lövészeket. Ezfistplakett a főtitkárnak. Dr. Tóth József egyetemi magán­tanár, a PLE ügyvezető alelnöke felszólalásában megemlékezett ar- arról a 10 éves, fáradságot soha nem ismerő munkásságról, amelyet Soős főtitkár fejtett ki az Egyesü­let érdekében. Egyhangúlag elfoga­dott indítványára a közgyűlés ezüst plakettel tüntette ki ügybuzgó fő­titkárát. A díszes plaketten a kö­vetkező bevésett írás olvasható: „Évtizedes működésével szerzett ér­demeiért, ügybuzgó főtitkárának az Egri Polgári Lövész Egylet, 1932 — 1942.“ Dr. Kálnoky István polgármes­ter, elnök ugyancsak köszönetét fe­jezte ki a főtitkárnak értékes mun­kásságáért és kérte, hogy a jövő­ben is az eddigi odaadással dolgoz­zék az egyesület kitűzött szép cél­jainak a megvalósításán. Soős János főtitkár megilletődve mondottt köszönetét a dicsér ő ki­tüntetésért és lövész baj társaira há­rította át az érdemeket. Ünnepük az országos bajnok jogász lövészeket. Dr. Tóth József alelnök indítvá­nyára kiosztották az első díj ér­meit az egri érseki jogakadémia lövészcsapata ama tagjainak, akik az őszi országos főiskolai postaver­senyen az eiső díjat nyerték meg. A csapat tagjai: Borbereki István, dr. Petravich Ferenc, Bajnok De­zső, Juhász Pál és Tóth Zoltán. A közgyűlés lelkesen ünnepelte a fő­iskolás verseny országos bajnokait. A részleges tlsztűjítás során az Egri Polgári Lövész Egy­let védnökévé választották dr. Ho­Eger, március 9. Március 8-án, vasárnap volt ne­gyedszázados évfordulója a miskolci 10-es honvédek egyik legdicsősége­sebb fegyvertényének, a Magyaros bevételének. Ez a több mint 1200 m. magas hegy Csíkszeredától keletre fekszik, Erdély határán. 1916. karácsonyán foglalták el az oroszok a beszterce­bányai 16-os honvédektől rendkívül véres harc árán. Az akkori had­sereg-csoport parancsnok, a híres Litzmann gyalogsági tábornok a 10-eseket választotta ki ennek a fontos hegynek a visszavételére. A Magyaros-hegyhez hasonló te­repen egész hónapon át gyakorolta az ezred Litzmann tábornok irányí­tása mellett ezt a nem könnyű har­cot. 1917 márciusának az elején azután átvette az állásokat a Ma­gyaros oldalában és - neki készülő­dött a kemény csatának. A hely­zet ugyancsak nehéz volt; nappal alig is mozoghatott a honvéd, mert a;: orosz a hegy tetejéről állandóan géppuskázta a hegy oldalában lévő 10-es állásokat. Elkövetkezett azután márc. 8-ika. Már hajnalban minden rohamjárőr e'foglalta a helyét. A kenyértarisz­nyák duzzadtak a kézigránátoktól, a puskákon ott csillogott a szu­rony. Heggel hat óra; elbódülnek az ágyúk és pokoli tüzet okádnak a muszka állásokra. Kegyetlen lassúsággal telik az idő. Az ágyúk donszky Géza m. kir. pénzügyigaz­gatót, ellenőrré választották Szabó Sándort, választmányi tagokká pe­dig a következőket: Oltványi Ador­ján dohánygyári igazgató, dr. Szabó Gyula vármegyei főjegyző, dr. Vécsy László jogakadémiai tanár, Hartl Aladár igazgató tanító, Kóta Ven­del MÍV üzemi tiszt, Ocsvár Géza testnevelési tanár, Oltay Rudolf testnevelési tanár, Melankovics Ödön mérnök. A számvizsgáló bizottság tagjává Dévényi Miklós városi gép­üzemi tisztviselőt választották meg. A főtitkár ismertette a budapesti országos központ rendeletét, s e szerint az egyesület tagjainak iga- zolniok kell keresztény származásu­kat. Dr. Tóth József jogakadémiai ta­nár, egyetemi magántanár, alelnök a keresztény gondolatról tartott ér­tékes fejtegetést és kérte, hogy ez­után minden esztendőt Szent Sobes- tyén-misével kezdjen az egyesület. A továbbiakban a hazafias szellem és a bajtársi érzés ápolására hívta fel a lövészeket. A közgyűlés dr. Kálnoky Ist­ván polgármester, elnök zárószavai­val ért véget. tüze folyton fokozódik, az idegek pattanásig feszülnek. Majd pillanat­ra síri c?end áll be az egész vona­lon. Azután újból gránát-eső zndul rá az orosz állásokra; olyan pergő­tűz, hogy a honvédnek eláll a szív­verése is . . . Mindenki izgat ott, csak a 10-esek ezredparancsnokát nem hagyja el hidegvére. Telefonkagyló a fülén, hallgatja a jelentéseket, osztogatja a parancsokat. Tiz óra felé ballag a lomha óramutató. Mindenünnen jönnek a jelentések, hogy a roham- járőrök már ott fekszenek a poz- dorjává lőtt maszka állások előtt. Hirtelen elhallgatnak az ágyúk és elhangzik a parancs: Rajta! Ezernyi honvéd ismétli, torka- szakadtából ordítja a csatakiáltást és férgét égként zúg végig az egész Magyaroson a Rajta, Rajta ... Mi­előtt pedig a többi hegy meglepeté­séből felocsúdva viszhangként visz- szaverhetné a honvédek rohamkiál­tását, a Magyaros már a 10-eseké. A rohamjárőrök kézigránátokat ma­guk előtt vetve ördöngős ügyesség­gel felsodorták az egész muszka­állást és a harcnak alig tíz perc múltán véget is vetettek. A muszkák ezrei adták meg ma­gukat, hogy ím a honvédrohamot nem állták. A tiszafüredi szárma­zású L. Nagy Kálmán cipész-segéd, aki az egri Kath. Legényegyletnek volt a tagja, akkor szerezte az arany vitézségi érmet. Harmad* Vasárnap volt huszonötéves fordulója a Üres magyarosi csatának R volt tízes honvédek táviratban üdvözölték vitéz Subik Károly pápai prelátust, aki tábori lelkészként vett részt a csatában

Next

/
Oldalképek
Tartalom