Eger - hetente négyszer, 1942/1

1942-02-14 / 26. szám

4 EGEK 1942. február 14. Isomura. „Eh, mit, válaszolt az an­gol, sebesült vagy nem, számunkra minden megölt ellenség nyereség“. — „Hol marad azonban a keresz­tényi felebaráti szeretet?“ — „Azt otthon hagytam, amikor kihoztak a harctérre“ — válaszolt^, az angol. A spanyol fertálymesterek A Negyedmesteri Testület közgyűlésén elmondotta Breznay Imre A magyar újságírás gyermekko­rában leghosszabb ideig élt a „Ma­gyar Kurír“ c. politikai lap, mely 1787-ben indult meg s megjelent egész 1834-ig. „Bétsi Magyar Ku­rír“ is volt a neve egy időben, mert kezdettől fogva haláláig Bécsben jelent meg. Magyar viszonyokkal keveset foglalkozott, de a külfödi ese­ményeket hűségesen ismertette. Olyan szemelvény-tár volt, amely­ben közöltek minden európai újság­ból átvett részletes és kevésbbé részletes híreket, sőt még a tenge ren-tűli lapokból is állandóan adtak hírrovatot. A külföldi lapszemelvényeknél mindig megmondotta, hogy honnét vette át s ennélfogva érdekes és többé-kevésbbé hiteles is volt. Kü­lönösen sokat foglalkozott ez a lap a spanyolországi eseményekkel, mert ott szinte állandó volt a politikai mozgalom, a forradalom. Nem tar­tozik ide, hogy miképpen űzték el a Bourbon házból származó VIII. Ferdinánd királyt; hogyan tette meg Napoleon spanyol királlyá öccsét, Józsefet s ennek később, hogyan kellett szégyenszemre meg­futamodni az országból ... A lé­nyeg — ami itt minket érdekel — az, hogy 1820-ban rövid időre is­mét szöknie kellett a törvényes királynak, mert Eiedo nevű spanyol vezér kitűzte a lázadás zászlóját. A mi Magyar Kurirunk ekkor írta 1821. évi február 27-én meg­jelent számában a következőket: „ . . . Egy újságnak madridi levelezője revolutziós tulajdonsá­gú történetet beszél el Madrid­ból Január 18-dikáról: ...Itt Madridban ismét felállították, a’ város tanátsa javallatára azt a’ régi intézetet (ma: intézményt), hogy a’ városnak Fertállyaiban Fertályos Alcadesek (Fertályos Politziai Biztosok) legyenek . . .“ Mielőtt tovább mennék, meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy Madridban nem új intézmény volt a fertálymesterség, mert azt mond­ja, hogy ismét felállítottak a ré­gebbi intézményt. Nem forradalmi gondolat volt tehát a fertálymes­terség, hanem valami szükséges tényező a zavaros viszonyok között — segítségére a város vezetősé­gének. Értesítem t. vendégeimet, hogy a Várállomással szemben a Wágner-féle ital­mérést átvettem. Tisztelettel GRÜNBAUM ADGLF korcsmáim. Hogy valóban békés és a rend érdekében létesített valami volt a fertálymesterség, kitűnik a köte­lességekből, amelyeket a követke­zőkben ismertet a fenti cikk: „Ezen tiszteknek kötelessége abban áll, hogy az uczák tiszta­ságára vigyázzanak, hogy éjje­lenként, ha veszekedés, czivódás támad, annak eltsendesítésére megjelennyenek, hogy a’ magok fertállyában található idegenekre figyelmesen vigyázzonak ’s több effélék ,. .“ Aki olvasta az „Egri Fertály­mesterségről“ írt kis munkámat, bizonyára emlékszik reá, hogy az egri fertálymestereknek is efféle kötelességeik voltak. A 15—27. la­pon részletesen ismertetem e köte­lességeket s most rámutatok arra, hogy nálunk e teendők a 3., 4., 5., 8. és 12. pontban egyeznek a fent is említett madridi teendőkkel. Tud­juk, hogy a mi fertálymestereink­nek a rendbontók ellen még bírói, végrehajtó hatalmuk is volt. Hiszen feljogosította őket a városi tanács, hogy a helyszínen is megbüntet­hessenek holmi garázda, vagy ve­szekedő, káromkodó embereket. Igaz, hozzátette, hogy „Si sine pe- riculo suo fieri potest“. Vagyis: ha saját veszedelmük nélkül lehetsé­ges. Ezt a hatalmat jelezte külön­ben a fertálymesteri bot is, amely egyenlőre értékű volt a falusi bí­rák hatalmi jelvényével. A spanyol fertálymester kollégáknak a címe is alkalmasabb volt, mint a miénk, mert ott fertályos alcadeseknek mondja őket a híradás. Ez a szó pedig a spanyol nyelvben bírót jelent. Hogy pedig a rendeleteket a fer­tálymesterek voltak kötelesek is­mertetni és végrehajtatni negyedeik lakosságával, éppen úgy mint ná­lunk is: kitűnik a „Magyar Kurír“ 1824. 11. félévi 35. számából, ahol ezt olvashatjuk a katalóniai főigaz­gató egyik kiáltványa utolsó pont­jában : „. . . A’ Fertállyok Biztosai, felvigyázói szoross felelet (vagyis ma: felelősség) alatt végrehaj­tani tartoznak ezen rendeletet.“ A helyzet tehát e tekintetben is ugyanaz volt, mint nálunk. Itt csak azt a megjegyzést fűzöm ehhez a hírhez, hogy a most emlí­tett kiáltvány 1824. október 2-án kelt Barcelonában s országos jel­legű volt. Ebből tehát következtet­hetünk arra, nemcsak Madridban voltak fertálymesterek, hanem egész Spanyolországban. Első idézett hírünk folytatása- képen még egy hasonlóságot talá­lok a két intézmény között. Ez ki­tűnik a következőkből: „ .. . Midőn most esztendőkor ezen Politziai Biztosok kiválasz­tottak volna, az a’ gondolat ja jött a Város tanátsának, hogy Medina- Celi idős Herczeget, a’ ki Spanyol Ország első Grándja (vagyis fő­ura), ’s a’kinek famíliája a’ thró- nushoz való jusstartását minden thrónusi változáskor meg szokta újítani, ’s a’ ki igen igasságos, jól tévő ’s nagy tiszteletben lévő ember, illy Fertály-Comissáriussá tegyék . ­íme, ott is fontos volt, hogy a fertálymesterségre jelölt férfiú köz- tiszteletben álljon és legyen tekin­télye. Csak ebben az esetben tölt­heti be ugyanis tisztét eredménye­sen. Nem lehet azonban megállapí­tani, hogy hogyan választották a fertályos bírákat. Abból ugyanis, hogy e fenti esetben a tanács vá­lasztotta Medina-Celi herceget, nem világlik ki a választás módja, mert hiszen nálunk sem lehetett szó a fertálymestereknek erről az önkor­mányzati jogáról a választásban a legutóbbi két városrész (Lajos- és Szent István-város) kialakulása al­kalmával . . . De lássuk tovább a miénkhez ha­sonló vonásokat, amelyek éppen a jeles herceg kijelölésével kapcsolat­ban fordultak elő. A „Magyar Ku­rír“ híre szerint: „ . . . A’ Herczeg nem vállalta fel a’ néki ajánlott Hivatalt ’s Orvosi bizonyságtételt is küldött affelől, hogy egésségi környülállá- sai miatt arra alkalmatlan lé­gyen: de semmit sem használt. Azt kívánták, hogy széméllyesen jelennyen-meg a’ maga menté­sére . . .“ A herceg azonban nem jelent meg a tanács előtt, hanem az inasával üzente meg, hogy „ ... az időnek kedvetlensége miatt a’ szobájából ki nem mehet.“ Ezt az üzenetet a tanács sértőnek találta és, száz du- kát (vagyis 100 arany) büntetéssel sújtotta a fertálymesterségtől húzó­dozó herceget. Egyúttal pedig az időközben visszatért király elé ter­jesztette az egész ügyet — döntés végett. A király azonban nem kí­vánt beleavatkozni ebbe a helyi jellegű ügybe. Erre a tanács azt határozta, hogy: „. . . a Herczeg jelennyen-meg az Alcadok gyűlésében, vagy fi­zessen háromezer dukátikat. Azt erőssítik, hogy végre rászánta magát a’ Herczeg, hogy több kedvetlenségeknek elkerüléséért felválolja a’ Fertály-biztosságot, ’s letette a’ szolgálati esküvést...“ Ily szempontokban is egyezik te­hát a mi fertálymesteri intézmé­nyünk a spanyol fertálymesterség­gel. Hiszen nálunk is el kellett vállalni a fertálymesteri tisztséget és nem egy Ízben találunk olyan tanácsi határozatot, hogy a „fertálymesterség közteher, a’ közterhet pedig közössen a’ Lako­sok viselni tartoznak annál is in­kább, mivel ezen Hivatalból a’ Nemesek sem húzhatnák ki ma­gokat . . .“ És mint ahogy Egerben Juhász Mihályt 1810-ben, vagy Fazola Hen­riket 1769-ben nem mentette föl a tanács, azonképen nem kapott föl­foroKtar Balkay István füszerkereskedésében. mentést 1821 ben Medina-Celi her­ceg sem Madridban. Végül pedig, mint az előbbiekben mondottam, illetve idéztem, Spanyol- országban is esküt tettek a fertály­mesterek éppen úgy, mint nálunk. . . . Érdekesnek tartottam a spa­nyol fertálymesterekről való meg­emlékezést már csak azért is, mert Magyarországon — nem ellenőriz­hető hírek szerint — Aradon, vagy Váczon, mások szerint Komárom­ban lettek volna fertálymesterek. Hogy olyan volt-e a szervezetük, mint a miénknek, nem tudhatom. Égy bizonyos, mikor 1836-ban rádió­előadást tartottam az egri fertály­mesterségről, sehonnét nem kap­tunk visszhangot, jelentkezést, mint­ha valahol másütt is lenne ilyen tisztség. Spanyolországban bizonyosan volt. Aranyat, ezüstöt csÄ.4s Csapó, őraműves! Ingatlanforgalom. (Február 7-től február 13-ig). László István és neje Fejes Ve­rőn megvették Miskolczi Antal és neje Pirk Mária kertjét, szőlőjét, szántóját az Afrika dűlőben 500 pengőrt, Eácz Józsefné Kelemen Mária megvette Mészáros Antal és társai kőporosi pincéjét 150 pen­gőért, Tamási Jakab és nejeTa- más Szidónia megvették Tamasi György Verőszala-utca 149. számú házát és kertjét 500 pengőért, Ta­masi Sári megvette Tamasi Jakab és neje Tamás Szidónia ingatlaná­nak V, részét 250 pengőért, Tóth Ferenc és neje Horváth Eozál meg­vették Szabó János pince- és pin­cetorok-illetőségét a Kisasszony-ut­cában 200 pengőért, Bukucs Beita­lanné Bóta Auna megvette ifj. Szajcz János Türk Frigyes-u. 13. sz. házát 4100 pengőért, Tóth Ló-

Next

/
Oldalképek
Tartalom