Eger - napilap, 1941/2
1941-08-02 / 121. szám
2 EGER 1941. augusztus 2. Egri kövek tanítása. Rovom a vár öreg köveit, lépteimet visszhangozzák a falak. A kövekről az idő, a századok esője rég lemosta a vért, a füstöt, megtisztulva fehérednek felém messzi századok távlatából. S a kövek beszélnek. Zengő szóval tanítják a XX. század bolygó magyarját. Tanítják a magyar sorsra, erre a világon oly egyedülálló különös hivatásra, az áldozatos élet és halál hivatására. Mert áldozat volt sorsunk, mióta megvetettük lábunkat a földnek e sokat hányatott vidékén. Ott véreztünk Keleten, melyhez szívünkkel, lelkűnkkel tartozunk, a kultúr Nyugatért, melytől üitványságot, lenézést, szenvedést kaptunk cserébe. Pazar bőkezűséggel ontottuk évszázadokon át a vért, észt, pénzt. S most némul- jon el ismét minden más szó, szűnjön meg zúgni a politika szövőszéke, a pénz csengése, a tudományok villongása, a történelem oltárára ismét magyar vér hull áldozatként. Ezt sugározzák a falak felénk, kik a sors különös akarata folytán a béke útjait rójjuk a csendes Mátra, Bükk aljában. Szívünkben mondhatatlan vággyal, ó bár mi is ott járhatnánk most, ahol egykor apáink jártak, hol a szegedi láng fényénél újjászületett honvédség halad, a Dnyeszter, Dnyeper partján. Örök vágyódás, örök lemondás a sorsunk, férfisors ez, magyar sors. Vágyunk valami új után, valami több felé, halhatatlan tettek erői feszítik izmainkat gf vérünkben lüktet a vágy az új magyar csodákra, mik belejátszanak a nemzet életébe, a szívek formálásába. Vágyunk életet áldozni ha kell, hogy vérünkből új élet fakadjon, hogy felemeljük ezt a népet oda, hol egykor volt. Megtisztulva az apró hétköznapoktól, az örök magyar sorsot nézve akarunk dolgozni e nemzetért, melynek legelső tanítói, lé- lekformálói mi leszünk, magyar tisztek. S a vágyakkal együtt jár az örök lemondás. Sokszor apró dolgokról, múló örömökről. De mi mindig lemondunk valamiről, s ez teszi életünket többé és szebbé. Aki lemondani tud, az áldozatot hoz, s aki áldozni tud, az hős, s a hősök viszik előre egy nemzet sorsát, legyen az a munka, a kötelesség, vagy a csataterek hőse. És ennek a népnek sok, nagyon sok hősre van szüksége. Mindezeket átfogja a föld leghatalmasabb ereje: a szeretet, ez az állandó alkotó erő. Ez képes halhatatlan tetteket létrehozni, hegyeket megindítani s az emberi életek folyásának új irányt szabni. E csodákban sivár században a hazaszeretet az, ami létrehoz új magyar csodákat. Ennek a szeretetnek a lovagjai vagyunk mi, ludovikások. S az egri falak szózatának túl kell jutnia a környező hegyeken, messzi nagy síkságokra, zajló nagyvárosokba, az egész magyar mindenEger, augusztus 2. Az 1941—42. évi gabona- és lisztforgalom szabályozásáról szóló kormányrendelet értelmében a termelőknek a búzát, rozsot, a kétszerest, a zabot és az árpát (kopaszárpa kivételével) 1941. évi október hó 31-ig kell megvételre felajánlani a Hombárnak, illetve bizományosainak. A hivatalos lap pénteki számában kormányrendelet jelent meg, amely az előbb említett rendelet intézkedéseit úgy módosítja, hogy a felsorolt gabouafeleslegeknek egy- harmadrészét legkésőbb 1941. évi augusztus hó 15-ig kell felajánlani a gabonavásárlásra jogosultaknak. a) A kisgyermekkorban alkalmazott büntetések a szülők műveltsége, lelki finomsága és a gyermek érzékenysége szerint igen különfélék. A verés, ételmegvonás, bezárás, sarokbaállítás, szidás, kor- holás, intés, szemrehányó pillantás, a szeretet és bizalom jeleinek megvonása, a mozgás, játék és szabadidő korlátozása azok az eszközök, amelyekkel a gyermeket a szülői házban büntetni szokták. Az ókorban és középkorban a testi fenyítés, a vesszőzés, pofon mindennél gyakoribb büntetés volt. Iskoláinkban ma tilos a testi fenyíték alkalmazása. Korunk nevelői nem tartják megengedhető eszköznek, mert becsületérzésben alázza meg a gyermeket. Gárdonyi Géza is mélyen elítéli a pofont, mert szerinte az ember arca a lélek virága, s aki az arcot megüti, az a lelket üti meg. Imre Sándor csak abban az esetben tartja megengedhetőnek a testi fenyítést, ha a gyermek szándékosan megrúg, vagy megüt valakit. Ezzel ugyanis testi fájdalmat okoz, s ilyenkor igazságos, hogy ő maga is részesüljön benne. A jóérzésű gyermek nevelésében nincs szükség testi fenyítésre, legfeljebb csak jelképes megverésre az első életévében. A büntetés céljait erkölcsi eszközökkel is el lehet érni. A büntetésre kisebb korban leginkább engedetlenséggel, dacos magatartással, a tisztaság körüli hiányokkal és rendetlenkedésekkel adnak okot a gyermekek. A későbbi években az előbbi okokhoz még hazugság, durva viselkedés, köteségbe, hirdetve, hogy csak az áldozatos magyar élet viszi előre a nemzet sorsát. Erre készülünk mi is, kik ez ősi falak tövében járjuk a béke útjait s kitárt lélekkel hallgatjuk a kövek tanítását. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntethető az, aki gabonafeleslegének egyharmadrészét augusztus hó 15 ig vételre fel nem ajánlja. A rendelet szabályozza a pénzbüntetés mérvét. A gabonát, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. Az elkobzott gabona értéke az államkincstárba folyik be. Azt, aki a kihágás felderítése körül különös érdemet szerzett, az elkobzott gabona értékének egyötödrészéig terjedhető jutalomban részesítik. lességmulasztás és különféle csínyek járulnak. A büntetés nevelői célját csak akkor éri el, ha a gyermek belátja bűnösségét és igazságérzete jogosnak tartja a bűnhődését. Ilyen esetekben szinte várja az ítéletet és ha az igazságos, utána megnyugszik és felderül. Ellenkező esetben ellenkezést vált ki a gyermekben, következményeiben pedig súlyos erkölcsi fogyatékosságokat szül. Az alaptalan, valamint igazságtalan nagy és kegyetlen büntetések mindenek előtt a szülők iránti bizalmat rendítik meg, azonkívül hazudozóvá és kétszínűvé teszik a gyermeket. A makacs magatartás megtörésére szánt verések túlzásba menvén nemcsak a dacot törik meg, hanem a lélek belső ellenálló képességét is. Ez igen veszedelmes „eredmény“, mert a gyermek belső ellenálló erő nélkül ki van szolgáltatva a világnak. A természetes és mesterséges büntetésekre egyaránt nyílik alkalom a családban. Ha lehet, természetes büntetést alkalmazzunk. Pl. az ételben válogató gyermeket, aki a főzeléket nem akarja megenni, vagy már egy-két kanál után abbahagyja az evést, legtermészetesebb módon azzal lehet megbüntetni, hogy az ebéd végén kővetkező süteményből semmit sem kap. A mesterséges büntetés alkalmazásában is arra kell törekedni, hogy természetes következményként tűnjék fel. Pl. ha a gyermek evés közben nem tud illendően viselkedni, vagy gyakran megfeledkezik magáról, természetes következményként Igmándiviz I M 11111 •—y ♦ r magyar-rekord bizonyos időre „kisasztalkájához“ ültetjük. A „visszaültetés“ fájó, de jogosnak tűnik fel és törekvést kelt a gyermekben, hogy ismét a „nagyok asztalához“ kerüljön és illendő magatartásával kiérdemelje. Szidással, türelmetlen megjegyzésekkel, esetleg rácsapással csak kedvét vennők el és akaratossá tenuők. Sok szülő nem elégszik meg azzal, hogy „rosszasága“ miatt megbünteti a gyermeket, hanem ráadásul bocsánatot is kéret. Ennek sokszor nincs értelme, mert ha a gyermekben igazán őszinte a jobbulás vágya és erős a bűntudata, magától is igyeaszik szüleit megengesztelni. Ebben az esetben komoly eredménynek lehet elkönyvelni a bocsánat kérést. Ha azonban csak parancsszóra, belső meggyőződés nélkül kéri a bocsánatot, annak erkölcsi értéke nincs, következménye pedig veszedelmes lehet. A gyermek megtanul kétszinűsködni és alkalom adtán visszaélni a szülők gyengeségével. Fontos követelménye még a büntetésnek a következetesség, a megfontoltság és mérséklet. Aki ugyanazért a cselekedetéért egyszer büntet, máskor nem, aki haragjában, vagy felindultságában nincs figyelemmel a gyermekre és a körülményekre, vagy aki örökös fenyegetésekkel és fenyítésekkel fegyelmez, az nem jó nevelő. b) A jutalomnak különösen a munkára és kötelességteljesitésben van szerepe. A kitartó és kiadós munkához még nem szokott gyermek csak nehezen tudja figyelmét és akaratát a kívánt feladatra fordítani és rajta tartani. Milyen nehezére esik pl. az 5—6 éves gyermeknek kis testvérére ügyelni csak néhány percig is? Annak a tudata azonban, hogy édesanyjának örömet szerez vele, megacélozza a gyermek akaratát. Az öröm a legszebb jutalom a jólnevelt gyermeknek. Ennek megfelelően az örömszerzés a legjobb nevelő eszközök egyike. Kölcsönösen szeretetet, hálát és ragaszkodást ébreszt. Mindenki szívesen tesz szolgálatot annak, aki örömet szerez neki. A nevelésben kitűnően lehet értékesíteni ezt a tapasztalatot. Abban a családban, amelyikben a tiszta örömök szerzése a családtagok kölcsönös törekvése, alig van szükség büntető eszközökre. Ezek közül is a legnagyobb az örömtelen tekintet és a bánatos arc. Örülni kell a gyermek minden sikeres és jó munkájának. Ezzel nagy mértékben növeljük cselekvési vágyát és szolgálatkészségét. Az örömet tükrözni kell arcunknak és szemünknek egyaránt. Az elismerés szavával és egy-egy csodálkozó megjegyzéssel is jutalmazhatjuk a gyermeket. Erre van Tarczajj Erich. Augusztus 15-ig kell felajánlani a gabouafölösleg egyharmadát Módosították az október 31-iki határnapot Szülők! Ezt nektek írjuk: Büntetés és jutalmazás a családban IX. közlemény.
