Eger - napilap, 1941/2
1941-11-22 / 184. szám
2 E O E F <»41. november 22. mondja vágyakozva eok ember. Ez a vágya már a közeljövőben teljesülhet, ha egy három vagy másfélpengös államsorsjegyet vásárol. A húzás már december 4-én lesz. Főnyeremény: 40.000 - ÄR. P. További nyeremények: P 20.000'—, P 10.000 —, kétszer P 5.000'—, négyszer P 2.500'—, hatszor P 2.0C0'—, huszonkilencszer P 1.000'—, sth , stb., stb. Olyan emberkékről, nénikékről, a- kiknek hajlott háta, profilban egy- egy mozdulata, bánatos szemének A Gárdonyi Társaság vasárnap délután 6 órakor kezdődő ülése iránt a város társadalmában igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. A felolvasó-est egyike lesz azoknak az értékes szellemi megnyilvánulásoknak, amelyeket a Társaság rendszeresen vetit a közönség éleiébe, hogy a rokonszenvet fenntartsa a szellemi kérdések, az írás és művészei számáré. Ez alkalommal sikerült a Társaságnak előadóul megnyernie Ijjas Antalt, a kitűnő újságírót, aki a lassú jártatása öreg szülőnket, atyánkat, anyánkat juttatja eszünkbe. Tán már el is temettük őket, csak így elénk villanó jelképekben járnak vissza közénk! Bácsikákról, nénikékről van szó, akiknek Isten nemsokára int, hogy lépjenek be hozzá az örökkévalóság kapuján. S most gyönyörködve szemléli, hogy embertestvéri szeretetből hogyan engedjük be a mi kapuinkon s igyekszünk megédesíteni szomorú napjaikat a bebocsátás előtt. Ilyenkor Isten a maga jóságának tükrözését fedezi fel bennünk s jóakaró figyelmét nekünk adja egészen, és lesz ránk gondja majd a küszöbön és belül. A Szegénygondozó Hivatal kéri tehát mindazokat, akiknek a szívét meghatja az ügy s együttérez aggódásunkkal, vállaljanak el hetenkint egyszer egy szegényt, adják le nevüket a Jókai-utca 6. sz. alatt, vagy telefonon a 4—57. számon. Ha pedig majd esetleg levélben is keresünk valakit, nem zaklatás, hanem csak segítséget kérő kopogtatás lesz az. Szegénygondozó Hivatal. fiatal magyar íróuemzedéknek jelentékeny tagja. Széchenyi regénye most jelenik meg folytatásokban a Képes Krónika című lapban, s komoly értékű riportsorozatát nemrégiben közölte a Nemzeti Újság ugyancsak a legnagyobb magyarról. Ijjas Antal Széchenyiről tart előadást s egy novelláját olvassa fel. A vasárnapi gyűlésen tartja székfoglalóját Richter Mátyás ciszterci rendi tanár, aki a magyar céhvilág alapos ismeretével és irodalmi feldolgozásával s több helyi monográfia megalkotásával tette ismertté nevét a szakkörök előtt. Diákköri élményeiből mond el néhányat, első Néhány napja összeíró küldöttség látogatja Egerben a magánháztartásokat. Az összeírás céljáról számosán intéztek kérdéseket szerkesztőségünkhöz. Beszélgetést folytattunk ez ügyben dr. Kálnoky István polgármesterrel, aki a következőket mondotta munkatársunknak: Eger, november 22. Az egri Katolikus Legényegylet minden évben rendez kulturdélutá- nokat ifjúságának és közönségének művelésére. Az egyesület kultur- délutánjai iránt az egész város társadalma részéről igen nagy érdeklődés nyilvánul meg minden alkalommal, mert ezek a kulturdélutá- nok nemcsak vonzó műsorral vannak összeállíva, hanem egyben Eger tudományos világának értékes előadóit is felvonultatják. A kulturdélutánok őszi sorozatát november 30-án, vasárnap,Széchenyi- emlékünnepély vezeti be, s azon vitéz Somlay Mihály kereskedelmi középiskolai c. igazgató, ünnepi szóvasuti utazásáról, Egerbe érkezéséről és Ziegler (Gárdonyi) Gézával való megismerkedéséről. — Az összeírás miniszteri rendeletre történik. A fogadalmat tett összeíró küldöttség felveszi a takarmánykészleteket, a gabonakészleteket, sertésállományt stb. E városi összeíró küldöttség munkáját és adatait később a katonaság vizsgálja felül. nők méltatja Széchenyi István gróf eszméit és a „legnagyobb magyar“ örökérvényű tanításait. A Legényegylet idei kulturdél- ntánjainak menetrendje a továbbiakban így alakul: December 7.-én a cserkészek tartanak kulturdélutánt az egyletben. December 8.-án a Kolping lányok és fiuk felavatása délelőtt 10 órakor az irgalmasok templomában. December 14.-én a kulturdélután keretében: emlékezés a harctéren küzdő magyar hősökről. December 21.-én a kulturdélután keretében : 'karácsonyfa ünnepély a ezegénysorsu iparostanulók felruházásával. Jelentkezzenek a városházán az erdélyi emlékérem igényjogosultjai Eger, november 22. A városháza illetékes ügyosztályán igen sok erdélyi emlékérem van, amelyet nem vettek át. Felhívják mindazokat, akik a 7. honvéd élelmezési raktárnál, a 14. gye. Dagy érdeklődés előzi meg a Bdrőonyi Társaság megnyitó ünnepi ülését Összeírják Egerben Is a magánháztartások takarmány-, gabona- és sertéskészletelt A Katolikus Legényegylet kultúr- délutdnjainak őszi sorozata november 30-án Széchenyi-emlékünnepéllyel kezdődik November. „A vadlibák már húznak esténként, Az ólmos, szürke ég alatt húznak, Bámulom 8ket két pisla szemmel, Számolom tíznek, számolom húsznak... Amint szállnak fenn, az égi térben.“ Bámulom a légóceán szabad útján vonuló vadlibákat, amint húznak a sötétbeborult föld felett és hallatják messzehangzó madárszava- kat. Hangjuk belehasít a felhők szürke gomolygásába és élesen elválik a földi zajoktól. A tornyok némán emelik fejüket az ég felé és az utcákon az őszi szél csavarog. November van. Az emlékezés mécseit meggyujtjuk a lelkűnkben és elmúlt életek világosodnak meg bennünk a novemberi ködben. Temetőszag terjeng a levegőben és a sírok alatt puhán borul a rög a koporsókra. Az idő lassabban múlik, mint máskor és az éjszakák egyre nehezebben akarnak megvirradni. November. Ilyenkor lehet egy kissé jobban befelé élni. Szobánk négy fala között, ha néha kiteregetjük lelkünket, — csak úgy magunknak — és vizsgálni kezdjük, mint orvos a betegét, kitárul előttünk sok minden az őszi éjszakában, amit a nappali fény nem tud megvilágítani. Itt egy pecsét, ott egy folt, amott egy elmosódó szürkeség a kiterített lélekabroszon. Jó ís volna talán már kimosni. Esténként pedig egyre közelebb jutunk a templomok ajtajához és ha megállunk ott, belülről az örökmécsnek félhomályban fel-fellibbenő, pirosló lángja világit felénk. November. Denevérek alszanak a padlások és tornyok poros zugaiban és a szakadt pókháló foszlányokon nem csillan meg a napsugár. Csak a szél lesz egyre erősebb és a lombjukat vesztett fák csupasz ágai között sebbel-lobbal törtet előre, távoli ismeretien célok felé. Messziről jön ez a szél és messzire megy. Emléket hoz a múltból és a jelen valóságát a születő jövőbe viszi nyargalva. A fák alól sárgult levelet kap fel, lobogtatja, repíti, játszik vele egy darabig, majd eldobja, mint városi ember a kiolvasott újságját. November. Az erdőkből nyikorgó kerekű rozzant szekerekkel és nyisz- lett lovakkal jönnek a fásemberek, „jóféle száraz fát“ kínálva az összehúzott aljú kocsikról és megesküsznek, hogy „meg van ez a fa két méter is tekintetes úr!“ Favágók oldalognak a szekerek után vállravetett fűrésszel és fejszével. Reménykedve néznek a kinyíló kapuk felé, hátha lesz egy kis kereset. Verebek fázósan gubbasztva ülnek a tar ágakon, aztán huss — odábbszállnak, amerre melegebbet éreznek. Az iskolakapuban a gyerekek megállnak még egy percig, aztán harsány „Dícsértessék“-kel köszönnek el a tanító úrtól, majd egymást lökdös ve nekivágnak a hazafelé tartó útnak. November. A szőlőhegyek meg- kopasztott tőkéi a város felé néznek és a nyirkos pincékben forr a hegy leve. Az Eged hajlott hátát most már gyakran takarják el a leszálló felhők és reggelenként jégkéreg borítja az árkok vizét. Csapatosan és feketén szállnak felettünk a varjak és szárnyak suhogása fylrémlik néha álmainkban is. A park fehér padjain nem ül már senki. Az utakat vastag levélszőnyeg borítja és nem jár más rajta csak az Idő és a Költő. Őszi eső kezdi egyhangú zenéjét és ezt a koncertet hallgatja a világ. A házak mintha közelebb húzódnának egymáshoz, hogy ue érezzék annyira a hideget. A bárok paloták erkélyein a kovácsoltvas rózsák irigyen gondolnak élő testvéreikre, mert azok kinyílás után meghalhatnak [és földbekerüibetnek, de nekik itt kell kitartani az őszi szélben, téli hóviharban is, évszázadokon át, amíg meg nem eszi őket a rozsda. Régi titkokat súg egymásnak az öreg utcák zegzugos vonala és kóbor kutyák szűkölve szaladnak arra, amerre talán már nem bántja őket senki. Jegenyék állnak a „csinált út“ mellett vigyázzban, őrzik a városba igyekvők lépteit és eligazítják a kifelé haladókat. A külvárosi háztetők felett némán kel fel a hold teli korongja és kísértetiesen világít meg élöt-holtat egyaránt. Régmúlt századok lehellete ömlik a Vár öreg köveiből és a bástyák befelé fordulva őrzik a halott hősök álmát. November. Öregasszony jön az erdő felől, hátán egy kis „szedelék“ fával. Eres kezei görcsösen fogják a kötelet, amivel összetartja a kis tűzrevalót. A hóstyák végén habzsolva ugat bele a lassan leszálló ködbe egy komondor és társai sietve válaszolnak rá. Reggelre kelve erősen dércsípte már a rétek arca és a hegyek felől gyors lábakon közeledik a tél. Csillag László.
