Eger - napilap, 1941/2

1941-11-08 / 176. szám

2 EGER 1941. november 8. 77. jótékonycélú m. kir. állami sorsjáték. I I Főnyeremény: 40.000 arany­pengő. 24.000 nyeremény 348.000 pengő értékben. Nyeremények: 20.000 ar. P. 10.000 ar. P. 2-szer 5.000 ar. P. 4-szer 2.500 ar. P. 6-szor 2.000 ar. P. 29-szer 1.000 ar. P. és még számos nagyobb és kisebb nyeremény, melyeket mind kész­pénzben fizetnek ki. Húzás december 4-én. Sorsjegy árak: Egész:ar. P. 3'—, fél: ar. P 1.50. Kapható minden osztálysorsjegy- főárusítónál, valamint az összes dohány tőzsdékben. hogy az arat nem tudtuk az ái- korraánybiztos által megállapított ár hiányában kellő időben útjára engedni. Érthetetlen továbbá a kö­zönség beteges halmozási tünete sok esetben, ami országrészek sze­rint változik. Legutóbb egyik he­lyen a pap ikát kezdték úgy fel­vásárolni, hogy hónapokra szóló készlet fogyott ki napok alatt. Ter­mészetesen ennek pótlása nem tör­ténhetik meg azounal. Célnak — mondotta továbbá —, hogy a pa­naszokat összegyüjtsük és a segítés módozatait megjelölve illetékes he­lyekre juttassuk. Azonkívül össze akarunk hozni egy olyan szervet, amely a termelők érdekképviseletét lesz hivatva megvalósítani és erre a célra ki akarjak fejleszteni a Kéve című lapot, hogy ezzel is elősegítsük a helyes közvélemény kialakulását. De a panaszok mellett jut hála Istennek, idő és alkalom az örömre is. Ez az épület azt mutatja, hogy minden nehézség ellenére tovább haladunk a fejlődés útján, jobban felkészülhetünk, tároló helyiségeink­ben előre gondoskodhatunk a jövő­ről, pincéink ki tudják elégíteni a vidék sajátos követelményeit. Or­szágos viszonylatban is jelent, az valamit, hogy évekkel előbb még csak 5 millió pengő volt a tőkénk, s ma 30, s jelent valamit, hogy forgalmunk legutóbb már elérte a 300 millió pengőt. Az ellátás és ér­tékesítés terén rendkívül nagy mun­ka folyik, amit az ország minden lakosa élvezhet. Ha valamikor iga­zolni tudjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom jó célokat választott és jó utoa halad, úgy most van itt annak az ideje. Nagyon megsinyli a szem a gyenge lámpák fényét 1 Helyesen világítsunk: b ő f é n y ü Tungsram Krypton lámpát égessünk — az legalább megtakarítja saját árát égés közben. © Újabb fejlődés előtt Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy a mezőgazdaság megsegítéséről szóló törvény tárgyalásánál kifejt­hettük véleményünket, s ha életbe lép a törvény, a szövetkezeti élet újabb fejlődés előtt áll. Az alelnök- vezérigazgató végül bejelentette, hogy a központ kifejleszti a szociá­lis gondoskodás eddigi kereteit. A bolt kezelőket szorgalom és ráter­mettség szerint csoportokba osztják s ezeknek a központ segítségére siet a jobb nyugdíj elérésében. A szövetkezetek vezetői — fejezte be mondanivalóit dr. Wiinscher Fri­gyes — hivatott vezetői a népnek az úton, amely a szebb és a boldo­gabb jövő felé vezet. Az élénk tetszéssel fogadott sza­vak után Jósvay Gábor kormány- tanácsos, a poroszlói „Hangya“ ügyv. igazgatója köszönte meg dr. Wün- scher Frigyesnek az értekezleten való megjelenését és hogy a szövet­kezeti áruellátás tökéletesebbé té­tele érdekében lehetővé tette az új székház megvásárlását es korszerű berendezését. A vezérigazgató látogatása az egri Hangyánál Ezután dr. Wünscher Frigyes és kísérete az Egri „Hangya“ Szövet­kezet Kossuth-téri gyönyörűen át­alakított, székházát tekintette meg. Itt Meyer Béla prépost, kanonok, Frindt Jenő apát, kanonok és az igazgatóság tagjai várták a vendé­geket. Szabó Lajos ügyv. igazgató kalauzolása mellett tekintették meg a kibővített ruházati és fűszer he­lyiségeket, s a székház vonzó és ízléses képét. A látogatás során az alelnök-vezérigazgató elbeszélgetett az alkalmazottakkal és legmelegebb elismerését fejezte ki a látottak felett. Az Egri „Hangya“ Szövetkezet ez alkalomból igazgatósági ülést tartott, amelyen Meyer Béla gazda­sági főtanácsos, elnök üdvözölte a vezérigazgatót, kifejezést adva a szövetkezeti mozgalom egri bará­tai örömének, s rávilágított dr. Wünscher Frigyes sokoldalú mun­kásságára. Megemlítette, hogy ez alkalommal tiz éves jubileumát ün­Gondolatok Gröber Jenő elhunytán Az elmúlásra teremtetett ember lerótta imhát utólsó nagy adóját... Az alkotásra kész lélek elveszí­tette itt éltető testét.. . Most már munkásságának meg­maradt termékei s emlékei élnek .. * Emlékeit megőrizni az egrieknek szent kötelessége. . Mert nem közönséges munkás és nem egyszerű lélek volt. . Az Egerben való megemlékezés helyesen mondja, hogy nem a be­szédek — de a tettek embere volt. * Csekélységem e pár sorral egy lavinát szeretne megindítani. Hogy mondaná el minden jóravaló egri ismerőse, barátja: mit őriz a vele való beszélgetésből? . . . Összeköt­tetésből ? . . * Én ezt a két apróságot mondom el . . . Az 1914. év elején kerültem Egerbe . . Szívesen jöttem az ősi emlékekkel megszentelt városba . . Igyekeztem megismerni . . . Gröber Jenővel a régi uszodában ismerkedtem össze. . A még akkor meg lévő -f- alakú alkotmányon jó félórákat beszélgettünk . . És ami­dőn megkérdeztem: a mai szőlőket milyen komoly veszély fenyegeti itt Egerben? . . Nagy meglepetésemre azt mondotta : a kapa! ... És meg is indokolta, hogy ez így van . . . „Az elpusztult szőlőtőkét górcsövi vizsgálat alá veszem . . Legutóbbi esetemkor 46 vágást olvastam meg szegény tőkén s mindaddig vege­tált, míg teljesen körül nem vág­ták “ . . * A másik nehány éve történt .. A makói vegyeskar Miskolcról Egerbe szándékozott jönni. . Veze­tőjük, Cziriák Zoltán barátom fel­kért, segítsem őket Eger megisme­résére. Úgy vélem, Eger egyéb ne­vezetességei mellett uszodája s bora is érdemes a megtekintésre. . Eze­ket is beállítottam a napi sorrendbe. Mert 96-an jöttek — elmentem Grö­ber Jenő pincetulajdonoshoz .. (Nem sziveseu használom a „bortermelő“ szót . . . Mert az néhol és gyakran gyanús alkotást takart!) És meg kértem: engedné meg, hogy e tár­saság megnézhesse érdemes pincé­jét ! . . Megkérdezte, hányán jönnek ? S mikor megmondottam: 96an —fel- jajdult, hogy: csak 44 pohara van künn! . . . Megnyugtattam, hogy e társaság része nő.. Nem a bor csábítja őket . . Én szeretném meg­láttatni velők ez érdekes dolgokat.. Sőt, ha tehetné — őt is, mint e ha­talmas pincészet szellemi vezetőjét is, örülnék, ha bemutathatnám s megtisztelné e társaságot! . . Meg­ígérte, ott lesz . . S d. u. 6-korvo- nult is az uszodából fel a Szál a felé a csapat . . a férfiak 2—3 literes fonott üvegekkel felszerelve. . hisz közöltem velők, hogy jó bort lite- renkint is vehetnek ott . . . Gröber Jenő várta is a társasá­got . . Bemutattam a vezetőt s meg­súgtam a leányoknak, hogy legény ember . . s én szépen kiléptem a borházból . . . Levonultak kellő le­hűlés után . . . Én Reisz — akkor százados úr foglya lettem. Az ő pincéje is közel van s mikor sétálva arra mentem, ő akart behívni — és amikor meg­mondtam : épp a pincétől szököm, hozott fel a jó kadarkából s ott, a borház előtt vártam meg a makóiak visszatérését. . . csendes poharazás mellett. . . Hát igen hosszasan tar­tott a makóiak pincenézése ... Egy óránál is tovább járták a mély­ségeket .. . Hanem, amikor felkerültek, nem győzték elismerni a kedves lányok, férfiak, hogy ezt meg nem nézni — vétek lett volna... Lenn Cziriák barátom remek vegyeskarával több szép dalt, felköszöntőt daloltatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom