Eger - napilap, 1941/2
1941-10-18 / 165. szám
2 EGER 1841. október 18. gyöspata községben dr. Veisz Gyula tulajdonát képező 30»k. hold, melyet csereterületnek akarok felhasználni a Pásztó községben Platthy György földbirtokostól házhelyek céljaira megszerzendő birtoktest el- lenértékeképen. Erdőtelek községben Balázs László tulajdonát képező 255 k. hold, Gellért Jenőné 215 k. hold, Engel Pál és társai 947 k. hold, özv. Benes Antalné 251 k. hold, Braun Eta 215 k. holdja. .Heves községben dr. Czigler Jenő 50 k. hold, Goldstein Lipótné és tsai 150 k. hold, dr. Balázs Gábor és tsai 741 k. holdja. Tárnáméra és Boconád községekben dr. Hirsch Albert és tsai 1200 k. hold, Tiszaszőllős községben Duschnitz Bertholdné 250 k. holdja, összesen 4304 k. hold. — Erre a célra a jövő évi költségvetésben 500.000 P-t állítottam be s ezenkívül a f. évben szükséges előmunkálatok elvégzésére 100 pengőt eszközöltem ki az Országos Szociális Felügyelőségtől. A jövő évi munkálkodásom alapját képező költségvetés jelenleg jóváhagyás alatt áll. — Az elmúlt évben alakult Hevesvármegyei Közjóléti Szövetkezet munkásságát főként ez a tevénység fogja képezni. Ennek vezetőjéül arra alkalmas egyént szeretnék megnyerni, remélem, hogy annak személyéről már legközelebb jelentést tudok tenni. Állítson íel burgonyaraktárt a METESZ Egerben A megszabott áron burgonyát, az egri hagyma részére pedig szállítási lehetőséget kérnek az egri kereskedők és termelők a város országgyűlési képviselőjétől és polgármesterétől Eger, október 18. Kaptuk a következő levelet: • . Nagyságos Főszerkesztő Űr! Engedje meg, hogy az „Eger“ újság útján forduljunk a Méltóságos Képviselő űrhoz az egri kereskedők nevében, hogy panaszunkat magáévá tenni és azon, ha lehet, legsürgősebben segíteni méltóztassék. Tudjuk azt, hogy a mai nehéz időkben szükség van az árszabályozásra és egyes cikkek elosztására. így a . burgonya ára is meg van állapítva, szállítása pedig a METESz-re van bízva. Sajnos, a METESz a vidéki városokkal, legalább is Egerrel, nem TÖRTARANY BEVÁLTÁS 1897 HELLER órásmesternél. sokat törődik. Egernek minden őszszel kellett 20—30 vagon burgonyát Szabolcsból hozni, mégis, ha nagy tél jött, burgonya nélkül volt a város. Most nem jön semmi, csak amit a környéki falvakból az ál-óstermelók hoznak, az pedig oly jelentéktelen, hogy a 12 filléres kicsiuybeni megszabott ár helyett 15-ért kapkodják szét az ál-termelőktől, míg Rózsát, vagy Gülbabát egyáltalán nem is látni a piacon. Mi lesz a télen ? Megfelelő-e ilyen körülmények után kiírni a 12—14 filléres szabott árat ? Mi már kérdeztük a Nagyságos Polgármester urat erről és azt mondotta, nem áll módjában az ár- kormánybiztosság határozatát megváltoztatni. Mi nem is kívánjuk ezt, de kérjük a Méltóságos Képviselő és Nagyságos Polgármester urat, hassanak oda, hogy a helybeli kereskedők vásárlási és szállítási lehetőséghez ú&G JOBB 2 ^fUELBENÍTO • ífT 2*SE Jobb is, olcsóbb is egyben? Nehéz1 elképzelni. £s mégis — az elektromos technika terén bizony ma már így van. A nemesgáztöltésü Tungsram Krypton lámpák sokkal olcsóbban sokkal jobb lényt adnak. Olyan gazdaságos az áramfogyasztásuk, hogy saját árukat megtakarítják égés közben. <3> jussanak, vagy a METESz állítson fel Egerben burgonyaraktárt és lássa el az egri kiskereskedőket, mint Budapesten; akkor indokolt a városházán kiírni a burgonya makszimális árát, így azonban csak ár van, de krumpli, az nincs. A második baj, szintén a Metesz- szel az egri termelők vörös hagymája körül van. Jelentős mennyiség van és nagyon sokan hozzák a piacra, de nincs, aki vegye, mert már több vidéki városba akartak küldeni kisebb-nagyobb tételekben, de az állomáson nem veszik fel sem, csak a Metesz-tól, Egerben pedig a Metesz nem vesz. Sok szegény termelő szeretne valamennyit eladni, részben pénz kellene, részben nincs biztos helye a téli raktározásra, vagy talán fél a rothadástól és az egykéz miatt sebt vidékre, sem Keresztelő. Megjöttél hát közibénk te kis halványság, te csöpp rózsalevél. Nagyon várták az érkezésedet. Édesanyád hónapokon át szorongva hallgatózott befelé s figyelte, ahogy csöppnyi kis életed halkan, libegve, forogva ereszkedik le az égből a földre. Többször is megpróbált elibéd menni vággyal, imádsággal, hiszen csak egy kicsike kis szívmotor hozza szegénykét. S abban a végzetes pillanatban, mikor az élet és halál karja összeért fölötted, sikoltva ugrott be érted az ájulás és fájdalom örvényébe. S ő ért oda elébb, a halál kudarcára, az élet győzelmére. Édesapád is nagyon várt reád. Három mákvirága közé negyediknek, kisleánynak, gyöngyvirágnak. Ott áll fölötted. Erős nagy gondban van: most veszi számba életét, leánya született. Nagymamád, szomorú nagymamád. Szive mellől tört le nemrég egy rózsaág a családfáról. Nagy leány volt, szép leány volt. Mikor föléd hajolt, megnézett, rád ismert s megcsókolt s belül azt mondta neki a lélek: ő az, letört ág helyett Ágica. Isten vigasztalt általa. Keresztmamád is várt reád. Ő olyan, hogy hol méláz, hol meg keres valakiket, akiket Isten küld elé, hogy szeresse őket: gyermektelen szegény. Mikor meglátott, boldogan vett karjaiba: Ügy hát te vagy az! Aztán megcsókolt s most boldog, mert életének meddő magánya lassan mégis benépesül. Várt rád még valaki, akit már kevesen érnek utói a földön: a déd- mamád. De ő nem tudott eljönni bölcsödhöz. Ott üldögél messze- messze valahol egy ablak mellett naphosszat magában. Két szeme könnybe, ködbe fátyolos. Nem is tudni, mit néz. Az utat-e, mely elvitte a szülőháztól a gyermekeket s csak vendégnek hozza vissza néha ? Vagy talán az utat, amelyik a bölcsőnktől nekifut a végtelennek ? A dédnagymamák bizonyosan már a vége felé járnak. Mióta híredet vette, egyre csak mosolyog, befelé mosolyog. Most rakja össze a képedet emlékeiből, fiák, lányok vonásaiból. Azt nézegeti, behúnyt szemmel benned gyönyörködik. Várt még reád földi hazád, Magyarország. Sok kis magyarra bizony hiába vár, mert abban a végzetes pillanatban sötét erők az élet kinyújtott karjára vágnak s egy jajból kettő lesz. Egy halálból két halál. Egy kis magyaré s a haza halódása. Várt reád a Szentegyház. Megkeresztelt, keresztény vagy, úgyhogy mire odaértem hozzátok a keresztelőre, gyönyörű szép dolgot láttam: szivárvány állt a házatok fölött. (Egy költő bácsi mondta, hogy minden háznál igy van, ahol csak szép leány lakik). Két mély óceánból, két szív szeretetének tengeréből ívelt a magasba s a szivárvány tetején egy őrzőangyal könyökölt, vigyázni rád éjjel és nappal. Mellette Szűz Mária és Szent Ágnes, úgyhogy éjjelente álmaid felett, a csillagok mögött hárman is váltanak szót rólad: Máriácska, védőszented és őrzőangyalod. S a szivárvány udvarában édesanyád altat el esténkint, imádkozik, emlékezik és így dúdolgat: „Koszorúba szőttem az egek fényét s a poklok gyötrelmét, mikor megszültelek, Mind belefontam álmaimat, vágyaimat, mind, ami késett és ami elmaradt“. S közben mosolyog, mert fájdalmait elfeledte, most csak reád gondol s erős oltalomban tud téged. Kis Ági! Élj, virulj, virágozz! Isten kedvében légy mindenkor! így köszöntöttük rád a poharat akkor este, a keresztelődön. S mikor hazafelé mentem, megint láttam valamit az égen, a hétcsillagos Göncöl-szekeret. A Tej útról letaszítva döcög úttalan utakon s úgy éjfél felé jön a kritikus pillanat,
