Eger - napilap, 1941/2
1941-09-09 / 142. szám
EGER 1941. szeptember 9. ■i az eddigi 26.000 pengős bérleti összeggel. A régi bérlők tehát éppen a dupláját ajánlották fel pályázatukban. Érdekes pályázó még a Hangya Ipar Rt, amely ugyancsak 52.000 pengő évi bért ajánl. A pályázók között van még Kossuch János üveggyáros és üvegnagykereskedő, aki 40.000 pengő bérajánlatot tett. A Hangya Ipar Rt. terve, hogy fehér, öblös üveget gyártson saját céljaira, amelyeket eddig a hazai öblösüveggyáraktól szerzett be. A Hangya éveute '55 vágón fehér öblösüveget vásárol a magyar üvegpiacon s ha a bérleRendkívül súlyos gyanuoknak találja a kihágási ítélet azt a körülményt, hogy Börcsök, aki a festékszakmában teljesen járatlan, Egerben pedig teljesen ismeretlen volt, Egert választotta üzletalapítási helyéül. Súlyos gyanuok ezenkívül az is, hogy Börcsök a tárgyaláson feltett kérdésre nem tudta megmondani, hogy üzletének berendezését ményt megkapja, úgy a mintegy 300 munkással és alkalmazottal dolgozó Parádi Üveggyár a Hangya fehér öblösüveg-szükségletének mintegy kétharmadát tudná fedezni. A Hangya nagyobb modernizálást és racionalizálást hajtana végre az üzemnél. A Kossuch János’ cég, amelynek Ajkán van saját üzeme, a Parádi Üveggyárban is finom csiszolásra alkalmas kristályüveg- gyártmányokat állítana elő fúvott vagy préselt eljárással. A bérlemény odaítélésére vonatkozólag a földművelésügyi minisztérium a közeli napokban fog dönteni. mennyiért és kitől vásárolta. Ezek a körülmények arra engednek következtetni, hogy Börcsök Károly csupán csak nevét adta az üzlethez és az iparigazolvány megszerzéséhez. Az üzlettulajdonos kijelentette, hogy azért nem folytatta eredeti vaskereskedői szakmáját, mert nem volt pénze, később pedig úgy nyilatkozott, hogy a szolnoki Fonyó cég azért támogatta őt, mert elegendő anyagi erő állt mögötte. Mindezek alapján a városi kihágási bíró a színleges iparűzést megállapította és a terhelteket 100—100 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az érdekeltek fellebbezést jelentettek be. Felelet az „Andrásira. Hálás vagyok a cikkíró gazdatisztnek mert cikkével alkalmat adott arra, hogy az „András“ című magyar filmről e lapban komoly szó essék. A cikkíró egy tiszteletreméltó foglalkozási ágnak, a gazdatiszti karnak a védelmében szánta rá magát a hozzászólásra. Talán egy kicsit igaza is van a cikkírónak, hiszen önérzetes ember nem szereti, ha foglalkozását a nyilvánosságra szánt írói művekben hátrányos beállításban látja. Az érzékenységében magát sértve érző cikkíró azonban nem gondol arra, hogy az írói művekben, tehát a regényekben, filmekben, színdarabokban stb. — a cigányoktól kezdve az arisztokratákig — találkozunk minden társadalmi osztálynak, minden foglalkozásnak egy-egy képviselőjével, akit a szerző hátrányos, humoros, kellemetlen jellemként szerepeltet, úgy amint a mű célja épen megkívánja. Vannak szükségképen nagytekintélyű, az író és a közönség részéről feltétlen tiszteletet követelő életpályák — mint pl. a bírói, katonai pálya stb. — amelyeket nem szabad a szépirodalomban .sem nevetséges, vagy bármilyen rosszindulatú beállításban szerepeltetni, de — bocsásson meg a cikkíró — ezt a kiváltságot mégsem követelheti meg magának minden foglalkozás. Mert ha megkövetelhetné, tekintve, hogy minden írói műnek minden szereplője valamilyen foglalkozásban, valamilyen társadalmi osztályban leledzik, nem lehetne regényt, filmet, vagy színdarabot írni. Hiszen ki tudja, ki mindenkit sérthetne, meg az írói mű, melynek a célja csak szórakoztatás vagy tanítás volt. A cikkírónak azzal — az egyébként szellemes — bírálatával, melyet a „szegény Páger“-ra kénysze- rített szántási modor s a szántásról alkotott rendezői elképzelés felett gyakorol — sajnálatomra — nem foglalkozhatom, ehhez a cikkíró kétségtelenül jobban ért. Azonban nem efölött akarok én most szót szaporítani. Mást szeretnék az „András“-sal kapcsolatban megemlíteni; olyasvalamit, ami a cikkírónak nem tűnt fel. Mégpedig azt, hogy az „András“ jelentéktelen hibáit leszámítva egészen kivételes, nagy magyar film volt. Nem annyira a rendezésben, játékban, tehát közvetítőikülsőségeiben, hanem a tartalmában. Két dolog tette nagy filmmé. Az egyik az volt, hogy ez a film kifejezte, hogy az ősi fajtából származó, egészséges magyar ember becsületes lelkének leglényegesebb alkateleme a nemes munka utáni vágy, amely áttöri magát minden bűnön és erkölcstelenségen. A munkának erről a becsületes szeretetéről szól ez a film. S a munkának erre a becsületes szeretetére lehet csak alapítani a jövő Nagymagyarországát. A fiatal magyarság gondolkozó tagjai sohasem fogják elfelejteni a filmnek azt a tökéletes jelenetét, amelyben András erkölcstelen érdekektől diktált szigorú parancsok ellenére mégis beléakasztja az ekevasat a szent, az élet forrását és az élet értelmét jelentő magyar földbe. Oly mesteri rendezés, művészi alakítás, tökéletes fényképezés és elsősorban olyan komoly tartalmi mélység jellemezték ezt a jelenetet, amilyenre a magyar filmroda- lomban nem sok példát találunk. (Lehet, hogy a szakértő másként állította volna fel az ekéket, valószínű, hogy a szakértő kezében más szög alatt hasította volna az ekevas a földet, mint a színészében, de ezt a filmet nem lehet ilyen szemszögből bírálni, ez a darab nem volt mezőgazdasági oktatófilm. A magyar munkának, a munka becsületének, a magyar paraszt faji és erkölcsi értékének a himnusza volt ez a jelenet. A film másik érdeme — ami egyébként szintén új és nagyon szép — az volt, hogy a középosztályból származó gépírónő boldog befejezésül egyszer már végre nem a vezérigazgatóhoz ment feleségül, akinek minden filmen egyetlen érdeme, hogy pénze van, hanem a magát alacsony paraszti sorsból tiszta becsületével, ősöktől öröklött klasszikus jellemével, tehetségével és munkájával a középosztályba felküzdött intézőhöz. A társadalmi osztályokat egymástól betegesen elválasztó, bár már egyre inkább gyöngülő válaszfal omlott le egy pillanatra ennek a filmnek a meséjében. Különben a filmben két intéző szerepel. Egy rossz s egy jó. Egy erkölcstelen gazember és egy a földet és a munkát vallásosan imádó magyar gazdatiszt. (Általában ilyennek szeretjük elképzelni a magyar gazdatisztet.) Ami kellemetlen érzést kelthetett a cikkíróban az egyik, azt orvosolnia kellett volna a másiknak. Láttuk a filmben azt a magyar intézőt is, — igaz, hogy csak később léptették elő intézőnek — akinek lelki szükséglet a munka s aki ezt az annyira kevéske magyar földet m ' ' FERENCJOZSEF KESERÜVIZ Börcsök, vagy Fonyó? Érdekes ítéletet hozott a városi kihágási bíróság a «jogtalan iparűzést elősegítő» Börcsök festékes ügyében Eger, szeptember 9. Hónapokkal ezelőtt nyilt meg a Kállay Zoltán utcában, a hajdani Szőnyi grill helyén Börcsök Károly festékes üzlete. A város keresztény társadalma örömmel üdvözölte ebben a szakmában az első egri keresztény nevet és megelégedéssel vette tudomásul, hogy most már keresztény kereskedőnél is vásárolhat festékárút. Meglepetéssel vette azonban észre a vásárlóközönség, hogy a kis üzletben az Izsák cég régi üzletvezetője foglal helyet az ifjú üzlettulajdonos mellett, mint alkalmazott és a magatartása olyan, mintha nem is alkalmazott volna. Az ügyre érdekes világot vet az az ítélet, amelyet Lambrecht József dr. városi kihágási bíró hozott Fonyó Gyula, az Izsák cég volt üzletvezetője, továbbá annak testvére Fonyó Sándor szolnoki lakos ellen, előbbi ellen azért, mert iparigazolvány nélkül kereskedést folytatott, utóbbi ellen, mert ezt elősegítette, s ugyanilyen címen ítélte el Börcsök Károlyt, a cég látszólagos tulajdonosát. Miért nyitott üzletet Börcsök Károly Az ítélet érdekes indokolása szerint Bölcsök Károly az év elején festékkereskedést nyitott s ebben az elsőrendű terhelt Fonyó Gyula segédként szerepelt. Nevezett elsőrendű terhelt Egerben az Izsák cég üzletvezetője volt, de onnan a zsidótörvény értelmében elbocsátották. Vallomása szerint Börcsök Károllyal szerződött és az üzletben dolgozik havi 150 pengő fizetésért. Börcsök Károly az üzletnyitás idején jött Egerbe s itt festékkereskedésre kért igazolványt. A tárgyaláson előadta, hogy eddig nem is foglalkozott festékkereskedéssel, tanult vaskereskedő, de szakmáját nem folytatta.Állítása szerint Fonyó Sándor szolnoki festékkereskedő biztatására jött Egerbe és itt annak öccsét, Fonyó Gyulát alkalmazta üzletében. Az üzletet Fonyó Sándor szolnoki kereskedő a legmesszebbmenőleg támogatta, amint az a cég számláiból pesti cég a Börcsök-féle üzletnek szállított festékárúkért a számlákat a szolnoki Fonyó cégnek állította ki. Egy másik budapesti cég arról értesíti a Börcsök céget, hogy „a Fonyó festékház Szolnok útján megrendelt cikkekért mellékelik a számlát.“ A tárgyaláson Börcsök úgy nyilatkozott, hogy ez azért történt, meft ß "szolnoki Fonyó cég jótállása nélkül nem kaphatott volna árut. A szolnoki Fonyó Sándor beismerte, hogy ő hívta fel Börcsök figyelmét, nyisson Egerben festékkereskedést s abban alkalmazza öccsét. Kijelentette neki, hogy készfizetői kezességet is vállal érte azoknál a cégeknél, amelyekkel üzleti összeköttetésben áll. Kijelentette azonban a tárgyaláson Fonyó Sándor, hogy egyes cégek az ő tudta és beleegyezése nélkül számlázták nevére a Börcsök cégnek szállított árukat.
