Eger - napilap, 1941/2

1941-09-01 / 138. szám

2 EGER 1941. szeptember 1. Hinni annyi, mint dolgozni, remélni annyi, mint kitartani, szeretni annyi, mint segíteni Vasárnap délután megalakult a negyedmesterné barátné asszonyok szervezete Eger, szeptember 1. Vasárnap délután komoly jelen­tőségű szervezkedés ünnepsége ment végbe a városháza nagytermében. Azok a színek, amelyek Eger jelle­gét a fertály mesterségen keresztül külön érdekességgel határozták meg a magyar városok között, újabb élettel teli árnyalattal gazdagodtak. A negyedmesleri intézmény immár csak két városban fennálló nemes hagyománya Egerben tovább fejlő­dött s a tisztes polgári rendnek most már az asszonyai is bekapcso­lódtak a közért való munkába, ame­lyet annyi űj gondolattal, a lele­mény bőségével végez a megéledt testület évtizedek óta. A fertálymesteri testületben már régebben felvetődött a gondolat, hogy a testület kebelében alakítsák A díszközgyűlést a Himnusz hang­jai után dr. Petro Kálmán ország- gyűlési képviselő, elnök nyitotta meg. Emelkedett szavakkal üdvö­zölte a megjelenteket és ismertette az alakulás célját. Utalt arra, hogy a fertálymesternék mindenkor hű­séges segítőtársai voltak a közért való munkában uiuknak, az új ma­gyar élet azonban a szervezettség erejét kívánja a női társadalomtól is, hogy meg tudja oldani az or­szág további felemelésének nagy nemzeti feladatát. A nemzeti mun­kának vannak olyan területei, ahol az asszonyi lelkesedés, arravalóság, nagyobb eredményeket tud elérni, mint a férfias erő. Ezeket a női értékeket van hivatva összegyűjteni a fertálymesternék szervezete. Kü­lönösen a szegénygondozás, az ár­vákról, elesettekről való gondosko­dás az, ahol a fertálymesternék be­folyása nagy eredményeket tud biz­tosítani. — Tudni kell mindenkinek, aki ebben a hazában él, — mondotta többek között dr. Petro Kálmán — hogy reá a magyar nemzetnek szük­sége van s senki nem nélkülözhető, senkit nem lehet elhanyagolni, sen­kinek a feje felett nem lehet át­nézni. Minden magyar ember egy láncszem a magyar nemzet alkotá­sában: nem mindegy, hogy ez a láncszem él-e, működik-e, s tudja-e, hogy az ő léte s elevensége nemzet fenntartó tényező. Eddig nem sokat törődtünk a magyar nemzetet al­kotó egyén felfogásával — a töme­geket legtöbbnyire akkor kerestük csak meg s addig amíg választás­kor volt szükségünk rá. Nemzeti szempontból nem neveltük, de nem is voltunk kiváncsiak az egyén nemzeti sorsára, felszínesen láttuk a világot, ha sima volt azt hittük, meg a fertálymesterné barátné asz- szonyok szervezetét, segítségül mind­azokban a feladatokban, amelyek elvégzésére a női lelkűiét alkalma­sabb. A gondolat megvalósítását a testület vezetősége előkészítette és vasárnap délután 5 órakor a város társadalmának élénk érdeklő­dése közben megalakult a barátné asszonyok társasága a városháza nagytermében. A nagyterem feldíszítve várta a díszközgyűlés résztvevőit, az ajtó­ban diszruhás hajdúk álltak s a kö­zönség zsúfoltan teljes soraiban méltóságos komolysággal foglaltak helyet a negyedmesteri testület tag­jai, a polgári kiválóság díszében, az ezüstcsattos, pirosbéléses, százráncu köpönyegben. hogy mindenki megelégedett, ha nem hallottunk hangos szót annak örül­tünk, féltünk a vélemény nyilvání­tástól s nem szerettük a feltolako­dókat s az újszerű hangokat, mely azoknak is befolyást kíván saját életük kialakításában, akik ezt az életet élik, A hang idegen volt és szokatlan. A mélyből előtörő erőt lemosolyogták, kigunyolták, kézle­gyintéssel kívánták elintézni sokan azok közül, akikre a tömegek élete és boldogulása bízva volt. — Szobrot emeltek a hatalom­nak, minisztereknek, hadvezérek­nek, mellék alaknak odahelyezték a tömeg, az iparos, földmíves és mun­kás alakját, de nem kapott szobrot a magyar föld és anyag munkása, az állam gépezetében dolgozó jsok ezer kis tisztviselő. Sokszor nem vették észre magát a nemzetet, nem értékelték a kis ember munkáját, amely tömegben a nemzet életét jelentette. El volt a magyar tár­sadalom egymástól különülve s még az egyes foglalkozási ágakon belül is kasztok teremtődtek, amelyen belül egymást nem is ismerték, de sokszor gyűlölték. — A dolgozó társadalom rétegei érték-egyenlőségét nem ismerték vagy félreismerték s ennek követ­keztében egymás foglalkozását alá­értékelték. Mindenki a maga fog­lalkozási körét tartotta a legfonto­sabbnak, nemzetfenntartónak. — Nem volt szerv, amely a kü­lönböző rétegeket egymáshoz közel hozza, hogy egymást megértve egy­mást jobban becsüljék. — Kellett jönni uj gondolatkör­nek, uj eszmeáramlatnak, mely felvetette a régi, de mégis újszerű problémát, az embereket egymással megismertetni, s útnak indultak hi­vatottak és hívatlanok, város és falukutatók, akik vagy önzetlenül vagy érdekből javítani kívánnak népi elmaradottságunkon. — Mi ezt mind látjuk s megálla­pítjuk, hogy itt Egerben vau egy szervezet, a negyedmesterek testü­leté, amelyben ideálisan összponto­sulnak mindazok az elvek — a tár­sadalmi osztályokra való tekintet nélküli összefogás, együttműködés, amelyeknek megvalósítási módjára most annyi javaslat születik. — A negyedmesteri testületben való részvételre nem születési elő­jogok, nem a tudományban való tö­kéletesség, nem a magas állás vagy méltóság, de nem is a szegénység ad előjogot, — hanem foglalko­zási és társadalmi különbség nélkül kizárólag a becsületes és tisztessé­ges magyar élet, a harmonikus és mintaszerű családi élet. Az új ne­gyedmester családját s elsősorban élettársát bensőséges szeretettel fo­gadja a testület, — hiszen az új barátné asszony, mint háziasszony szerepel férjének eskütétele után rendezett reggelin, ahol ünnepé­lyesen mutatják be neki — az egyes negyedekben — a már kiérdemesült negyedmestereket s ő a régi magyar asszonyok kedvességével és szoká­saival látja vendégül férjének ne­gyedmester társait. — A mi barátné sszonyaiuk mind kiváló asszonyok — városunk kivá­lasztottjai, — akik a saját negye­deikben és a városban vezető szere­pet visznek s az új szervezetben most nekik akarnak nagyobb szere­pet juttatni a város társadalmának irányításában. — Az új szervezet választmánya és közgyűlése útján fog működni. Mint ahogyan a negyedmesterek választmányi ülésén az egyes ne­gyedeknek s városnak minden ügyes­bajos dolga szóbakerül, ahol nem­csak panaszok hangzanak el, hanem nagyon életrevaló indítványok is, ugyanígy a női testületben a vá­lasztmány meg fogja tárgyalni a város ügyes-bajos dolgát s az eset­leges panaszokat a negyedmesteri testület vezetősége útján az illeté­Dr. Hedry Lőrincné elfoglalván helyét, köszönetét mondott a biza­lomért. Örömmel tettem felkérésük­nek eleget, — mondotta — mert tudom, hogy a nehéz időkben két­szeresen szükség van az asszonyok részvételére a nemzeti munkában. Szívvel, lélekkel óhajtok együtt­működni a fertálymesterné barátné asszonyokkal. Ne legyen ez a ba­rátság megszokott szó közöttünk, hanem valóban egyetértésben mun­kálkodjunk minden igaz ügyért vá­rosunk és hazánk javára. A következőkben Ringelhann Bé- láné elnöknő szólt a díszgyűlés tag­jaihoz. — Nagy öröm és büszkeség tölti el lelkünket, hogy a negyedmesteri testület segítőtársként kíván ben­kes hatóságokhoz juttatja, ahonnan orvoslást kivan s a bölcs indítvá­nyokat és javaslatokat pedig igyek­szik megvalósítani. — A magyar asszony sok min­dent meglát, amit a férfi elhanya­gol. — A szervezet az egri magyar asszonyok összefogását célozza. Ne­künk, férfiaknak módunkban van foglalkozásra való tekintet nélkül többször összejönni, míg az asszo­nyoknak nincsen olyan szervezetük, ahol egymás lelkivilágát, gondolko­dásmódját, egymás megélhetési ne­hézségeit megismerjék, ahol a föld­műves, gazda, iparos, kereskedő, orvos, ügyvéd, tanár, tisztviselők feleségei bizalmas megbeszélésre összejönnének. Önök, Barátné Asz- szonyaim mindnyájan magyar asszo­nyok, bárhozá állította is Önöket a sors, nemzeti hivatásuk és kötele­zettségeik ugyanaz s ebben nincs külömbség Önök között s a nemzeti kötelezettség teljesítésében sokszor kiválóbb a földes szoba lakója, mint a paloták úrnője. — Az volna óhaja ennek a városnak, hogy a magyar asszonyok a nemzeti köte­lezettségek teljesítésében verseng­nének s ennek a versenynek adna fészket s alkalmat a most megala­kuló szervezet. A megnyitó szavak után a dísz- közgyűlés a fertálymesternék szer­vezetét megalakultnak mondotta ki. Ezek után az elnök ismertette a szervezésre vonatkozó terveket. Be­jelentette, hogy a személyi kérdé­seket sikerült a legmegfelelőbben megoldani. A vezetőség mellett a választmányban hivatalból helyet foglalnak a tisztséget viselő negyed­mesterek feleségei, ezenkívül min­den negyedből még két tag egészí­tik ki a választmányt. Bejelentette az elnök, hogy a védnöki tisztet dr. Hedry Lőrincné vállalta, aki mindig példát mutatott arra, miként kell demokratikusan gondolkozni és munkát vállalni ott, ahol ezt a köz java megkívánta. Ismertette végül az egyes tisztségekre a testület ja­vaslatát. nünket, s ezzel hivatásunkhoz illő szerepet adott nekünk. A Isten a nőt a férfi segítőtársának teremtette. Az asszony élete a család, s köte­lessége annak testi és lelki jólété­ről gondoskodni, ő őrzi a kis szige­tet a világ és a történelem nagy, sokszor földet rengető eseményei között. A magyar asszony feladata a magyar sors súlyával nehezebb. Ez a nép magányosan áll itt, test- vértelenül s minden talpalattnyi föl­Petro Kálmán dr. beszéde a magyar közösség­tudatról Dr. Hedry Lőrincné és dr. Ringelhann Béláné székfoglalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom