Eger - napilap, 1941/1

1941-02-15 / 26. szám

1941 február 15. E G E B 3 Qr. Heöry Lőrincrié osztotta ki a bizonyítutínyokat a tanfolyam oégeztéuel a fel5őtárkdnyiaknak akik négy hét alatt megtanultak főzni és megszerették még a spenótot is Felsőtár hány, február 15. A népegészségügy zöldkeresztes harcosai közül egyszer az utókor szobrot fog állítani a szerény, fehér- kötényes, fózőkanalas tanítónőnek, aki faluról-falura járva, megtaní­totta az asszonyokat és a lányokat arra, hogyan kell az emberi testet sudárrá, egészségessé, erőssé és tar­tóssá építeni, aki megtanította a népet arra, hogyan kell helyesen, okosan és ízletesen főzni. Mit jelent a helyes táplálkozás, arra legjobb példa a szép, hosszúra nyúlt, erős fiatal nemzedék a tö­megműveltség magasabb fokán álló nyugati államokban, de már itthon is nő, növekszik a vállas, szép­növésű generáció. S mindezt az étel- neműek tápláló erejének és értéké­nek teljes kihasználása eredményezi, a vitaminok ismerete. Sok helyen, még városokban sem terjedt el a helyes táplálkozás ismerete a nép szélesebb rétegeiben, elég az egri piacon hallható megjegyzésre utalni a spenóttal kapcsolatban: Az csak maradjon az uraknak, nekünk jó a kolbász is. A zöldkeresztes főzőtanfolyamok már lassan kezdik szétszivárogtatni a falukban a régi szokásból új tu­dománnyá fejlődött konyhaművésze­tet, a főzést. Heves vármegyében már több községben volt ilyen tan­folyam, legutóbb, csütörtökön este Felsőtárkányban tartották egynek a záróvizsgáját. Dr. Hedry Lőrincné főispánnéval, Okolicsányi Imre alispánnal, Okoli- csányi Imiénével és dr. özekkel Fe- rencnével élükön nagy hölgytársa­ság kereste fel ez alkalommal a községet, hallgatta meg a kitünően sikerült vizsgát s ízlelte meg a „vizsgavacsorát“, amely sikerben egy vonallal sem maradt a vizsga alatt. A város kitűnő gazdasszonyai meg­lepetéssel és örömmel tapasztalták, hogy mit tud a falu. A kulturházban nagy sürgés-for­gás volt már kora délután óta. A rendezés munkáját dr. özekkel Fe­renc m. kir. tisztifőorvos és dr. Szabó Gyula főszolgabíró készítet­ték elő s mire a vendégek megér­keztek, apró uemzetiszin zászlók ra­gyogtak mindenütt, fenyőgallyak ke­retezték a falakat s a hosszú asz­talokon a rendezőség kedves ötle­teként apró mézeskalács-szívek mu­tatták az ültetés rendjét. A kulturház színpadán piros, ró­FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ w zsás kendőkben és piros, rózsás iz­galomban várakoztak a tanfolyam hallgatói. Moys Katalin, a tanfo­lyam fiatal vezetője elmondotta, hogy 38 hallgató vett részt szor­galmasan az elméleti és gyakorlati órákon, a legfiatalabb a község ve­zető jegyzőjének, Révász Lászlónak a kislánya, mindössze tiz éves, a legidősebb özvegy Kakuk Andrásné, 62 éves. A faluban alig ismerték a zöldfőzelékeket, a spenót a gyermek­mesékben foglalt helyet, közvetle­nül a gonosz boszorkány mellett, de most annyira megszerették, hogy tegnap így sóhajtoztak: Jaj, csak minél kevesebbet ennének meg belőle a vendégek, hogy neküuk több ma­radna. A vizsgát Révász László jegyző megilletődött szavai vezették be. Köszönetét mondott a tanfolyam megrendezéséért a vármegye apjá­nak, Okolicsányi Imre alispánnak, „akitől sohasem kértünk hiába sem­mit“, köszönetét a gondolat lelkes terjesztőjének, Özekkel Ferenc dr. m. kir. tiszti főorvosnak, az Orszá­gos Magyar Vendégforgalmi Szövet­ség helyi csoportjának és a felsótár- kányi Hangyának, akik anyagi és erkölcsi támogatással siettek a tan­folyam segítségére. Különös öröm­mel üdvözölte a vármegye vezető tényezőit, akiknek megjelenése a magyar testvéri összetalálkozást hirdeti. özekkel Ferenc dr. néhány okos, kedvesen felvilágosító szóval for­dult a megjelentekhez és méltatta a főzőtanfolyamok jelentőségét. — Tudom, hogy eddig is kitűnően főz­tek Felsőtárkányon — mondotta többek között — hiszen elég rá­nézni a féifinépre és látja az em­ber a jó kedvüket és jól tápláltsá­gukat. De mégis hasznos volt tanfolyamot tartani, mert az emberi test megismerésével az orvostudo­mány a táplálkozás új és új irá­nyát dolgozta ki. Az ország terüle­tén végzett kutatások sokszor el­képesztő hiányosságokat tártak fel. Akadt falu, ahol tésztát főztek — tojás nélkül, tyúklevest készítettek zöldség nélkül. El kellett indulni a mozgalomnak, amely megtanítja he­lyesen főzni a magyar népet és nép­szerűsíti a zöldfőzelékeket és a vi­taminokat, mert nemcsak erőben lesz különb a helyesen táplált ember, hanem életkora is meghosszabbodik. Az üdvözlések után Moys Katalin levizsgáztatta a hallgatókat. Olyan pompás, kerek feleletek harsantak fel a színpad felől a vitaminokról, fehérjékről, a különböző vitaminok hiányában keletkező betegségekről, a főzés különböző fortélyairól, hogy ámulattal és örömmel lehetett csak hallgatni. Hogy milyen tápérték van a burgonyában, miért nem szabad a főzővizet leönteni a zöld főzelék­ről, miért nem szabad a húst sokáig mosni, pillanatok alatt, gondolkodás nélkül, a négy hetes tanulás gya­korlati tapasztalatai alapján sorol ták fel a menyecskék és a lányok 62 évtől 10 évig. Vizsga végeztével a kis Révász Erzsébet óriási mézeskalács szívet nyújtott át dr. Hedry Lőrincnének, s a tanfolyam hallgatói a megjelent hölgyeknek, majd a főispánné ki­osztotta a bizonyítványokat. A szép magyar nevek mellett: a Bakondi, Baranyi, Farkas, Kormos nevek mel­lett sok Bajzát is elhangzott a névsorolvasásnál. A következő vacsora megmutatta, hogy a hallgatók nemcsak elmélet­ben tudnak sokat, hanem gyakor­latban is. Spenót, rakott kelkáposzta, vaddisznó-pörkölt, Stefánia szelet, vargabéles, sárgarépa-torta voltak a bizonyítékok s a vendégek bizony nem sokat hagytak a spenótból, de a műsor többi számaiból sem. Va­csora után tárkányi gyöngyösbok­rétát mutattak be a lányok, legé­nyek. Mert ilyen is van már, mióta az érdi népfőiskolán járt tárkányi legények megtanulták a magyar népi táncokat, dalokat. Olyan daliás bo­tos táncot roptak, hogy csak úgy rengett- dongott belé a terem. Nemsokára ezután a vendégek hazatértek a tárkányiak lelkes ün­neplése közben s bevonult a terem­be „a legénység java részi“, ame­lyik odakivel szorongott s jól meg­forgatták a lányokat a jövendő jó ebédek reményében. Fel is jegyeztünk néhány ételsort az előmeneteli naplóból, persze arra az esetre, ha elsimulnak az egytál- ételes-idők: zöldségleves, lencsefő­zelék kolbásszal, rizs-felfujt. Aztán: kalarábé-leves, bújtatott-pörkölt, haj­togatott kifli. De nem lehet rossz ez sem : becsinált leves, tarlórépa- főzeléb, serpenyős rostélyos, vér­pogácsa, túrósgombóc. Ezt már mind tudják főzni Fel­sőtárkányban egy hónap óta. Azt is meg kell még írni, hogy a vármegye alispánja a népművelési bizottság útján egy mozivetítőgépet és egy zenegépet küldött a tárká- nyiaknak a szorgalom jutalmául. (-r) Hirdessen az EGER napilapba MINDIG JÓ. HA KÉZNÉL VAN AZ ® ASPIRIN TABLETTA * Értesítés. Az Egri „Hangya“ Szövetkezet értesíti t. tagjait, hogy az 1940. évi vásárlások után az árútérítések kiszolgáltatását meg­kezdte. A pénztári szelvények (blok­kok) a tag által összeszámolandók s jegyzékkel együtt naponkint dél­után 3—6 óráig a szövetkezet iro­dájában átadandók. — Árútérítést csak tag kaphat, azért a tagsági könyv felmutatása szükséges. A visz- szatérítések kiadásának határideje 1941. április hó 30. napja. Háztulajdonosok ügyeimébe! A 380.000/1941. B. M. rendelet értelmében kötelező vezetésre el­rendelt betűsoros „Lakók nyilvántartási Könyve“ kapható az Egri Keresztény Sajtószövetkezetben. * Meghívó. A M. T. E. Egri Bükkosztálya 1941. év február hő 16-án (vasárnap) délelőtt 11 óra­kor, Heves vármegye árvaszékének tanácstermében tartja évi rendes közgyűlését, amelyre az egyesület i. t. tagjait ezúton is meghívja az osztály elnöksége. A közgyűlés előtt fél 11 órakor az osztály választmá­nyi ülést tart. Az Elnökség. Szépirodalmi és ismeretterjesztő értékes könyvek nagy árleszállítása 1941 lebriiár 1—15-ig 40-80°,, engedménnyel ♦ ^ az Egri Keresztény Sajtúszövetkezet Könyvkereskedésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom