Eger - napilap, 1940/2

1940-12-16 / 198. szám

Trianon 21, 1940. december 16. Ara 8 FILLÉR Eger, Ll. évfolyam, 198, mám. ♦ Hétfő ♦ ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre % pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. VAlMEBTEI POLITIK AI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz.3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Nyomda. Telefon: 176. szám Csekkszámla: 54.558. Hallgasd meg a visszatért Erdély kifosztott magyarjainak szavát! Adakozz az „Erdélyért“ akcióra! Egy ú] szellemű békeszerződés A magyar-jugoszláv barátsági és tanácskozási jellegű szerződésnek, amelyet most írt alá Belgrádban a magyar és jugoszláv külügyminisz­ter, nagy és mélyen gyökerező múlt­ja van. A két nemzetet hosszú év­századok során közös küzdelmek harcai, megpróbáltatásai állították egymás mellé s amikor szembe ke­rültek is egymással, nem volt égő a gyűlölet, mert mind a két olda­lon megbecsülték egymást. Megbe­csülték a vitézi erényeket, a gerin­ces egyenességet s mindig élő erő­ként hatott történelmünk sok közös vonása. Az összeomlás utáni új Európá­ban a mi»gyár államfő volt az első, aki a magyar jugoszláv egymásra­utaltságot nyiltan hirdette s az & mohácsi beszéd, amely 1926-ban hangzott el, bár a lelkekben mély visszhangot kapott már akkor is, most érlelte ki az igazi gyümölcsöt. Amikor déli szomszédunk fővárosá­ban lelkes ünnepséggel fogadták & magyar külügyminisztert, az első magyar külügyminisztert, aki hiva­talos látogatást tett, régi tradíció­kon alapuló őszinte rokonszenv nyi­latkozott meg. A barátság, a meg­értés, az együttműködés politikája pecsételődött meg Belgrádban s kü­lönös jelentősége van ennek a szer­ződésnek éppen napjainkban. A ma­gyar és a jugoszláv politika legfőbb célja megőrizni a békét Európának ebben a részében s amikor a háború véres vihara száguld körülöttünk, nagy megnyugvás, hogy itt a ter­melő, az alkotó béke építő munká­ját folytathatjuk. Csáky István gróf külügyminisz­ter joggal mondhatta pohárköszön­tőjében, hogy nemcsak a magyar kormány, hanem az egész magyar közvélemény is óhajtja a Jugoszlá­viával való kapcsolatok kiépítését. Bizonyság erre nem egy magyar képviselő határozott parlamenti be­széde. A belgrádi szerződés éppen olyan értékes, mint amilyen rövid. E szerződés jelképes gyökerei, han­goztatta Csáky István gróf, mélyen lenyúlnak a magyar nemzet leikébe és erőt merítenek kapcsolataink fej­lődéséből politikai, gazdasági és kulturális téren. Magyarország és Jugoszlávia kö­zött az utóbbi évek során igen ör­vendetesen fejlődött a viszony. Kul­turális, idegenforgalmi és gazdasági kapcsolalok céltudatos kiépítésével fokról-fokra fejlődött az a barátság, amelynek mintegy betetőzése a mostani megállapodás. Mind a két állam szilárdan tartja helyét Euró­pának e fontos részében s mind a két állam határozott és öntudatos politikával őrzi a békét s fáradozik azon, hogy a nemzeti elrendeződés munkájának szentelhesse magát. Nemcsak a magunk békéjéért dol­gozunk, hanem dolgozunk azért, hogy Európának legalább ez a része meg­kíméltessék a katasztrófától. A béke megóvása és fenntartása nagy bará­tainknak, a tengelyhatalmaknak is az érdeke és kívánsága, s amikor Magyarország és Jugoszlávia baráti kézfogással fejlesztette régi kapcso­latait politikai téren, mérhetetlen hasznára van az új Európa kialakí­tásáért folytatott munkának, őszinte és igaz ez a kézfogás, alapja a köl­csönös bizalom s a zavartalan ba­rátság, amely szerencsésen kapcsolja össze a két nemzetet. Közép- és Délkeleteurópa békéjét biztosítja a belgrádi egyezmény, amely hű kifejezője mind a két nem­zet becsületes akaratának. és hitvallása. — Szent Istváai eszmének hívják ennek a köteles- égnek foglalatát , mint hagyományt, mest Szent Ist­ván emelte magasra magyar kézzel a kettős keresztet. — Szegedi eszmének hívják, mint az új teljes függetlenségre — bár nyomorban — születő magyarság hitét, mert Szegeden emelte újra magasra Horthy Miklós Magyarország Nagybol­dogasszonyának lobogó­ját. — De szentistváni eszme, szegedi eszme, — valójában az örök magyar eszme, múllunk, mindnyájnak jelene, bite és jövőnk. Alijuk a vártát! — A Főméltóságú Úr nem szűnt meg meleg szeretettel és a régi bajtársias érzéssel gondolni ránk. — István püspöknek szavai után induljunk el és vonuljunk el Kor­mányzónk, Vezérünk, Országvédőnk, Építőnk és Gyarapítónk előtt, a régi törhetetlen fiúi és tiszteletteljesen bajtársi szeretettel. — Önkéntes seregszemle ez. Se­regszemle Urunk és Kormányzónk előtt. Emlék és ígéret egyszerre. — És seregszemle a nemzet előtt is felrázó és irányt mutató sereg­szemle. — Mert mi álljuk a vártát! Teleki Pál gróf beszédét gyakran szakította meg lelkes éljenzés, taps és végül elementáris erővel tört ki a százezerfőnyi tömeg egységes ér­zelme, amellyel percekig tüntetett Horthy Miklós fővezér és a szegedi gondolat mellett. Amikor elhangzott a székelyhim­nusz utolsó akkordja: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk“, TJzdó- czi-Zadravecz István püspök, a sze­gedi komité vezetőtagja állott a mikrofonhoz, ahonnan mindenfelé megafónok vitték a hangot a száz­ezres tömeg felé: — Mi egyszerű, sima, szentistvá- niasan aláhúzott, évezredes kereszt alatt menetelünk és különféle ma- gyarázgatásokkal, színekkel és fara­gásokkal eltorzított kereszteket nem fogadunk el soha szegedi gondolat­nak és további munkánk szimbólu­mának. Teleki Pál gróf: „Szegeden emelte újra magasra Horthy Miklós Magyar- ország Nagyboldogasszonyának lobogóját!“ Százezer magyar hűségfelvonulása Budavárában az egykori szegedi fővezér előtt Vasárnap este tíz és tízezrek ha­talmas felvonulása ünnepelte Magyar- ország kormányzója előtt a szegedi forradalom diadalmas gondolatát. — Tízezrével érkeztek a megnagyobbo­dott ország legtávolibbi részéből is lelkes magyarok, hogy résztvegye- nek a „Szegedtől Zágonig“ ünnepi nagygyűlésen és a szegtdi gondolat jegyében egyesülve, tisztelegjenek Horthy Miklós kormányzó, — a szegedi fővezér előtt. Az Országos Nemzetvédelmi Bi­zottság Szegedtől—Zágonig jelszó alatt nagygyűlést hívott egybe va­sárnap délutánra a várbeli Szent György térre azzal a céllal, hogy az ellenforradalom tüzében és az önbeismerés jegyében született sze­gedi gondolat nemzetalakító eszméit hirdesse és a felszabadult testvérek leikébe átültesse. És hogy ugyan­ekkor hitvallást tegyen azok mel­lett az eszmék mellett, amelyekkel Horthy Miklós Szegeden zászlót bontott és amelyeknek következetes szolgálatával jutottunk el a világ­háború utáni békeszerződés bilincsei­nek széttöréséhez. A Szent György-tér volt az Isten szabad ege alatt megtartott nagy­gyűlés színhelye. Délután fél 4 órakor már a leg­nagyobb rendben megtörtént, a fel­vonulás és elhelyezkedés. A minisz­terelnöki palota erkélyén megjelent Teleki Pál gróf, a szegedi kormány volt külügyminisztere, Uzdóczy-Zad- ravecz István ny. tábori püspök, a szegedi komitó egyik vezető tagja, vitéz Magasházy László, a szegedi fővezér szárnysegéde, vitéz Takách- Tolvay József gróf, Varga József» s vitéz Bartha Károly miniszterek és Bádoki Sóos Károly altábornagy, a szegedi fővezérség volt vezérkari főnöke. A Magyar Hiszekegy hangjai, majd Magasházy László megnyitó beszéde után feszült figyelem közben Teleki Pál gróf, a szegedi kormány volt külügyminisztere, a mai nagy­gyűlés ünnepi szónoka kezdett be­szélni és a többi között a követ­kezőket mondotta: — Nagyot vállaltunk az első pil­lanattól kezdve: nemzetinen és ke­reszténynek lenni és maradni egy­aránt, százszázalékosan küzdeni nemzeti céljainkért, hazánkért és kereszténységünkért, hitünkért egy­aránt és együtt. — Nem program volt ez, de az örök magyar kötelesség teljesítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom